!

Jean-Paul Sartre személy

Lawrence Block: A betörő, aki Spinozát olvasott
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Hamvas Béla: Karnevál
Simone de Beauvoir: A kor hatalma
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia
Popper Péter: Kinyílt az Ég?
Cees Nooteboom: Szertartások
Simone de Beauvoir: Az öregség
Thurzó Gábor: József és Putifárné
Esterházy Péter: Esti
Elisabeth Lukas: Szabadság és identitás
Elliot Aronson: Életem és a szociálpszichológia
David Foenkinos: Nathalie második élete
Nigel Warburton: A filozófia rövid története
Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Deák István: Európa próbatétele
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja

Idézetek

>!
Morpheus

…Sartre…: „felelős az, aki egy esemény vagy dolog vitathatatlan szerzője”. A felelősség alkotást jelent. Tudatában lenni a felelősségnek nem más, mint tudatosan megalkotni saját magunkat, saját sorsunkat, életkörülményeinket, érzéseinket, és ha arról van szó, saját szenvedésünket. Azt a pácienst, aki nem vállalja ezt a felelősséget, aki másokat – egyéneket vagy más erőket – vádol a benne keletkező érzésekért, nem igazán lehet meggyógyítani.

Szabadság - 171. o.

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre
>!
Morpheus

A világ csak azáltal kap jelentést, hogy az ember jelentést tulajdonít neki – Sartre szavaival nem létezik „önmagáért”. Nincs jelentés a világban önmagán kívül vagy attól függetlenül.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre
>!
Morpheus

Az én kettő-az egyben: létezik egy empirikus, tapasztalati én …és egy transzcendentális, teremtő én, mely megalkotja a világot és önmagát (vagyis „felelős” önmagáért). Az ilyen értelemben vett felelősség elválaszthatatlan a szabadságtól. A felelősség fogalmának csak akkor van értelme, ha az egyén szabadon hozhatja létre a világot – bármilyen legyen is az. A világegyetem esetleges – bármi létezőt másképpen is meg lehetett volna alkotni. Sartre szabadságszemlélete sok mindenre kiterjed: az emberi lény nem csak hogy szabad, de szabadságra van ítélve. Sőt, a szabadság túlmutat a világért való felelősségen (vagyis a világ jelentéssel történő felruházásán): teljes felelősséggel tartozunk saját életünkért, nem csak a cselekedeteinkért, de azért is, amit elmulasztunk megtenni.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre
>!
Morpheus

Felelősséggel tartozom azért, amit teszek és azért is, amiről nem veszek tudomást.
Sartre hozzáállása ebben a tekintetben nem morális jellegű: nem mondja azt, hogy valamit másképpen kellene csinálnom; csak azt, hogy amit ténylegesen teszek, az az én felelősségem.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre
1 hozzászólás
>!
Morpheus

Az általunk érzékelt adatok azt közlik velünk, hogy a világ „ott” van, és hogy mi be- és kisétálunk az „ajtaján”. Heidegger és Sartre szerint a látszatok a tagadást szolgálják: olyannak teremtjük a világot, hogy teremtésünktől függetlennek tűnjön. A világot empirikus világnak teremteni annyit tesz, mint egy tőlünk független dolgot létrehozni.
…"nem autentikusan" (Heidegger) vagy „rosszhiszeműen” (Sartre) élünk, azaz önámító módon kitérünk a választás és a felelősség elől, megfutamodunk saját szabadságunk elől.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre · Martin Heidegger
1 hozzászólás
>!
Morpheus 

Az emberi élet a kétségbeesésen túl kezdődik.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jean-Paul Sartre
Hirdetés
>!
Morpheus

…Sartre… elfogadja az értelem keresését és még ösvényeket is ajánl. Többek között az „otthon” és a barátok megtalálása, a cselekvés, a szabadság, a lázadás az elnyomás ellen, mások szolgálata, felvilágosodás, önmegvalósítás és kötelezettségvállalás – kötelezettségvállalás mindenekfelett.

338. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre · szabadság
>!
Morpheus

Sartrenél és Camusnál is az a lényeg, hogy az ember felismeri: meg kell találnia életének saját értelmét (inkább, mint egy isteni vagy természeti értelemre várni) és el kell köteleznie magát annak megvalósítása mellett. Ehhez az szükséges, amit Gordon Allport így fogalmaz meg: legyen „félig biztos és teljesen elszánt” – ami bizony nem kis teljesítmény. Sartre etikája elkötelezettségért kiált. Ebben a kérdésben a legtöbb nyugati teológiai és ateista egzisztencialista rendszer egyetért: az egyén jól és helyesen teszi, ha beleveti magát az élet áramába.

338. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albert Camus · Gordon Allport · Jean-Paul Sartre
>!
Morpheus

Bevonódás az életbe. Hume szere a kozmikus perspektívával járó értelemnélküliség ellen a bevonódás, és ez Sartre és Camus megoldása is – állásfoglalás és bevonódás a cselekvésbe. Tolsztoj szintén ezt választotta, amikor azt írta: „Élni csak addig lehetséges, amíg az élet mámorossá tesz minket.” A terapeuta leghatékonyabb megközelítése az értelemnélküliséggel szemben a bevonódás.
Korábban bemutattam a hedonista paradoxont, amelyben minél nyíltabban üldözzük az örömöket, azok annál tünékenyebbek. Frankl úgy érvel, hogy az öröm csak az értelem mellékterméke; az embernek az értelmet kellene kutatnia. Azt hiszem, hogy a jelentés keresése hasonlóan paradox: minél inkább kutatjuk azt racionálisan, annál kevésbé találjuk; a kérdések, amelyeket az ember feltehet az értelemről, mindig tovább fognak tartani a válaszoknál. Az értelemre, hasonlóan az örömhöz, indirekten kell törekedni. Az élet értelmének érzése a bevonódás mellékterméke. A bevonódás nem logikailag cáfolja meg a galaktikus perspektíva által keltett végzetes kérdéseket, hanem azt okozza, hogy ezek a kérdések már nem lesznek fontosak. Ez az értelme Wittgenstein mondásának: „Az élet problémájára a megoldás a probléma megszűnésében található.”
A bevonódás megfelelő terápiás válasz az értelemnélküliségre, függetlenül annak forrásától. A szívvel-lélekkel bevonódás az élet aktivitásainak végtelen sorába nem csak lefegyverzi a galaktikus szemléletet, de megerősíti annak lehetőségét, hogy az ember kiegészítse élete eseményeinek mintáját valamilyen koherens módon. Otthont találni, gondoskodni más emberekről, vagy eszmékről, tervekről, kutatni, alkotni, építeni ezeket, és a bevonódás minden más formája kétszeresen is jutalmazó: belsőleg gazdagít és enyhíti a létezés olykor brutális adataiból fakadó diszfóriát.

379. oldal

>!
sophie P

– Sartre – szólt a hullámos ősz haj, a kisded koponya, a szarvasbőr zubbony, a manchesternadrág, meg a bagariabakancs Inni orra előtt –, Sartre szerint le kell vonnunk a következtetést abból a felismerésből, hogy Isten nem létezik.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Paul Sartre