Jax Blackwood személy

A jövő egy sötét és ködös hely, amire még csak gondolni sem szeretek.

– Stella, rocksztár vagyok. Az impluzív döntéseinkről és a nagy gesztusainkról vagyunk híresek.

A barátok ott vannak, amikor kell, […]. Minden körülmények között.

– Hmm… Tudod, most döbbentem rá, hogy a legtöbb lassú dal eléggé morbid. A szerelem elvesztése, epekedés, halál… Jézusom, mi, zenészek egy szomorú és beteges népség vagyunk.

– Az emberek mindig azt várják, hogy te tedd elégedetté őket.

Az ember egyszer elér egy olyan pontra, amikor már nem képes elfutni a hibái elől.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– […] A siker és a bukás – ezek múló állapotok. A félelem nagyon sokkoló lehet. A magány viszont olyan mélyen beléd tudja vájni a karmait, mint semmi más. Barátok vehetnek körül, te mégis fuldokolhatsz a magányban. Kibaszottul szörnyű érzés.
– Ezt Sophie tanította neked? – kérdezem, és tudomást sem veszek a sötét szakadékról, amit ez az érzelem jelent.
Scottie ajka enyhén felfelé kunkorodik.
– Nem, haver. Hanem te.

Stella hangja úgy áramlik végig rajtam, mint valami dal.
– Már elkaptál. Abban a pillanatban megtetted, amint elloptad a mentás-csikocseppes jégkrémemet.
Elvigyorodom, és átkarolom a vállát, aztán lesétálunk a hídról.
– Ugyan már, Pocok, mindketten tudjuk, hogy a tolvaj te voltál.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

-Gyere, apuci!- viccelődöm, majd lassítok, é az övéhez igazítom a tempómat. – Pocakot akarsz növeszteni?
-Baszódj meg!- motyogja.
Elvigyorodom A bosszú csodálatos dolog.
-Az nem lehetséges. Ezért futunk.
– Te azért futsz -nyögi ki nagy nehezen két levegővétel között.- Én viszont azért, mert kibaszott mazochista vagyok.
-Azt hittem, inkább a szadizmus a te asztalod.
Scottie dühösen végigmér, én pedig felnevetek, és máris könnyebbnek érzem a lelkem.

147. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Oh my cock—god. My cock—godcockgod…” She flails her hands. “God. I meant God. God-cock. Argh!”
Her flustered blather ends in a gurgle and a new tide of rapid hand flapping. Even though her sudden appearance scared the shit out of me—until I realized it was Stella and not some stalker who’d gotten in—a laugh escapes me.
“My cock is godlike, so I can see the confusion.”
Her face flames bright red. “Dick.”
“It goes by that name too.” I wink at her.