Jenny Murray személy
Idézetek
– Mi a teljes neved? – kérdeztem megint.
– Ian James FitzGibbons Fraser Murray – felelte, meglehetősen gorombán. – Miért kérdezgeted, hogy mi a nevem?
– FitzGibbons? – kérdeztem. – Hát ez meg honnan a fenéből jött?
Ian felmordult, és két ujját a szemhéjának nyomta. Felszisszent, ahogy finoman megnyomta a szemét.
– Jamie bácsi adta, őt hibáztasd – felelte. – Az öreg keresztapja után kaptam, azt mondta. Őt Murtagh FitzGibbons Frasernek hívták, de anyám nem akarta a Murtagh nevet adni nekem.
I. kötet, 55. oldal, Első rész: A háború előszele - 5. Az árnyék, amit a tűz vet
Jenny fenézett a bátyjára, akit majdnem egy éve nem látott. Az eső áztatta hajától a sáros lábáig végigmérte, majd az ajtóra mutatott.
– Kifelé, és le a csizmával – mondta határozottan. – És ha fent voltál a magas réten, ne felejtsd el el levizelni az ajtófélfákat visszafelé. Így lehet megakádalyozni, hogy szellem jöjjön a házba – magyarázta nekem, lehalkítva a hangját, miközben gyors pillantást vetett az ajtóra, amin keresztül Mary McNab eltűnt, hogy vacsorát hozzon.
– Az átkeléstől félholtan érkeztem meg Skóciába, négy napig lovagolok a hegyeken át, hogy idejussak, és amikor megérkezem, még a házba sem jöhetek be, hogy egy korttyal megnedvesítsem kiszáradt torkomat; ehelyett a sárban kell bóklásznom elveszett birkákra vadászva. És amikor végül mégis ideérek, ki akarsz űzni a sötétbe, hogy ajtófélfákra vizeljek. Tck! – Ismét lehunyta a szemét, keresztbetette a kezét a hasán, és még mélyebbre süllyedt a székében, mint a makacs tagadás élő szobra.
– Jamie, drágám – mondta a nővére kedvesen. – Szeretnél vacsorát, vagy adjam a kutyáknak?
574. oldal
– Tízéves volt, amikor anyánk meghalt, mármint Jenny – kezdett bele Jamie. – A temetés másnapján bementem a konyhába, Jenny egy széken térdelt, hogy felérje az asztalon lévő tálat. Anyám kötényét viselte – folytatta –, fel volt hajtva a hóna alatt, és a megkötője kétszer körbe volt tekerve a derekán. Láttam, hogy sírt, ahogy én is, felpuffadt az egész arca, és vöröslött a szeme. De csak folytatta a keverést, szemét a tálra meresztette, és csak ennyi mondott: Menj, és mosakodj meg, Jamie, mindjárt kész a vacsora neked és apának.
Jamie becsukta a szemét, nyelt egyet, majd kinyitotta, és újra lenézett a lányára.
– Tudom én, hogy milyen kemények tudnak lenni a nők – mondta csendesen. – És te elég erős vagy ahhoz, hogy megtedd, amit meg kell tenned, m'annsachd… higgy nekem!
304. oldal, 48. Fejezet - Jászolban, a szalmán (II.kötet)
Hirtelen eszembe jutott, mit mondott Jamie aznap éjjel, amikor megszületett Jenny kisbabája: én el tudom viselni a fájdalmat, de a tiédet nem bírnám. Ahhoz nem lenne elég erőm. Igaza volt; ehhez tényleg sok erő kellett. Reméltem, hogy mindkettőnknek van elég.
802. oldal
– Na és mi van Fergusszel? – kérdezte Roger, beszélgetésük egy korábbi témájának fonalát felvéve. – Úgy hallottam, hogy neki sem volt rendes gyerekkora, mégis elég civilizáltnak látszik.
– Jenny néném tízéves kora óta nevelte a fiút – vetette ellen Brianna. – Te nem találkoztál Jenny nénémmel, de hidd el, Adolf Hitlerből is képes lenne civilizált embert faragni, ha azt venné a fejébe. És különben is, Fergus Párizsban nőtt fel, nem a vadonban, még akkor is, ha egy bordélyházban élt. És ráadásul elég előkelő bordély lehetett, abból kiindulva, amiket Marsali mondott.
I. kötet, 68. oldal, Első rész: A háború előszele - 6. Rajtaütés
– Nem arról van szó, hogy látni sem akarlak, Ian. Tudod, hogy semmit sem szeretnék jobban, mint hogy velünk maradj. De mi a fenét fog anyád szólni?
A ragyogás visszatért Ian arcára.
– Azt nem tudom, bácsikám – felelte Ian –, de Skóciából fogja azt mondani, nem igaz? Mi meg itt vagyunk.
I. kötet, 25. oldal
Mindig tudtam, milyen az, férfiembert szeretni: férjet, testvért, szeretőt és gyermeket. Veszélyes ügylet, annyi szent.
II. kötet, 463. oldal