jegesmedve állat

A fagy, mellesleg szólva, rendkívüli volt. Bezárt a korcsolyapálya, mely különösen balszerencsés volt: az előző évben folyton olvadt, egy nagy pocsolya volt a pálya, most meg olyan hideg volt, hogy még az iskolásoknak is elment a kedve a korcsolyázástól. A parkokban, a havon kicsiny, merev mellű, felhúzott lábú madarak hevertek. Az akarat nélküli higany a környezet hatására egyre lejjebb süllyedt. Még a jegesmedvék is összehúzták magukat, és morogtak, hogy az állatkert igazgatósága túllőtt a célon.

Jegesmedvét kétféleképpen lehet jelölni. A szokásos az, hogy helikopterről elkábítja őket az ember. A helikopter közvetlenül a medve fölött leereszkedik, az ember kihajol a vezetőfülkéből, és abban a pillanatban lő, amikor a rotor okozta légnyomás leteríti az állatot.
Van egy másik módszer is, amelyet a Svalbardokon alkalmaztak. Motoros szánról, the Viking way. A dél-jütlandi Neiendamm cég különleges légpuskájával. Ehhez legalább 50 méterre meg kell közelíteni a medvét. Huszonöt alatt még jobb. Abban a pillanatban, amikor a medve megáll, és szembefordul az emberrel, akkor lehet látni teljes valójában.
Nem az az élő tetem, amilyennel az állatkertben szórakoztatják az embert, hanem az a jegesmedve, amelyik a grönlandi címert díszíti: háromnegyed tonnányi izom- és csontkolosszus. Életveszélyes indulatokkal.

217. oldal

Noha első benyomásra úgy tűnt, valóban egy medvével van dolga, Thorn nem az volt, bár külsőre tagadhatatlanul mutatott némi hasonlóságot egy jegesmedvével.

A medve

Váratlanul, mintha a hó alól bújt volna elő, egy szőrmók alak toppan a szemünk elé – kötött sapkában, fülvédőben, kezében jókora szerszámos ládát cipelve! Lehet, hogy ez tényleg egy eszkimó? Elvégre az eszkimókkal is előfordulhat, hogy meg kell szerelniük valamit. Egy elromlott jegesmedvét, teszem azt…

19. oldal

Vissza kell vonnom a jegesmedve májának dicséretét! A Szent Anna fedélzetén rebesgették, hogy nem előnyös fogyasztani, sőt veszélyes is lehet. Akkor nem foglalkoztunk vele, különben sem volt alkalmunk megkóstolni. Most már biztosra veszem, indokolt volt a figyelmeztetés. Nyilvánvaló, hogy a jegesmedve mája nagyon káros az egészségre. Aki csak evett belőle, mind rosszul lett, fáj a feje, szédül, mintha szén-monoxid-mérgezést szenvedett volna. A kór átjárta az egész testet, gyomrunk pedig rettenetesen megszenvedte. Beláttuk, milyen igaz a szólás, mely szerint a maga kárán tanul az ember, úgyhogy meg is fogadtam, soha többé nem eszem medvemájat, bármilyen ínycsiklandó falat.*
* Albanovnak jó oka volt óvakodni a medvemáj fogyasztásától, melyről ma már tudjuk, hogy halálos dózisban tartalmazhat A-vitamint. 1897-ben a svéd Salomon Andrée és két társa léghajóval próbálta elérni az Északi-sarkot, ám a Ferenc József-földtől északnyugatra nyomuk veszett. Harminchárom évvel később a Fehér-szigeten véletlenül rábukkantak utolsó táborhelyükre, megtalálták ép csontvázukat is. A három férfi holmija olyan jó állapotban maradt meg, hogy még a fényképezőgépükben lévő filmet is sikerült előhívni. Haláluk rejtély volt, hiszen bőséges élelmiszer- és egyéb készletre leltek mellettük. A fényképezőgépből előkerült egyik felvételen két férfi áll egy jegesmedve teteme mellett… Mindez hihetővé teszi azt a feltevést, hogy halálukat a túl nagy adag A-vitamin okozta.

75. oldal

Tél a Szaharában

Két jegesmedve elkerült a Szaharába.
– Az ördög vigye el! Milyen síkos itt – bosszankodik az egyik.
– Honnan veszed? – Csodálkozik a másik.
– Nem látod, hogy mennyi homokot leszórtak?

134. oldal

– Nincs más hátra – mondta az öreg holló –, nekem magamnak kell elmennem a medvéhez.
Kiment a tundrába, odament a medvéhez, és udvariasan köszönt neki.
A medve bólintott, de nem szólt semmit. Nem akarta kinyitni a száját, félt, hogy kiszökik a Nap.
– Szegény medve – szólt a holló a fejét csóválva. – Hát megnémultál?
De csak semmi. A medve a füle botját se mozdította.
– Ó, te szegény! Hát most már meg is süketültél! – szánakozott a holló. – Milyen kár! Azt akartam mondani, hogy tudok egy jó helyet, ahol sok halat foghatnál. De hát ha süket vagy, minek beszéljek? – És úgy tett, mintha el akarna menni.
– Várj! Nem vagyok én süket! – kiáltotta a medve, mert nagyon ráéhezett a halra.
De alighogy kinyitotta a száját, kiugrott rajta a róka és hopp, máris az égen termett! A medve meg utána! És a földön újra megvirradt.

Hogy tűnt el a Nap?

A melegebb sarkvidéki nyarak következtében hosszabbakká válnak a jégmentes időszakok. A jégmezőkön vadászó jegesmedvékre nézve végzetes következményekkel jár ez a változás. A nyár folyamán a télen felhalmozott zsírtartalékaikat felhasználva ráérősen, lustán sétálgatnak a partokon, várva, hogy újra befagyjon a tenger. A jégmentes időszak meghosszabbodása nyugtalanító fejleményekhez vezetett. A táplálékforrásaiktól megfosztott nőstények kisebb és fejletlenebb bocsokat hoznak a világra. Könnyen meglehet, hogy ha a nyár csak egy kicsikével is hosszabb lesz, a bocsok már nem lesznek képesek átvészelni az első sarkvidéki telüket – akkor pedig összeomlik az egész jegesmedve-populáció.

106-107. oldal, Első rész - A szemtanú beszámolója

Én magam körülbelül ugyanakkor jöttem erre a világra, amikor a jegesmedve otthagyta azt. Későbbi életem során egy permiai erdei sámán fent a fagyott vidékeken elmondta nekem, hogy a haldokló medve szelleme átköltözött belém a születésem pillanatában, valamiféle spirituális vándorlás útján.

22. oldal

Hanem a róka nem várta meg. Otthagyta a szarvast, és futott, ahogy a lába bírta. Futott, futott, a medve meg utána, és így futnak mind a mai napig.
A rókából lett a Nap, a jegesmedvéből meg a Hold. A Hold nem tudja utolérni a Napot, és a Nap szüntelenül szalad a Hold elől.

Hogyan lett a Hold meg a Nap?