Jem Carstairs személy

– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
– Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
– Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
– Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra.

– És én mégis mit csináljak, amíg ti nem vagytok itt? – kérdezte bosszúsan Jessamine, miközben a másik kettő az ajtó felé tartott.
Jem hátranézett a válla fölött. – Felébresztheted Henryt. Úgy nézem, megint papírt eszik álmában, és tudod, hogy Charlotte azt mennyire utálja.
– Ó, atyám! – sóhajtott Jessamine. – Miért mindig én kapom a leghülyébb feladatokat?

43. oldal

– Nem is tudom. Szeretem azt képzelni, hogy ha maguk között vannak, a Néma Testvérek nem sokban különböznek tőlünk. Megviccelik egymást a Néma Városban, sajtos szendvicset készítenek…
– Remélem, most mutasd meget is játszanak – jegyezte meg Tessa szárazon. – Akkor kihasználhatnák a természetes adottságaikat.

54. oldal

79. oldal

– Ez meg mi? – A villájára bökött egy szerencsétlen ételdarabot, és szemmagasságba emelte.
– Paszternák – felelte Jem.
– Paszternák, egyenesen a Sátán veteményeséből. – Will körülnézett. – Gondolom nincs itt kutya, amivel megetethetném.
– Nem úgy fest, mintha bármilyen állat is lenne itt – jegyezte meg Jem, aki még az undok és goromba Churchöt is imádta.
– Valószínűleg mind paszternákmérgezésben purcant ki – mondta Will.

108. oldal

Will a padlóra rogyott, hátát a fotelnak vetette, és a magasba emelte a kezét. – Egy démonhím lő a házatokra! – jelentette ki, és ásított egyet.
– Atyaúristen, most hetekig démonhimlős vicceket hallgathatunk – szólt Jem. – Nem ússzuk meg.

433. oldal

– Elment beszélni a Néma Testvérekkel – felelte Jem, akit a jelek szerint egyáltalán nem kavart fel, hogy Henry összetévesztette a feleségével. – Addig is, attól tartok, egyet kell értenem Jessamine-nel.
– És a nap mégis nyugaton kel – szólt közbe Will, aki ezek szerint hallotta Jem korábbi megjegyzését.

39. oldal

– A Tanács már azután sem repesett a boldogságtól, hogy a saját fejetek után mentetek Mrs. Dark ügyében.
– Hát pedig repesniük kéne. Megöltünk egy veszélyes démont – tiltakozott Will.
– És megmentettük Churchöt – tette hozzá Jem.
– Valamiért kétlem, hogy ezt a javunkra írnák – mondta Will. – Az a dög háromszor is belém karmolt a múltkor.
– Ezt viszont valószínűleg a javadra írják – szólt közbe Tessa. – Vagy legalábbis Jem javára.

78. oldal

210. oldal