Jeannette Walls személy
Idézetek
Lori, Brian és én, de még Maureen is többnyire odamentünk, ahova akartunk, és nagyjából azt csináltunk, amit akartunk. Anyának az volt az elve, hogy a gyerekeket nem szabad túl sok szabállyal és szigorral leterhelni. […] Az egyetlen szabály az volt, hogy amikor az utcai lámpákat felkapcsolták, haza kellett mennünk.
72. oldal, II. Sivatag - 14. [fejezet]
– A dolgok a végén egyenesbe szoktak jönni.
– De mi van akkor, ha mégsem?
– Az csak azt jelenti, hogy még nem vagyunk a végén.
59., 303. oldal
Sosem hittem, hogy tényleg van Mikulás.
Sem én, sem a testvéreim nem hittünk benne. Apa és anya nem hagyta, hogy higgyünk. Nem engedhették meg maguknak, hogy drága ajándékokat vegyenek nekünk, és nem akarták, hogy kevesebbnek érezzük magunkat a többi gyereknél, akik karácsony reggelén a fenyőfa alatt szép játékokat találtak, amiket állítólag a Mikulás hagyott ott nekik. Ezért elmondták nekünk, hogy a többi gyereket becsapják a szüleik, hogy a játékokon, amikről azt mondják nekik, hogy csengősipkás manók készítették az Északi-sarkon, valójában ott virít a Made in Japan címke.
51. oldal, II. Sivatag - 8. [fejezet]