!

jelen fogalom

José Saramago: Vakság
George Orwell: 1984
Alison Lurie: Végállomás, Florida
Raana Raas: Kiszakadtak
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Stephen King: Bilincsben
Neil Gaiman: Sosehol
Blaise Pascal: Gondolatok
Frank Herbert: A Dűne istencsászára
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Ernst Jünger: A márványszirteken
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök!
James Clavell: A sógun
László Endre: Szíriusz kapitány fogságban
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Eckhart Tolle: A most hatalma
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Jeanette Winterson: A szenvedély
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
Alekszandr Szergejevics Puskin: A pikk dáma
Giacomo Leopardi: Rövid erkölcsi írások
Guy de Maupassant: Urak és hölgyek csevegnek
Faludy György: Latin költészet
Deborah Moggach: Tulipánláz
Jorge Luis Borges: Körkörös romok
Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza
William Paul Young: A viskó
Brandon Bays: Jelenlét
Antoine de Saint-Exupéry: A katedrális kövei
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Kate Morton: Felszáll a köd
Per Petterson: Lótolvajok
Barcza Szabolcs: A csillagok élete
Norman Hampson: Danton
Dennis Lehane: Viharsziget
Dörömbözi János (szerk.): Filozófiai szöveggyűjtemény I.
Kij Johnson: Kicune
Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: A csodálatos kutyadoki
Agatha Christie: Négy színmű
Csernus Imre – Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
John Green: Alaska nyomában
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Darnel Christian: Harc és szeretet
Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeménye
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
David Foenkinos: Nathalie második élete
Szatmári Nóra: 120 sorsformáló tipp
David Mitchell: Felhőatlasz
Szondy Máté: Megélni a pillanatot
Szepes Mária: Merre tartasz, ember?
Dan Wells: Partials – Részben ember
Jenny Downham: Amíg élek
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei
Dan Brown: Inferno
Mitzi Szereto (szerk.): Trónok mámora
Noemí Marcos Alba: Tetoválások
José Saramago: Tetőablak
Stanislav Grof: LSD pszichoterápia
Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma
Ransom Riggs: Üresek városa
Anthony Ryan: A vér éneke
James Lecesne: Trevor
Chuck Palahniuk: Halálraítélt
Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
John Green: Papírvárosok
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház
Papp Dóra: Tükörlelkek
Stephen Grosz: Életvizsgálatok
Kim Holden: Bright Side
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Donna Tartt: Az Aranypinty
Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Kate Morton: A tóparti ház
Jeremy Barlow: Star Wars: The Clone Wars – Deadly Hands of Shon-Ju
Sandra Marton: A puma tekintete
Tara Altebrando: A távozás
Szondy Máté: Olvadás
Béresi Csilla: Festett szivárvány
Rebecca Pacheco: Do Your Om Thing
Nicole Williams: Clash – Csattanás
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Matt Haig: Ha megáll az idő
Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra

