jelen fogalom

José Saramago: Vakság
Alison Lurie: Végállomás, Florida
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Raana Raas: Kiszakadtak
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Stephen King: Bilincsben
Paul Auster: Holdpalota
Neil Gaiman: Sosehol
Blaise Pascal: Gondolatok
Frank Herbert: A Dűne istencsászára
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland
Ernst Jünger: A márványszirteken
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök!
James Clavell: A sógun
László Endre: Szíriusz kapitány fogságban
Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Popper Péter: Lelkek és göröngyök
Eckhart Tolle: A most hatalma
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Andrew Matthews: Élj vidáman!
Budai Szücs Ferenc: Verigudlájf
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Jeanette Winterson: A szenvedély
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Alekszandr Szergejevics Puskin: A pikk dáma
Giacomo Leopardi: Rövid erkölcsi írások
Guy de Maupassant: Urak és hölgyek csevegnek
Faludy György (szerk.): Latin költészet
Deborah Moggach: Tulipánláz
José Saramago: Az embermás
Berkesi András: A 13. ügynök
Jorge Luis Borges: Körkörös romok
Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza
Tsai Chih Chung: Beszélő Zen
Wm. Paul Young: A viskó
Brandon Bays: Jelenlét
Antoine de Saint-Exupéry: A katedrális kövei
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Kate Morton: Felszáll a köd
Henri J. M. Nouwen: Itt és most
Per Petterson: Lótolvajok
Barcza Szabolcs: A csillagok élete
Norman Hampson: Danton
Dennis Lehane: Viharsziget
Dörömbözi János (szerk.): Filozófiai szöveggyűjtemény I.
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Tarjányi Péter – Dosek Rita: A Balkán angyalai
Ágh István: Egymás mellett
Kij Johnson: Kicune
Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: A csodálatos kutyadoki
Agatha Christie: Gyilkosság a golfpályán
Agatha Christie: Négy színmű
Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe
Csernus Imre – Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
Romain Rolland: Pierre és Luce
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Molnár Gábor: Egymillió hős országa
Fernando Pessoa: Arc többes számban
John Green: Alaska nyomában
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Darnel Christian: Harc és szeretet
Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeménye
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
J. R. McNeill: Valami új a nap alatt
Feldmár András: Ébredések
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
David Foenkinos: Nathalie második élete
Szatmári Nóra: 120 sorsformáló tipp
David Mitchell: Felhőatlasz
Szondy Máté: Megélni a pillanatot
Thich Nhat Hanh: Csöndsarok
Szepes Mária: Merre tartasz, ember?
Dan Wells: Partials – Részben ember
Jenny Downham: Amíg élek
Filippo Ongaro: Úgy egyél, hogy lefogyjál
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
XVI. Benedek pápa: Spe salvi
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei
Dan Brown: Inferno
Mitzi Szereto (szerk.): Trónok mámora
Noemí Marcos Alba: Tetoválások
Máté Gábor: Szétszórt elmék
José Saramago: Tetőablak
Stanislav Grof: LSD pszichoterápia
Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma
Imma Monsó: Szavakból gyúrt ember
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Ácsán Szucsittó: Buddhista meditáció
Ransom Riggs: Üresek városa
Anthony Ryan: A vér éneke
James Lecesne: Trevor
David Levithan: Nap nap után
Chuck Palahniuk: Halálraítélt
Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
J. Lynn: Wait for You – Várok rád
Koroda Miklós: Kossuth breviárium
John Green: Papírvárosok
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház
Papp Dóra: Tükörlelkek
Anna Black: Tudatos jelenlét a munkában
Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak
Stephen Grosz: Életvizsgálatok
Gábor Ágnes: Hermés pillantása
Tara Sue Me: The Master
Kim Holden: Bright Side
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Amy Morin: 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek
Donna Tartt: Az Aranypinty
Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája
Szalai Mónika: Gondold újra
Feldmár András: A rettenetes, a csodálatos
Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Kate Morton: A tóparti ház
Bernard le Bovier de Fontenelle: Holtak párbeszéde
Jeremy Barlow: Star Wars: The Clone Wars – Deadly Hands of Shon-Ju
Sandra Marton: A puma tekintete
Tara Altebrando: A távozás
Szamer: Rakka-naplók
Szondy Máté: Olvadás
Robert Maurer: Kaizen
Béresi Csilla: Festett szivárvány
Rebecca Pacheco: Do Your Om Thing
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Nicole Williams: Clash – Csattanás
Bauer Barbara: Az élet hangja
J. D. Barrett: Receptek újrakezdéshez
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Szakács Eszter: Babilon
Matt Haig: Ha megáll az idő
Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana
Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*rul
Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
On Sai: Artúr
Janits-Szabó Virág: Buddha-tálak
Ryan Holiday: Az egyensúly a kulcs
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Billy Collins: Az a baj a költészettel
Szalai Lilla (szerk.): Buddha bölcsességei / Wisdom of the Buddha
Steve Berry: A varsói protokoll
John Grisham: Őrangyalok
Penelope Ward: Jake Understood – Jake kitárulkozik
Lukács Liza: Hogyan szeretsz?
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Róbert Katalin: Halld a szív szavát
Emma Straub: Nem vagyunk már gyerekek
Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
J. R. Ward: A megmentő
Birtalan Ferenc: Fridzsider-rapszódia
Annie Stone: Zane
Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az édenből
Kapa Mátyás: Budai krónika
Anne L. Green: Keserűen édes
Bauer Barbara: Bíborbetűk
Jørn Lier Horst: Holttér
Vida Gábor: Senkiháza

