jellem fogalom
Idézetek
Igaz, a szón magán is vitába szállhatnék veled, mert egyikünk sem szegény, amiért nem áhítozik a kelleténél többre, és csak annyija van, amennyi szükséges, márpedig ez természettől fogva ugyancsak kevés. Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével. Mert ha valaki a kapzsisága miatt szűkölködik, és semmilyen haszonnal nem éri be, azt még aranyhegyekkel sem lehet kielégíteni, hanem örökké még valamit koldulni fog, hogy a már megszerzett vagyonát gyarapítsa, ezzel pedig nyíltan beismeri, hogy szegény. A szerzés vágya ugyanis a szűkölködés érzéséből fakad, és egyre megy, bármilyen sok is az, amit kevésnek érzünk. Philusnak nem volt akkora családi vagyona, mint Laeliusnak, Laeliusnak sem olyan, mint Scipiónak, Scipiónak meg nem volt annyija, mint a dúsgazdag Crassusnak, de még a gazdag Crassusnak sem annyija, mint amennyit szeretett volna. Így aztán, ha túltett is valamennyiükön, a saját kapzsisága még őt is túlszárnyalta, és mindenki gazdagnak nézte, csak ő magát nem. A filozófusok viszont, akiket említettem, csak annyira vágytak, amennyijük volt, és vágyaik egybeestek lehetőségeikkel, ezért aztán joggal és méltán voltak gazdagok és boldogok. Mert a szerzés vágya teszi szegénnyé az embert, gazdaggá pedig a vágyakat nem tápláló elégedettség, hiszen a szegénységet a hiányérzetről, a gazdagságot a kielégültségről lehet felismerni. Ha tehát azt akarod, Aemilianus, hogy engem szegénynek tartsanak, előbb be kell bizonyítanod, hogy kapzsi vagyok. Mert én, ha lelkiekben nem érzem hiányát semminek, nem törődöm vele, mennyim hiányzik az anyagi javakból, mivel ezeknek a bősége nem dicsőség, és hiányuk sem bűn.
30-31. oldal, A mágiáról (Magyar Helikon, 1974)
– Maga aztán találékony! – ingatta Zoja a fejét.
– A lágerban lettem ilyen szemtelen, Zojenyka. Azelőtt nem voltam ilyen. Egyáltalán, sok jellemvonásom nem a sajátom, hanem a lágerban szereztem.
– De a vidámságát nem, ugye?
– Miért gondolja? Azért vagyok vidám, mert hozzászoktam a veszteségekhez.
287. oldal, 18. fejezet - „S bár játszana az ifjú élet sírboltom ajtaja előtt...” (Európa, 2015)
Megfosztottság az eredeti szentségtől és igazságtól, de az emberi természet teljesen nem romlott meg: természetes erői megsebesültek, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halálnak uralmának vettetett alá és hajlik a bűnre […]. A keresztség Krisztus kegyelmének életét ajándékozva eltörli az áteredő bűnt, és az embert ismét Isten felé fordítja, de a meggyöngült és rosszra hajló természetet sújtó következmények megmaradnak az emberben, és lelki harcra hívják.
(405) 117. oldal
