!

jelkép fogalom

Márai Sándor: Írók, költők, irodalom
Ismail Kadare: A háromlyukú híd
Tom Wolfe: Festett malaszt
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Örkény István: Április
Trux Béla: A templomos lovag
Cassia Leo: Fekete doboz

Idézetek

>!
krlany I+SMP

Azóta, hogy szomszédosak lettünk az ottomán birodalommal, nem tudtam úgy nézni a holdra, mint azelőtt, főleg amikor csak egy félhold ragyogott az éjszakai égen.
Egyetlen eddig létezett nagy birodalomnak sem volt ilyen ügyesen megválasztott, ilyen hatásos jelképe. Amikor Bizánc a magáénak a sast választotta, nyilvánvaló volt, hogy az előkelőbb, mint Róma farkasa. Ám íme itt egy új birodalom, amelynek jelképe sokkal magasabbra emelkedik az égen, mint bármely szárnyas teremtmény. És még csak rajzolni vagy festeni sem kell, mint a keresztet. És lobogókra varrott mását sem kell kitűzni a fellegvárak tornyaira, hiszen magától felszáll az ég magasába, és az emberi nem minden tagja látni kénytelen, és nincs semmi, ami eltakarhatná. Üzenete a lehető legvilágosabb: az ottománok nemcsak ezt vagy azt az államot akarják meghódítani, hanem az egész világot.

215-216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hold · jelkép
>!
Rea

Szükségünk van a mosolyra. Ez a világ megtanult harsányan nevetni a végzeten, megtanult teli tüdővel átkozni és vitatkozni, megtanult némán és komoran viselni veszélyt, feszültséget és csapásokat. Csak egyet felejtett el: mosolyogni. De mosoly nélkül nincs íze, illata az életnek. A nagy, a mély, az ősi kultúrák emberei állandó mosolyban élnek, a kínaiak mosolya világhírű, titokzatos, csaknem félelmes. Ez a keleti mosoly mindig ingerelte az európai embert. Egy bölcs mondotta egyszer: „A kultúra összeesküvés” A legnemesebb összeesküvés melyre ember képes. A mosoly a jelképe.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelkép · kultúra · mosoly · összeesküvés
>!
BakosJuci MP

Az Egyház ebben a világban az üdvösség szentsége, Isten és az emberek közösségének jele és eszköze.

(780) 225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház · ember, emberiség · Isten · jelkép · közösség · szentség · üdvözülés
>!
BakosJuci MP

A SZENTLÉLEK SZIMBÓLUMAI
A víz. A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben, (…) miként első születésünk állapotát víz vette körül, úgy a keresztvíz világosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba.
(…)
A kenet. (…) A keresztény beavatásban a kenet szentségi jele a bérmálásnak, amit éppen ezért a keleti egyházak „krizmálásnak” neveznek.
(…)
Tűz. Míg a víz a Szentlélekben adott élet születését és termékenységét jelezte, a tűz a Szentlélek cselekedeteinek átalakító erejét szimbolizálja.
(…)
A felhő és a fényesség. (…) Az ószövetség teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és Szabadító Istent, eltakarva dicsőségének transzcendenciáját;
(…)
A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum.
(…)
A kéz. Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeken és áldotta meg a gyermekeket.
(…)
Az ujj. Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket.
(…)
A galamb. (…) Amikor Krisztus kiemelkedett keresztsége vizéből, a Szentlélek galamb formájában száll le rá és marad rajta. (…) A galamb-szimbólum a Szentlélek jelzésére a keresztény ikonográfiában hagyományos.

(694-701) 203-205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felhő · galamb · Isten · jelkép · Jézus Krisztus · kéz · pecsét · Szentlélek · tűz · ujj · víz
>!
krlany I+SMP

– Miféle szentély ez, hogy hiányzik belőle a kereszt? (…)
– Inkább azon csodálkoznál, lovag, hogy miért vannak tele velük a templomaitok. (…) Sokkal ősibb az a jelkép – folytatta Adlin –, mintsem hogy egy fiatalnak tűnő vallás, amit kreáltak köréje, kisajátíthatná magának.
– Kreáltak? Istenkáromlás, amit beszélsz, te lány! – csattant fel Tristan. (…)
– Mit gondolsz, honnan származik? Azt hiszed talán, azért e jelkép, mert megfeszíttetett rajta a krisztusod? Azt hiszed, nem létezett már annak előtte?

522. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelkép · kereszt · kereszténység · vallás
Hirdetés
>!
Molnár_Gyula 

Ámde nem realizmus ez véletlenül? Nem, még véletlenül sem. Éppen nem. Az angol Alloway, aki a pop-art nevet az irányzatra ráakasztotta, hozzáfűzte a megokolást is: a képregények, címkék, védjegyek nem a valóság ábrázolásai, hanem az amerikai kultúra „jelrendszere”. A művész a vásznon való megnagyításukkal megfosztja őket elsődleges jelentéstartalmuktól, ezért, mondja Alloway, „a pop-art sem nem absztrakt, sem nem realista, bár fűzik szálak ide is, oda is. Magva egyik szélsőség felé sem tolódott el. A pop-art jelek és jelrendszerek művészete.” Ezt talán nem mindenki érte fel ésszel, de az igazolás pecsétjét világosan láthatta a Mindenki: „Emberi fogyasztásra alkalmas. Élvezhetőségét ezennel szavatoljuk. Realizmustól nem kell tartani.”

58-59. oldal (Európa, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: jelkép · pop art · realizmus
>!
latinta SP

Felhúzta az állóórát, az állványról leemelt egy könyvet, nézte a betűket és a papírt; nem olvasott, csak szemlélődött. Mintha az olvasás a szökéssel lett volna egyenrangú, s a könyv sorai egyenest az ellenséges világba vezetnék, szívós önmegtartóztatással vonta el magától a betűk örömét. Mindennel így volt; néha leült a zongorához, felcsapta a fedőt és leütött egy hangot, többnyire egy ét, giszt vagy ciszt. Sokáig tartotta a billentyűt, és lecsukott szemmel neszelt a hang után, ahogy elhalkult a szobában és végleg elnémult a fül tekervényes járataiban; volt úgy, hogy akkordot ütött és a húrok együtt érző tengését figyelte; csak éppen játszani nem szeretett. Talán bizarrul hangzik, de igaz, hogy anya a maga lecsökkentett országát a világ kivonatának tartotta, s kímélte, mint egy drága és ritka esszenciát. Talán a könyvek jelentették a test, s a zene a lélek kalandjait; az állóóra az élet ütemét ketyegte, és a kiskertben – mint a nagyvárosok füvészkertjeiben – távoli dzsungelek, hegyek és rónák válogatott növényei tenyésztek. Anya a remeteségben sem kívánta a magányt, és visszavonulás közben magával csempészte a világnak kicsinyített mását, melyben – hasonlóan a japán törpekerthez – minden megvolt, ami nélkülözhetetlen. Nem olvasott és nem zenélt, mert nem igazi a zongora, nem igaziak a könyvek, a virágok és a bútorok. Ezek a tárgyak csak az élet lehetőségét jelképezték, de ezekről a lehetőségekről anya következetesen lemondott. Sétára indult a kert ösvényén, könyvet tartott a kezében, hallgatta az utca zaját, élvezte a napsütést, s talán boldog volt ilyenkor, mikor sűrítve és kivonatosan maga köré csoportosította az élet nagyszerű és csábító jelképeit. De nem élt velük, semmiért a világon.

133-134. oldal, Klementin

Örkény István: Április Egy ismeretlen regény első kiadása

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · élet · idő · jelkép · kert · könyv · lélek · magány · olvasás · óra · világ · virág · zene · zongora
>!
Georginanéven P

Darabokra tördelem a süteményt, és figyelem, ahogy a morzsák a tányérra esnek.
– Nem eszem meg. Pusztán tönkreteszem, és vele azt is, amit jelképez.
– Miért, mit jelképez a muffin?
– A beilleszkedést és a kirekesztést. Ha nem te vagy a legjobb, a legcsinosabb, vagy a legfinomabb, akkor semmit sem érsz. Ez az, amit a muffin teteje jelképez.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelkép · sütemény