jelen fogalom

Hajlamosak vagyunk úgy élni az életünket, mintha az idő rabszolgái lennénk: mindig csinálni, építeni akarunk valamit, egyről a kettőre akarunk jutni. Ha túlságosan elmerülünk ebben a gondolkodásmódban, a végén a gyerekeinket is az egyéb tennivalóink közé soroljuk, és nemigen vesszük észre, valójában mire lenne szükségük. Nem élvezzük a gyerekeink társaságát, mert máshol jár az eszünk. Ha a jelenre koncentrálunk, megszabadulunk minden terhünktől, egyszerűen csak létezünk, és nyitott szívvel várjuk, mit hoz a pillanat.

48-49. oldal, 2. Tudatos nevelés, Tudatosság, idő szűkében szenvedőknek

– Én mégis a jövőre fogok gondolni […] Hogy emlékeztessen rá, hogy a jelen nem örökre szól.

181. oldal, 15. Távoli, különös országok

Amikor ember születik, szomorúság születik. Minél tovább él, annál ostobábbá válik, mert igyekezete, hogy elkerülje az elkerülhetetlen halált, egyre kínzóbbá válik. Micsoda keserűség! Örökre elérhetetlen az, amit élete céljának tart. Szomja, hogy minél tovább éljen a jövőben, megfosztja attól a képességétől, hogy a jelenben éljen.
                                                                                                         Csuang-ce

43-44. oldal, 2. Az állandóság hiánya (Szenzár, 2021)

Az egyén általában csak a jelenbeli, átmeneti csírákra figyel, és figyelmen kívül hagyja a múltbeli, szárba szökkent mezőket, amelyeket addig művelt – az addigi cselekedeteit, örömeit, nyomorát.

223. oldal

És egyik esős nap hajnalán, rájöttem valamire. arra, hogy az embernek nincs jövője. Csak jelene van. Mindig csak a mindennapi ma létezik. Csak az a megfogható, a perc, ami hatvan apró koppanással tovatűnik. Lesz holnap is. De nem biztos, hogy nekem is. És hogy holnap vagy holnapután mi fog történni velem, azt én nem tudhatom. Csak a ma az enyém. A holnap nem.

Ugyan miért volna szükséges felidézni a rosszat – elég hamar kell úgyis elviselnünk, ha már itt lesz –, mire való elképzelni előre, s elveszíteni a jelen időt a jövő félelme miatt?

79. oldal, 24. levél (Európa, 1975)

A múltra emlékezni kell, a jelenben élni kell, a jövőtől tartani lehet.

48. oldal

Hajlandónak kell lenünk arra, hogy könnyedén megpihenjünk minden pillanat ártatlanságában, hogy teljesen jelen legyünk az adott pillanatban, abban, amit előre nem ismerhetünk. Friss nyitottsággal kell fogadjuk mindazt, amit az élet számunkra feltár, minden egyes pillanatban.

67. oldal

Történt veled valami? Semmi baj. Minden, ami történik veled, kezdettől fogva elrendeltetett a mindenség részéről, így szőtte a sors. Egyszóval: az élet rövid. Használd ki a jelent okosan, igazságosan.

55. oldal, Marcus Aurelius: Elmélkedések - Negyedik könyv (Atlantisz, 2016) · Marcus Aurelius