Jeremy Danvers személy
Idézetek
Tudtam, hogy szeretne még valami mást is mondani, szívesen bemondana egy „hívj fel, különben” parancsot, de nem tehette. Megegyeztünk. Nem jöhet ide, és a többieket sem küldheti el hozzám. Visszafojtottam az ingert, hogy ráöltsem a nyelvem a rögzítőre. Ná-ná-ná-ná-ná, nem tudsz elkapni! A felnőtté válást néha igencsak felértékelik.
38. oldal
– Ne kéresd már magad, Elena! Nem harap! Fogd a tűt, és láss neki! Ne is gondolj bele! Csak igyekezz lehetőleg egyenes vonalban csinálni!
– Egyszerűnek hangzik, de soha nem láttad a technikaórán beadott munkáimat!
– Nem, de volt szerencsém megtapasztalni a hajvágásodat! Ahogy mondtam, próbálj egyenes vonalat húzni!
– Mindig egyenesen vágtam le a hajad!
– Ha a fejemet egy bizonyos szögben tartottam, akkor valóban tökéletesen egyenes volt!
– Vigyázz! Nálam van a tű!
– Akkor, ha eléggé feldühítelek, belém szúrod, és hozzálátsz végre, mielőtt elvérzek?
288. oldal
– Gazember! – pusmogtam.
Clay felhúzta a szemöldökét, a kék szempár ártatlanul csillogott. Gyorsan odakapott, és lelopott még egy darab sonkát a tányéromról. Megragadtam a villámat, és olyan erősen beleszúrtam a kézfejébe, hogy felkiáltott. Jeremy, tudomást sem véve rólunk, továbbra is nyugodtan kortyolgatta a kávéját.
80. oldal
Átléptem a testén, amikor felülről üvegcsörömpölést hallottam. Felnézve láttam, ahogy a bár közelében Clay lábbal előre betör az egy magasan lévő ablakon. Belendült rajta, és talppal érkezett a padlóra. Jó hatméteres esés lehetett, nem olyasmi, aminek széles tömegek jelenlétében való végrehajtásara Jeremy különösen buzdítana bennünket, de ha tekintetbe vesszük, hogy senki nem foglalkozott a lábuk alatt heverő holttesttel, bizonyára egy árva lélek sem vette észre a hátuk mögötti ablakon beugró férfit.
176. oldal
A kereső csapat hat főből, három helyi rendőrből és három civilből állt. Jeremy, Peter, Nick és én velük mentünk, hogy segítsünk a keresésben, míg Antonio visszament a házba, hogy szemmel tartsa Clayt arra az esetre, ha mégis meggondolná magát, és utánunk jönne. Mi négyen a jólelkű, aggódó polgárok szerepéét játszottuk, és átfésültük a bokrokat, miközben a szimatunkat készültségben tartottuk, hogy időben megtaláljunk mindent, amire nem akarjuk, hogy a mentőosztag bukkanjon rá.
242. oldal
– Te sem hiszed, hogy ő tette, igaz? – kérdeztem.
– Ha nemet mondok, igyekszel majd meggyőzni az ellenkezőjéről. Ha igent, azt is felhasználnád ellene. Nem fontos, mi a véleményem. Az a lényeg, hogy te mit gondolsz!
251. oldal