Idézetek

>!
Sli SP

Igen, mi ez a… ez a izé… ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa éppen… hogy nem tudom mi, sőt talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van és mégis van valami, ami még sohasem volt, illetve nincs valami, ami mindig volt, mióta élek és eszméleten vagyok, csak nem szoktam törődni vele. Fejem se fáj, vonatok sincsenek, semmi se fáj, nem lüktet a szívem se… ellenben…
Ellenben az egész dolog, velem együtt, elvesztette létezésének bizonyosságát. Az asztalok állnak, két úr megy keresztül a helyiségen, előttem kancsó, víz, gyufatartó. De mindez kísértetiesen és ijesztően esetlegessé vált, mintha csak véletlenül lenne ott, ahol van, éppen úgy másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb, az se biztos, hogy én itt vagyok, vagy hogy, ami itt van, az én vagyok – az is lehet, hogy a kancsó víz ül itt a dívánon és én állok helyette a tálcán. Az egész mindenség, mintha kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom. De mibe? Az asztalba vagy a pamlagba nem, mert az is hullámzik, nincs sehol egy fix pont… csak odabent, a fejemben, ha találok egy képet, emléket, kapcsolódást, amiben önmagamra ismerek… Vagy akár csak egy szót… „Valami tévedés…” próbálom motyogni, görcsösen… „tévedéss…”
Na…
A tükörben meglátom az arcom, fehér, mint a kréta. De hiszen akkor…
„Gutaütés”, villan át rajtam. Elpattant egy ér valahol. Még azt is megállapítom, hogy másformán képzeltem el. Mindig azt hallottam, magam is mondogatom, hogy mennyivel szebb, egyszerűbb, mint egy hosszú, kínos betegség – egy pillanat és vége az embernek. Mintha főbe lőnének. Nahát, súlyos tévedés volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat – de ez a pillanat hosszabbnak látszik egész eddigi életemnél. Még csak a felében vagyok ennek a pillanatnak és mégis iszonyúbb a most következő, másik felére várni, mint az elítéltnek, akit holnap reggel akasztanak. Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége, mint Wells „Időgyorsítójában”, ahol a benyomások tempójához képest fél esztendő egy perc.
Szó sincs róla, hogy ez jó, vagy legalábbis jobb a fájdalomnál – nincs az a kínszenvedés, aminél ez ne lenne rosszabb, pedig nem érzek fájdalmat. Odakint süt a nap, látom a fényt és mégis idebent a fejemben, hirtelen elsötétedik. És egyetlen érzésem van már: ha a pillanat másik felében nem tudom, üstökön ragadva, víz fölött tartani magam, akkor a következő pillanatban nem parancsolok többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi részecske és szervecske és sejtecske fölött, akiknek születésem pillanata óta, királya vagyok – ez az egész, fellázadt népség, közömbös tárggyá változik és ez a tárgy, felszabadulva zsarnoki önkényem erőszakoskodása alól, elfoglalja régebbi, kellemes, természetes helyzetét a gravitációs térben.
Vagyis magyarul: azonnal lecsúszok a földre és elvágódom.
A testem, ez a szánalmas rongydarab, rendbejön, mint anyag – de mi lesz velem, a birodalmát elvesztett fejedelemmel?
Iszonyú. Rosszabb minden inkvizíciós kínpadnál. Ezt már akkor mondom, borzongva, mikor lassan kezdek magamhoz térni.
Igen, igen, kétségtelen, ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb – nem vágyom többé ilyen halálra.
Nagyon utálatos volt. Vagy talán csak azért, mert nincs igazi hitem? Szörnyű, szédítő érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton – ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra – odaát semmit sem látok.
Nem, nem, más baj van itt.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
Mert halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam – az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal. Mert jövő nincsen, ez csak olyan szólásforma.

27-30. oldal, Rövid hetek és egy hosszú pillanat (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: agyvérzés · betegség · halál · jelen · jövő · pillanat · valóság
>!
Anaire

Ha megtanulunk a jelenben élni, nemcsak a kaotikus gondolatainkat csendesíthetjük le, de azt is megtanuljuk, hogyan fogadjuk el magunkat és a körülményeinket, és hogyan nézzünk félelem nélkül a jövőbe. (…) Ha megtanuljuk megragadni a pillanatot, azt is megtanuljuk, mi az, ami fontos, és mi az, amit elengedhetünk. A tudatos jelenlét korántsem arról szól, hogy kibújunk a felelősség alól, vagy hogy kicselezzük a félelmeinket. Inkább arra tanít meg figyelni, ami valódi és fontos, és segít megszabadulni a múlt béklyóitól és a jövőtől való félelemtől.

43. oldal, Első fejezet - Mentális változások: Tudatos jelenlét, minden pillanat számít! (Kossuth, 2013)

Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma Kis lépésekkel a nagy változások felé

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jelenlét · mindfulness
Hirdetés
>!
Anaire

Think of it this way: you cannot take a breath in the past nor can you take a breath in the future. Therefore, when you focus on a single exchange of inhaling and exhaling, you connect to the most important moment in your life, the one that is happening right now. The present moment. We have no influence over any other moment. Those behind us are memories. Those before us are guesses. Learn to focus on your breath, and you develop the power to simplify your life in a given moment and choose your conscious place in it.

2. fejezet - The Eight Limbs: Walking an Ancient Path in Modern Life (HarperCollins, 2016)

Rebecca Pacheco: Do Your Om Thing Bending Yoga Tradition to Fit Your Modern Life

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jelenlét · légzés, lélegzés