!

Jean Genet személy

Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei
Nádas Péter: Évkönyv
Jean Genet: Töredékek… és más írások
Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

Idézetek

>!
Kkatja P

    Kávé után magunkról meséltünk egymásnak, közben egy Burt Bacharach-lemez szólt. Nekem alig volt miről mesélnem, szóval inkább ő beszélt. Azt mondta, diákkorában írónk készült. Françoise Sagan-rajongó volt, mint elmondta. A Szereti Brahmsot? volt a kedvence. Sagannal nekem sincs semmi bajom. Legalábbis nem tartom olyan középszerűnek, mint szokták. Sehol nincs előírva, hogy mindenkinek olyan regényeket kell írnia, mint Henry Millernek vagy Jean Genet-nek.

240. oldal Ablak

>!
Carmilla 

Finivel Genet egy a négerek számára szervezett táncos ünnepségen (Négerbálon) ismerkedik össze, majd gyakori vendég lesz a festőnő hatalmas luxusotthonában (habár annak közel húsz macskáját soha nem tudja megszokni). A meglehetősen szabados erkölcsű Fini egyszerre két férfival is együtt él: egy festővel és egy emigráns íróval (Gombrowicz francia fordítójával).

88. oldal, Darida Veronika: Töredékkutatás (Kijárat, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jean Genet · Leonor Fini
>!
Carmilla 

(…) Így történhet meg az, hogy amikor 1942-ben Genet újra bíróság elé kerül (ekkor épp egy értékes, illusztrált Verlaine kötet ellopása miatt, melynek kapcsán csak annyit mond: "nem ismertem az árát, de az értékét igen"), Jean Cocteau is felszólal a védelmében, és a korszak nagy írójának nevezi.

81-82. oldal, Darida Veronika: Töredékkutatás (Kijárat, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau · Jean Genet
>!
kornél

sehol sem történnek nagy változások. Prága este sokakat
lehűtött azok közül, akik elfelejtették Magyarországot. a
parkokban lézengenek idólumaik, Che es Castro képeivel
bedzseiken, élükön William Burrough-szal, Jean Genet-vel
és Allen Ginsberggel. UHÚÚÚM. ezek az írók puhányok­-
ká váltak, beszarikká, záptojásokká, férfias helyett nőiessé,
s ha én hekus lennék, én is élvezném kalapálni a záp fejü­-
ket. feszítsenek keresztre ezért. az utca költőjének az idió-
ták kiszopják a lelkét, akár a faszt. az írásra egyetlen meg­
felelő hely van, mégpedig az írógép előtt – MAGADBAN.
az író, aki kinyomul az utcára, olyan író, aki nem ismeri az
utcát. láttam már épp elég gyárat, kuplerájt, sittet, csapszé­-
ket és parkbéli hordószónokot, hogy száz helyett beszéljek
és éljek. könnyebb kivonulnod az utcára, ha NÉV vagy –
megölték Thomast és Behant a SZERETETÜKKEL, az
italukkal, az idolátriájukkal, a picsájukkal, és félig kinyom-
ták a lelket még félszázból. HA MAGADRA HAGYOD AZ
ÍRÓGÉPEDET, MAGADRA HAGYTAD A GÉPFEGYVE­-
RED, S A PATKÁNYOK KEZDENEK ÖZÖNLENI. ami­
kor Camus beszédeket kezdett tartani különféle egyeteme­-
ken, az írása bedöglött. Camus nem szónokként, hanem író­-
ként kezdte. amibe belehalt, nem nevezhető közlekedési
szerencsétlenségnek.
amikor ritka barátaim közül egyesek azt kérdik, miért
nem tartok irodalmi okoskodásokat, egyszerűen nem értik,
miért válaszolok nem-mel.
így hát, van Chicagónk, van Prágánk, és semmi sincs más­-
képp, mint ahogyan volt. a kisfiúnak elnáspángolják a fenekét,
s (ha) fölnő, ő is náspángolni fogja másokét. Cleavert szíve­-
sebben látnám elnökként, mint Nixont, de ez nem változtat
semmit. az, amit ezeknek az átkozott forradalmároknak, akik
itt nyúlnak takonyként a lakásomban, isszák a sörömet és
halápolják a kajámat, közben mutogatják a csinibabáikat, amit
ezeknek meg kellene tanulniuk, hogy a dolgoknak belülről
kell fakadniuk kifelé. nem adhatsz az embereknek új kormány­-
zatot, mint valami új kalapot, bízván abban, hogy a pofa meg­
változik az új tökfödő alatt. továbbra is munkálni fognak a
nyomorult ösztönök meg a telt pucrok, és ezen nem változtat
akár egy egész lemeztárnyi Dizzy Gillespie. sokan esküsznek
arra, hogy a forradalom meg fog érkezni, de én nem szeretném
mindezeket az embereket látni, amint épp halomra pusztul­-
nak. azt akarom mondani,hogy kipusztíthatod az emberek nagy
részét, közben nem kaptál semmit, csak kifingattál pár rend­-
eset. és a végeredmény megint csak micsoda: a hatalom az
emberek FÖLÖTT. új diktátor báránybőrben; az ideológia to­-
vábbra is lőporként szolgál a fegyverekbe.

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

De bevallom néktek nyilvánosan, hogy szeretem Genet szövegeit, és József Attila szabad ötleteinek jegyzékénél magasabb rendű költészetet nem ismerek. Ez pedig közel sem ízlés dolga. Legfeljebb, ha a létezés botrányáról beszélő szövegekről van szó, akkor az ember alkata szerint választ és ítél. Ám senki ne állítsa nekem, hogy van alkat, mely elkerülhetné a saját botrányát.

49. oldal

Nádas Péter: Évkönyv Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

Kapcsolódó szócikkek: Jean Genet · József Attila