Jeanette Kihlberg személy

Az élet tele van csalódással, és aki nem tanul meg együtt élni vele, az aligha életképes.

107. oldal

– Mindig erősnek lenni annyi, mint nem is élni – […]

Néhány perc alatt meg lehet kedvelni valakit, de megismerni évekbe telhet.

Az emberi kapcsolatokban csak egymás töredékeit látjuk, gondolja. Az igazi élet javarészt a fejünkben zajlik, és nem könnyű szóban átadni a másiknak.

– Több mint húsz éve dolgozik az ügyészségen, és nem Ulrika Wendin
ügye az egyetlen, ami zátonyra futott. És hát mivel nálunk dolgozik, ez azt
jelenti, hogy nem ő volt a legokosabb hallgató a jogon.

Jeanette felnevet, és látva Sofia értetlenkedő ábrázatát elmagyarázza.

– Nem titok, hogy a jogi diplomát szerzők közül a legkevésbé
tehetségesek kötnek ki a rendőrségnél, a végrehajtó hatóságnál vagy a
társadalombiztosításnál.

– Miért van ez így?

– Egyszerű. Nem vág eléggé az eszük ahhoz, hogy gazdasági jogászok
legyenek valami nagy exportcégnél, vagy saját irodát vigyenek vaskos
bevétellel. Von Kwist alighanem arról álmodik, hogy sztárügyvéd legyen
büntetőügyekben, de ahhoz túlságosan ostoba.

Kiszállnak a kocsiból, és megállnak a több mint két és fél méter magas vaskapu előtt.

– Tudsz mászni? – kérdezi sóhajtva Hurtig. – Vagy törjünk át a bokrokon?

– Megpróbálhatnánk a csengőt – javasolja Jeanette a kaputelefonra mutatva.

– Szia. Tudsz valamiben segíteni?
Hurtig kifulladt hatást kelt, amikor beleszól.
– Persze. Miről van szó? Vagy visszahívjalak?
– Erre álmodban is tudsz felelni. Melyik jelenleg a legnépszerűbb
számítógépes játék?
– Az Assassin’s Creed – vágja rá azonnal a férfi.
– Nem.
– A Counter Strike?
Jeanette-nek ez már ismerős.
– Nem, ha jól emlékszem, nem akciójáték volt.
Hurtig hangosan liheg a telefonban, majd ajtó csukódása hallatszik.
– Akkor biztos a Spore-ra gondolsz – mondja végül.
– Igen, az az. Erőszakos?
– A te választásaidon múlik, evolúciós játék, arról szól, hogy a
karakteredet egy pici sejtből a világegyetem urává kell fejlesztened, és
ehhez néha jól jön az erőszak.

186-187. oldal

A bejárattól balra találnak egy szabad asztalt az ablaknál, és miközben
elhelyezkednek, Jeanette egy pici réztáblára mutat a falon, a kanapé fölött.

– Maj sarka?

– Maj Sjöwall – mondja Sofia szórakozottan. Tudja, hogy az írónő szinte
minden nap ellátogat az étterembe.

– Tulajdonképpen milyen a tapasztalatod a férfiakkal? – kérdezi
összeszedve a bátorságát.
– Szerintem utálom őket – feleli Sofia. Kifejezéstelen a tekintete. – Csoportosan – teszi hozzá, majd Jeanette felé fordul. – És te?

51-52. oldal