Jem Carstairs személy
Idézetek
– Akármi vagy is testben – szólt –, akár fiú, akár lány, akár erős, akár gyenge, akár beteg, akár egészséges, mindez sokkal kevesebbet számít annál, mint ami a szívedben van. Ha egy harcos lelke lakik benned, harcos vagy. Akármilyen színű, formájú vagy mintájú ernyő rejti is el, a fény a lámpa belsejében mindig ugyanolyan marad. Te vagy a láng!
281. oldal, 12. Vér és víz
– Jut eszembe, hol van Will?
– Nyilván ledőlt aludni – felelte Jem. – Ami pedig Will tanúskodását illeti, őt amúgy is mindenki holdkórosnak tartja.
– Á! – szólalt meg egy hang az ajtóból. – Eljött a szokásos évi „Willt mindenki holdkórosnak tartja” konferencia ideje, mi?
– Csak kétévente tartjuk meg – mondta Jem. -És nem, ez nem az a konferencia.
325. oldal
Jem vágyakozva nézett Tessára. – Muszáj menned? Azt reméltem, maradsz, és az őrangyalom leszel, de ha menned kell, hát menj!
– Majd én maradok – szólt morcosan Will, és levetette magát a karosszékbe, amit Tessa éppen most szabadított fel. – Angyalian tudok őrködni.
– Azért nem vagy túl meggyőző. És ráadásul közel sem vagy annyira csinos, mint Tessa – mondta Jem, és lehunyt szemmel a párnának dőlt.
– Milyen goromba vagy! Akik eddig rám néztek, azt állítják, olyan élményben volt részük, mintha egyenesen a napba néztek volna.
Jem továbbra sem nyitotta ki a szemét. – Ha úgy értették, hogy belefájdult a fejük, akkor igazat beszéltek.
338-339. oldal
Jem felemelte a kezét, és boszorkányfénye máris életre kelt, csótányok egész hadát riasztva fel. Will fintorogva nézte, ahogy szétszélednek a földön. – Jó lehet itt lakni, mi? Reménykedjünk benne, hogy mocskon kívül mást is hagytak maguk után. Egy új címet a postásnak, néhány levágott végtagot, egy-két prostituáltat…
– Tényleg. Ha mázlink van, talán még szifiliszt is kaphatunk.
– Vagy démonhimlőt – vetette fel vidáman Will, és megpróbálkozott a lépcső alatt nyíló ajtóval. Azonnal kitárult, ezt sem zárták kulcsra. – Arra mindig lehet számítani.
– A démonhimlő nem is létezik.
– Ó, te kis hitetlen – jegyezte meg Will, és már el is tűnt a lépcső alatti sötétségben.
132. oldal
– Ez meg mi? – A villájára bökött egy szerencsétlen ételdarabot, és szemmagasságba emelte.
– Paszternák – felelte Jem.
– Paszternák, egyenesen a Sátán veteményeséből. – Will körülnézett. – Gondolom nincs itt kutya, amivel megetethetném.
– Nem úgy fest, mintha bármilyen állat is lenne itt – jegyezte meg Jem, aki még az undok és goromba Churchöt is imádta.
– Valószínűleg mind paszternákmérgezésben purcant ki – mondta Will.
108. oldal
– Néha – jelentette ki Jem – olyan gyorsan megváltozik az életünk, hogy a szívünk meg az agyunk nem tudja követni a történéseket. Azt hiszem, ilyenkor érezzük a legintenzívebb fájdalmat, amikor minden átalakul körülöttünk, de még vágyakozunk a régi életünk után.
304. oldal
– Előbb tépetném ki a beleimet, és engedném, hogy a szemem láttára kössenek rájuk csomót, mint hogy bocsánatot kérjek egy ilyen féregtől.
– Te jó ég! – szólt halkan Jem. – Ezt nem mondhatod komolyan. Mármint nem azt a részét, hogy Will egy féreg, hanem ezt a dolgot a beleidről. Rettenetesen hangzik.
– Pedig komolyan gondolom – közölte Gabriel. Kezdett belemelegedni a témába. – Inkább ugranék bele egy tele üst Malphas-méregbe, és várnám, hogy feloldódjam, amíg csak a csontjaim maradnak.
– Tényleg? – kérdezte Will. – Mert történetesen ismerek egy fazont, akitől vehetnénk egy üst…
208. oldal, 9. Az Enklávé