Idézetek

Lélle P>!

A múlt mindig változtathatatlan, ahogy a jövő mindig csak feltételes. Egy spektrum két végpontjaként az egyik beton, a másik levegő, a kettő között zajló jelen pedig egy igazi, valós pillanat, egy fix pont, melyen az élet súlya lóg és hintázik.

21-22. oldal, 1. fejezet (Alexandra, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: élet · jelen · jövő · múlt · pillanat
Chöpp >!

– Hiába, gyermekem, így van ez. A jelenünk mindig nehéz és gondokkal terhes. Aztán, ahogy öregszünk, mégis rá kell jönnünk, hogy egyetlen kárpótlás a jövőnkért a múltunk.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · múlt
Darkshine>!

Rájöttem az igazi boldogság titkára, Apókám, és ez az: hogy az ember a jelenben éljen. Ne bánkódjék a múlton, ne építsen túlságosan a jövőre, de élvezze és használja ki a jelent a legfokozottabb mértékben.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · jelen
pwz I>!

– Van egy régi sulu közmondás: a múlt megszépül, a jelen izgalmas, a jövő bizonytalan.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · közmondás · múlt
>!

Ha megtanulunk a jelenben élni, nemcsak a kaotikus gondolatainkat csendesíthetjük le, de azt is megtanuljuk, hogyan fogadjuk el magunkat és a körülményeinket, és hogyan nézzünk félelem nélkül a jövőbe. […] Ha megtanuljuk megragadni a pillanatot, azt is megtanuljuk, mi az, ami fontos, és mi az, amit elengedhetünk. A tudatos jelenlét korántsem arról szól, hogy kibújunk a felelősség alól, vagy hogy kicselezzük a félelmeinket. Inkább arra tanít meg figyelni, ami valódi és fontos, és segít megszabadulni a múlt béklyóitól és a jövőtől való félelemtől.

43. oldal, Első fejezet - Mentális változások: Tudatos jelenlét, minden pillanat számít! (Kossuth, 2013)

Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma Kis lépésekkel a nagy változások felé

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jelenlét · mindfulness
Chöpp >!

„Az élet – egy pillanat.” Ezért nem szabad átadni magunkat az emlékezésnek, amely megmérgezi a jelent, holott kizárólag csak annak van értelme.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen
Morpheus>!

– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · pillanat
K_A_Hikari I>!

