Jean-Luc Godard személy
Idézetek
“Rimbaud was a big influence on Godard. You didn’t know that?”
“Ah, Godard. I know who he is. I learned about him in World History.”
“World History?”
“He was a poet from India, right?”
“That’s Tagore, dummy. Godard’s a film director.”
Arthur Rimbaud
I gave him a good ten-minute lecture on Godard. About how, being in the vanguard of the nouvelle vague, he was making one breakthrough film after another, about how spectacular the last scene in Breathless was, about the meaningless deaths in Masculine–Feminine, and about the subversive editing techniques in Weekend. Needless to say, I’d never seen a single film by the man. Godard didn’t make it to small cities on the western edge of Kyushu.
Arthur Rimbaud
Emlékezz, mit mondott Jean-Luc Godard: „Nem az a lényeg, hogy honnan hozod a dolgokat – hanem az, ami felé viszed őket.”
94. oldal
– […] Pfuj! Utálom Londont!
Megtorpanok, és megragadom Jean-Luc karját, hogy őt
is megállítsam.
– Szörnyű dolog ilyet mondani! – hápogok. – Szívd vissza!
– C’est rien! Ne vedd magadra! – mondja, mintha nem lenne
nagy ügy, aztán megpróbálja lerázni magáról a kezem. Még szorosabban markolom.
– Hogy lehet utálni ezt? – kérdezem, és azzal a kezemmel, amelyikkel nem szorítom a ruhaujját, széles mozdulatot teszek.
A híd közepén állunk. Az ég még sosem volt ilyen kék. A Temze sem volt soha ilyen kék, ami nem semmi, mert általában olyan színe van, mint a koszos mosogatólének. Közben újabb csónakok tűntek fel ringatózva, a távolban pedig ott a Waterloo híd, melyen piros buszok és fekete taxik suhannak végig. A Szent Pál-székesegyház balra áll tőlünk
fenségesen és több száz éve változatlanul, mögötte pedig a City üvegtornyai.
London a vasárnapi ünneplőjét viseli. Tökéletes, akár egy képeslap. A szépséges városok között is a legszépségesebb.
– Te biztosan meghibbantál, ha nem látod, London milyen szép – mondom Jean-Lucnek, elengedem a karját, és elindulok.
Godard elmélkedik, kamerájával esszét ír, szociológiai elemzéseket végez.
52. oldal (Scolar, 2014)
Ennek a sörnek borzalmas íze van. Az a lány pedig a barátja fülébe dugdossa a nyelvét, de közben engem bámul.