!

Jean Cocteau személy

Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek
Anthony Burgess: Beteg a doktor
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Szerb Antal: Szerb Antal válogatott levelei
Temesi Ferenc: Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel
Jean Genet: Töredékek… és más írások

Idézetek

>!
Chöpp 

– Jack Thanatosz – mondta Edwin. – Nahát. – És azon vigyorgott, hogy Jean Cocteau mit csinált volna ebből a találkozásból.
– Arisztotelész Thanatosz – helyesbített Arisztotelész Thanatosz. – Nem tudom, honnan vették az emberek ezt a Jacket.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau
>!
Röfipingvin MP

Utalásai mégis nagyon hasznosnak bizonyultak a Picasso-képek megértéséhez; elképesztett, mert egy Braque- vagy Matisse-képet felismert akkor is, ha nem látta a kézjegyet: én ezt boszorkányságnak tartottam. Elszédültem a sok új benyomástól, melyeket feltárt előttem, s kissé úgy éreztem, mindennek ő a szerzője. Részben neki tulajdonítottam Cocteau Orphée-ját, Picasso Bohócait, René Clair Felvonásközét.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau · Pablo Picasso
>!
sophie P

Cocteau szerint az égő házból a tüzet kell menteni, gondoltam, (…)

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau
>!
Carmilla 

Jean Cocteau soha nem olyan szemérmetlen, hogy erkölcsi tanmesével szolgálna számunkra – ha tanácsot kellene adnia, talán éppen ellenkezőleg, nem moralizálva, hanem ravaszkás mosollyal tenné.

35. oldal, Jean Cocteau (Kijárat, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau
>!
Carmilla 

(…) Így történhet meg az, hogy amikor 1942-ben Genet újra bíróság elé kerül (ekkor épp egy értékes, illusztrált Verlaine kötet ellopása miatt, melynek kapcsán csak annyit mond: "nem ismertem az árát, de az értékét igen"), Jean Cocteau is felszólal a védelmében, és a korszak nagy írójának nevezi.

81-82. oldal, Darida Veronika: Töredékkutatás (Kijárat, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jean Cocteau · Jean Genet
>!
Sli SP

Élete végén egy interjú során megkérdezték tőle, ha tűz ütne ki házában, ahol Picasso-festményeket, Proust-dedikációkat, néger maszkokat, Sztravinszkij- és Radiguet-kéziratokat őriz, s csak egyetlen dolgot vihetne magával, mi volna az? Cocteau egy pillanatig sem habozott: „A tűz” – felelte.

205. oldal, Utószó (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Igor Sztravinszkij · Jean Cocteau · Marcel Proust · Pablo Picasso · tűz
>!
sophie P

(…), megállapítom, hogy a szívem mélyén impresszionista vagyok, és amióta ez a „műfaj" kiment a divatból, tulajdonképpen nem találom a helyemet, irodalmilag, és a filológiába menekülök, ábrándos fóliánsok közé. A fenékig érő prousti analízisek, a fél-asszociációk idő előtti felöklendezése à la Joyce, a hiteles írások, a néplélek izomzata, Cocteau és a pán-emocionalizmus nem sokat mondanak nekem, és a háborús regények, azt hiszem, senki rendes embernek nem mondanak semmit. Azokat szeretem, akik hívek maradtak az impresszionizmus bensőséges impotenciájához, akik még mindig nem akarnak semmit, pedig állítólag keresztülestünk a világháború cezúráján, mint egy rosszul sikerült alexandrin: Giraudoux-t, Paul Morand-t, Virginia Woolfot, Huxleyt, Stracheyt, Katherine Mansfieldet, George Moore-t, Rebecca Westet és más divatosokat, akik tulajdonképp már kimentek a divatból, csak a divat nem tudja.

58. oldal

>!
Carmilla 

Gertrude Stein nem féltékeny francia művészbarátaira, összehozza őket honfitársaival. Hemingway az ő szalonjában ismeri meg Picassót, Matisse-t, Braque-ot, Cocteau-t. Itt barátkozik össze F. Scott Fitzgeralddal, a húszas évek „jazz-korszakának” látványos írójával, Dos Passosszal, a keresztmetszet-regények majdani szerzőjével, Ezra Pounddal, a később fasisztává lett ezoterikus költővel és másokkal.

35. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)