– […] Próbálok nem túl sokat agyalni a jövőn. Óriási rajongója vagyok a jelennek.
– Én mindig a jövőbe nézek – jelenti ki hirtelen komolyan. – Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne így legyen. Nekem már csak a jövő maradt.
– A jövőt néha túlértékelik.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · Kate Sedgwick · Keller Banks
Lélle P>!

Igen, mi ez a… ez a izé… ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa éppen… hogy nem tudom mi, sőt talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van és mégis van valami, ami még sohasem volt, illetve nincs valami, ami mindig volt, mióta élek és eszméleten vagyok, csak nem szoktam törődni vele. Fejem se fáj, vonatok sincsenek, semmi se fáj, nem lüktet a szívem se… ellenben…
Ellenben az egész dolog, velem együtt, elvesztette létezésének bizonyosságát. Az asztalok állnak, két úr megy keresztül a helyiségen, előttem kancsó, víz, gyufatartó. De mindez kísértetiesen és ijesztően esetlegessé vált, mintha csak véletlenül lenne ott, ahol van, éppen úgy másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb, az se biztos, hogy én itt vagyok, vagy hogy, ami itt van, az én vagyok – az is lehet, hogy a kancsó víz ül itt a dívánon és én állok helyette a tálcán. Az egész mindenség, mintha kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom. De mibe? Az asztalba vagy a pamlagba nem, mert az is hullámzik, nincs sehol egy fix pont… csak odabent, a fejemben, ha találok egy képet, emléket, kapcsolódást, amiben önmagamra ismerek… Vagy akár csak egy szót… „Valami tévedés…” próbálom motyogni, görcsösen… „tévedéss…”
Na…
A tükörben meglátom az arcom, fehér, mint a kréta. De hiszen akkor…
„Gutaütés”, villan át rajtam. Elpattant egy ér valahol. Még azt is megállapítom, hogy másformán képzeltem el. Mindig azt hallottam, magam is mondogatom, hogy mennyivel szebb, egyszerűbb, mint egy hosszú, kínos betegség – egy pillanat és vége az embernek. Mintha főbe lőnének. Nahát, súlyos tévedés volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat – de ez a pillanat hosszabbnak látszik egész eddigi életemnél. Még csak a felében vagyok ennek a pillanatnak és mégis iszonyúbb a most következő, másik felére várni, mint az elítéltnek, akit holnap reggel akasztanak. Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége, mint Wells „Időgyorsítójában”, ahol a benyomások tempójához képest fél esztendő egy perc.
Szó sincs róla, hogy ez jó, vagy legalábbis jobb a fájdalomnál – nincs az a kínszenvedés, aminél ez ne lenne rosszabb, pedig nem érzek fájdalmat. Odakint süt a nap, látom a fényt és mégis idebent a fejemben, hirtelen elsötétedik. És egyetlen érzésem van már: ha a pillanat másik felében nem tudom, üstökön ragadva, víz fölött tartani magam, akkor a következő pillanatban nem parancsolok többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi részecske és szervecske és sejtecske fölött, akiknek születésem pillanata óta, királya vagyok – ez az egész, fellázadt népség, közömbös tárggyá változik és ez a tárgy, felszabadulva zsarnoki önkényem erőszakoskodása alól, elfoglalja régebbi, kellemes, természetes helyzetét a gravitációs térben.
Vagyis magyarul: azonnal lecsúszok a földre és elvágódom.
A testem, ez a szánalmas rongydarab, rendbejön, mint anyag – de mi lesz velem, a birodalmát elvesztett fejedelemmel?
Iszonyú. Rosszabb minden inkvizíciós kínpadnál. Ezt már akkor mondom, borzongva, mikor lassan kezdek magamhoz térni.
Igen, igen, kétségtelen, ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb – nem vágyom többé ilyen halálra.
Nagyon utálatos volt. Vagy talán csak azért, mert nincs igazi hitem? Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra – odaát semmit sem látok.
Nem, nem, más baj van itt.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
Mert halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam – az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal. Mert jövő nincsen, ez csak olyan szólásforma.

27-30. oldal, Rövid hetek és egy hosszú pillanat (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: agyvérzés · betegség · halál · jelen · jövő · pillanat · szédülés · valóság