jávorfa (hegyi juhar) növény
Nagy termetű (30 m) fa. Törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos. Terebélyes koronája sudaras, sátorozó, sűrű. Levelei keresztben átellenesek, 8-16 cm hosszúak, 5 karéjúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld. Sárgászöld virágai megnyúlt, csüngő bugákban nyílnak. Virágai lombfakadással egy időben jelennek meg, de a levelek kifejlődése után, májusban nyílnak. Jó mézelő. Termése ikerlependék. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne zöldessárga. Közép- és magashegységi faj. Utca- és parkfásításra szívesen használják.
Idézetek
[…] a hegedű- és bútorkészítő régi mesterek a juhart jávornak hívták, a falvak lakói pedig iharfának. A juharok fájából gyönyörű fehér bútorokat, parkettákat készítettek. Elárulom neked még azt is, hogy az élénk színekben pompázó juharokat a japánok szent faként tisztelik. Az Észak-Amerikában élő cukorjuharok törzséből pedig finom szirupot csapolnak.
29. oldal, Az őszi erdők művészei a juharok
Egy dombtetőre érve egy tavacskát pillantottak meg alant. Szinte folyónak látszott, annyira hosszú és kanyargós volt. Közepe táján egy híd ívelt át rajta; a híd és a borostyánszínű homokzátonyok karéjával a mély, sötétkék vizű öböltől elzárt sekélyebb vége között a tó vize a sáfrány, a rózsaszín és a légies halványzöld ezernyi egymásba mosódó színárnyalatában játszott egy sor leheletfinom, szóval meg sem ragadható színről nem is beszélve. A híd túloldalán egy fenyő- és jávorfaliget állt; az áttetszően vörös víz békésen feküdt a falombok reszkető árnyékában. A partról imitt-amott egy vadszilvafa hajolt a víz fölé, mint tükörképét bámuló fehér ruhás lány. A tó végén elterülő mocsár felől békák tiszta, gyászosan édes dalát hozta a szél. A túlnani lejtőn, a fehér virágos almáskertben egy szürke kis ház bújt meg, ablakában – bár még nem sötétedett be teljesen – lámpafény világított.
– Ez Barry tava – közölte Matthew.
Anne rosszallóan rázta a fejét:
– Ez a név sem tetszik – mondta. – Nevezzük el, mondjuk, a Fénylő Vizek Tavának. Úgy bizony, ez a név illik rá. A borzongásból, ami átfut rajtam, tudom, hogy így van. Ha olyan nevet találok, ami pontosan illik a viselőjéhez, borzongást szoktam érezni.
29. oldal, Matthew Cuthbertet meglepetés éri (Európa, 1992)