Jason Scott személy

[…] – Szökjünk meg! Kezdjünk új életet valahol messze – jött a hirtelen ötlet.
    – Jaj, olyan naiv vagy, kicsim – dédelgette az arcom. – Bár ilyen egyszerű lenne!
    – Az is. Összeszedjük a cuccainkat és lelépünk – reményt adott a felcsillanó fény a szemében, de ahogy fellobbant, úgy ki is aludt.
    – Mit adhatnék én neked, Nina?
    – Önmagadat, nekem nem kell ennél több. Olyan rövid az élet, ne pazaroljuk tovább az időt.
    – Nem is ismerjük egymást igazán. Mi van, ha nem működik majd? Te tényleg felégetnél minden hidat?
    – Nincs mit kockáztatnom. Csak nézd meg az életem. Nekem te vagy a jövő.

127. oldal, Nina

    – Nos, választhatsz – kezdtem bele a mondandómba, de amikor megláttam a döbbenetet az arcán, elkacagtam magam.
    – Most nagyon vicces arcot vágsz – vetettem oda.
    – Mire számítottál – válaszolt dühösen. – Itt hagysz engem feltüzelve, majd idehozod a kotongyűjteményed, hogy válasszak? Szerinted ez mennyire romantikus? – ingatta a fejét.
Elkapott a nevetőgörcs, mire sértődött arccal elkezdett összeszedelőzködni.
    – Bunkó! – közölte felháborodva, és felpattant az ágyból.

288-289. oldal, Jason

Rádöbbentett, hogy a szerelem az egy olyasfajta megszállottság, amely nélkül lehet élni, de nem érdemes. A lényeg csupán annyi, hogy olyasvalakibe habarodjon bele az ember, aki viszonozza ezt a szenvedélyt.

253. oldal

– Mit adhatnék én neked, Nina?
– Önmagadat, nekem nem kell ennél több. Olyan rövid az élet, ne pazaroljuk tovább az időt.

Semmi nem történik csak úgy. Mindennek oka van.

295. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– A legszebb dolog, amit életemben láttam, az a kezeim közt elélvező feleségem. Azt hittem, elmúlik majd, de minden pilanatban egyre jobban akarlak. Tesljesen mindegy, hányszor és hogyan leszel az enyém, soha nem bírok betelni veled – csókolgatott.

309. oldal

428. oldal

– Te is tudod, hogy bilincsbe vertél, és képtelen vagyok szabadulni – játékos pajkosság csillogott a szemében.
– Nem, nem, ezt nem kened rám. Bilincset te használtál, ha jól emlékszem – élcelődtem vele

    – Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy a felszínes nyugalmad mögött töméntelen félelem lapul, reményvesztett boldogtalanság van, és elfojtott vágyakozás az után, hogy talán mégis történhet valami csoda, amiről titkon álmodozol? De jobb, ha felébredsz, Csipkerózsika. Ez nem mese.

358. oldal, Jason