Jean-Claude személy

– Én mindig őszinte vagyok, ma petite. Még akkor is, ha hazudok

(Anita) – Jesszusom, kétszáz év fölött minden vámpír perverz?
(Jean-Claude) – Én is kétszáz év fölött vagyok.
(Anita) – Az állítást továbbra is fenntartom.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Kurvára jól állt az ing a sápadt bőréhez, a fekete, hullámos hajához és az éjkék szeméhez. Miután felkanalaztam az államat a padlóról, megdicsértem a ruháját.
– Proccos, nagyon proccos. Jean-Claude elmosolyodott.
– Ó, ma petite, te mindig megtalálod a leginkább alkalomhoz illő kifejezést.

– Milyen különleges kellékekre lesz szükséged, hogy megidézz egy háromszáz éves halottat, ma petite?
Vállat vontam.
– Egy nagyobb véráldozatra. Eredetileg arra gondoltam, hogy pár kecskét használok majd.
– És most mire gondolsz, mit akarsz használni?
– Egy elefántot, esetleg – mondtam bizonytalanul.
Kint álltunk a folyosón, és Jean-Claude nagy szemeket meresztett rám.
– Csak viccelek. Őszintén. Mellesleg az elefántok minden fajtája veszélyeztetett. Inkább egy tehénre gondoltam.
Hosszú pillanatokig bámult rám, nagyon komoly képpel.
– Ma petite, ne felejtsd, hogy meg tudom mondani, mikor hazudsz.
– Mit jelentsen ez?
– Azt az elefántos megjegyzést komolyan gondoltad.

182. oldal

Richard odalépett mögém. Nem ért hozzám, de éreztem, hogy mögöttem áll. Egy boldogtalan, felhevült test a hátam mögött. Nem hibáztathattam. Jean-Claude úgy nézett ki, mint a Nedves Álmok Rajongói Klub reklámja

– Hallottad már a mondást az ajándék lóról meg a fogáról, Jean Claude?
– Oui.
– Na, ennek most épp torkig a pofájába bámulsz.

163. oldal, 56. fejezet

Jean-Claude úgy lépett ki a koporsóból, mintha egy jót szundított volna. Mosolygott, és egyik kezét felém nyújtotta.
– Tudtam, hogy sikerülni fog, ma petite.
– Te arrogáns állat! – azzal a hasába vágtam a vadászpuska tusát.

242. oldal

Egyvalamit tudnom kell, Jean-Claude. Segget rúgni megyünk, vagy seggen csúszni?

88. oldal

– Tehát örökre száműznek a koporsómba – sóhajtott fel Jean-Claude –, és sohasem ismerhetem meg, micsoda gyönyör, ha te vagy a társam a szendergésben.
– Jean-Claude, te nem szenderegsz. Kipurcansz.

255. oldal