Jay Gatsby személy
Idézetek
– Darcy vagy Gatsby – vetette fel Patrick.
– Ugyan már, ennél jobbat nem tudsz? – gúnyolódtam. – Nyilvánvaló, hogy Darcy.
51. oldal
Két napon át nem ettem ilyenkor. Byront olvastam. Az Üvöltő szelek-et olvastam. Heathcliffre változtattam a nevem. Feküdtem a hátamon. Néztem a lábujjaimat. Utána fokozott energiával vetettem magam a munkába. Jay Gatsby voltam. A nagy túlélő. Vittem az üzletet tovább. Kifelé a régi, nyájas énem maradtam, és ki tudhatta, hogy megtört szív rejtőzik odabenn?
81. oldal
Sam Savage: Firmin 79% Egy alvilági élősdi kalandjai a nagyvárosban
| → |
|---|
Gatsby olyan alkotó szenvedéllyel vetette bele magát az álmodozásba, folyvást tökéletesítve az ábrándot, feldíszítve minden kis színes tollal, amit egy szellő arra fújt. Nincs az a tűz s eleven élet, ami felérhet azzal, amit egy férfiszív rejt magában.
126. oldal - V. fejezet (Európa, 2013)
Még sohasem tűnt olyan hatalmasnak a háza, mint azon az éjszakán, amikor cigarettára vadászva végigjártuk a termeket.
191. oldal - VIII. fejezet (Európa, 2013)
Ezek az emberek: David Copperfield, Holden Caulfield, a nagy Gatsby immár könyvtől függetlenül léteznek […]
299. oldal (Európa, 2008)
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa 84% Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
I wouldn't ask too much of her, I ventured. You can't repeat the past.
Can't repeat the past?he cried incredulously. Why of course you can!
70. oldal
Valósággal megrendített Gatsby kérésének szerénysége. Képes volt öt évig várni, megvásárolni egy kastélyt, és két kézzel hinteni a holdfényt a körötte kerengő kósza pillangókra – csak azért, hogy egyszer egy délután „átugorhasson” egy idegen ember kertjébe.
104. oldal - IV. fejezet (Európa, 2013)
Azt hiszem, azon az estén, amikor először voltam Gatsbynél, alig akadt vendég rajtam kívül, aki valóban hivatalos volt az estélyre. De tulajdonképpen nem is kellett meghívás – az emberek egyszerűen csak beállítottak, hívás nélkül. Beszálltak egy automobilba, amely kivitte őket Long Islandre, és egyszer csak valahogyan Gatsby házánál találták magukat. Ott aztán valaki bemutatta őket valakinek, aki ismerte Gatsbyt, és attól fogva már mindenki olyan felszabadultan viselkedett, mint egy vidámparkban. Némelyek úgy jöttek és távoztak, hogy Gatsbyvel nem is találkoztak, csak tiszta szívből élvezték az esélyt, és ez önmagában is elegendő belépőjegy volt.
56. oldal
Most látom csak, hogy ez a történet is mennyire nyugati tulajdonképpen – hiszen nyugati volt Tom és Gatsby, meg Daisy és Jordan is, akárcsak én, és meglehet egyek voltunk abban, hogy valamennyiünkből hiányzott valaki, ami nélkül nem voltunk képesek alkalmazkodni a keletiek életéhez.
230. oldal
