Jaroslav Hašek személy

Hagymásy András: Prágai kocsmakalauz
Egon Erwin Kisch: Szenzáció! Szenzáció!
Majtényi György: Vezércsel
P. R. Taube – J. I. Rugyenko: A hidrogéntől a mesterséges elemekig
Nádas Péter: Világló részletek
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
!

Jaroslav Hašek (Prága, 1883. április 30. – Lipnice, 1923. január 3.) cseh humorista és szatirikus író. Legismertebb műve a Švejk, a derék katona, amelyet több mint hatvan nyelvre lefordítottak.
bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jaroslav_Ha%C5%A1ek


Idézetek

latinta P>!

„Ez az én kis birodalmam” – mondja büszkén a férfi. A sárga, családi kempingsátorra és a mellette álló öreg, rozsdás autóra mutat. A nő arcán nincsenek érzelmek.
    Belépnek a sátorba, a férfi kihúzza magát: „Ez a nappalim.” Könyvek, gázpalack, csonka biciklik, lyukas labda, kopott gázfőző, kimustrált fotelek, használt konyhai edények, mindenféle dobozok és zsákok.
    „Ezeket mind én lomiztam!”
    A nő némán bólint.
    „Komoly könyvtáram is van. Csak a legjobbak. Jókai Mór, Rejtő Jenő, May Károly, Verne Gyula, Charles Dickens, Agatha Christie, Jaroslav Hašek…” – mutogatja a könyveket a férfi.

Akela (Helikon, 2018)

4 hozzászólás
kaporszakall>!

A Svejk, a derék katona szerzője, Jaroslav Hasek, a Bölcsek köve című elbeszélésében elmondja, hogy 1460-ban a bajorországi mühlhauseni kolostor apátja, aki a „bölcsek köve” és az „életelixír” kutatásának szentelte életét, olyan anyagot fedezett fel, amelyet a sertések nagy élvezettel fogyasztottak, és attól gyorsan híztak. Az apát ezután elhatározta, hogy feltáplálja a szerzeteseket is. Ezért táplálékukhoz, a köleskásához kis mennyiségű ilyen anyagot kevert. „Másnap reggelre mind a nyolcvan szerzetes – írja Hasek – beadta a kulcsot.” Az apát a port antimonnak – „szerzetes ellen való orvosságnak” – nevezte el (monachus – szerzetes).

229. oldal, 51. Antimon

Kapcsolódó szócikkek: 1460 · Jaroslav Hašek · köleskása
gesztenye11>!

Az első titkár nemcsak Hasek Svejkjét olvashatta, hanem – a kötetek számából és a sorozatok teljességéből ítélve – Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő műveit is.

42. oldal - Barátok

Majtényi György: Vezércsel Kádár János mindennapjai

ÁrnyékVirág>!

A mi Rejtő Jenőnkről tudjuk, hogy (pár évtizeddel később) egy-egy oldal kéziratot küldött a pincérrel a szerkesztőségbe, a napidíj pedig közvetlenül a kasszába került. Jaroslav Hašek egy-két korsó sörért bárkit beleírt a történeteibe, Lád'a Novák festőművész pedig természetben fizetett: barátaival freskókkal és sörivászati feliratokkal illették a Flekû termeinek falát, ami olyannyira megtetszett a háziaknak, hogy Novákot a Fleku királyává koronázták.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jaroslav Hašek · Rejtő Jenő
3 hozzászólás
>!

Ezeknek a „hírszerzőknek” egyike volt Jaroslav Hašek, a csehek Don Quijotéjának, a Svejk, a derék katonának későbbi szülőatyja. Jaroslav Hasek légből kapott humoreszkeket mesélt nekünk, és azt várta, hírnek hisszük el a dolgot. Szerinte például emberevő cápa tűnt fel délután a Moldva vizében, és farokuszonyának csapásaival felborított egy halászcsónakot. Szerinte például tegnap éjszaka a Kórbonctani Intézet környékén egy tánchelyiségben két részeg hullaszállító, mivel a lányok nem akartak táncolni velük sehogyan sem, egy „tepsiből” kiemelt női holttesttel jelent meg, s keringőzött hajnalig. Jaroslav Hašek szerint továbbá ma hajnali négykor egy Rozs utcai zöldségkereskedőnő a háza mellett altestén megsebesült meztelen férfira bukkant, akit egy lámpaoszlophoz kötöztek;a kofa kabátért sietett, de mire visszatért, az ismeretlen eltűnt. Jaroslav Hašek szerint ma egy ötéves kisfiú leharapta és lenyelte társa orrát; az áldozat apja a fiú orrának keresésére indult. Jaroslav Hašek szerint Sázavice falu fogadósának fia született, méghozzá négycentis bajusszal. Anya a és gyermeke jó egészségnek örvend.
Jaroslav Hašek négy pohár pilsenit számított fel minden információjáért. Ha nem kellett a portéka, lejjebb adta az árat; ha akkor sem talált vevőre, előadásokba kezdett, melyek során hasonló eseteket idézett a világtörténelemből, hogy hírének hitelét igazolja.
És előadás közben megivott legalább öt pohár pilsenit, amit természetesen mi fizettünk.

169-170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jaroslav Hašek
ppeva P>!

[…] de a kommunista Karikás Frigyes jött a szellemalakok élén, mozgalmi fedőnevén Virág elvtárs, akinek még a fedőnevét is szerelmes ámulattal ejtette ki. Falus mama, mondta neki Frici, Virág elvtárs, mondta ő neki. Világos, hogy a fedőneveikkel becézték egymást. Egymást becézve játszottak egymással. S ezzel a Virág elvtárssal az elvtársai szintén nem sokat vacakoltak, minden bizonnyal letartóztatása szombatra virradó éjszakáján, 1938. március 5-én verték halálra a Ljubljankában, amint visszarendelték Párizsból, és ő hűségesen és hülyén visszatért Moszkvába, hogy építse a proletárok első államát. Éppen csak be tudta fejezni a Švejk első magyar fordítását. A Monde nevű kiadónak fordította. A kiadót Bölöni György és Aranyossi Pál alapította, és gróf Károlyi Mihály nemcsak megszerezte hozzá nekik az induló tőkét, hanem nagyvonalú financiális kezességet vállalt a kiadóért, amiből még sok bosszúsága támadt. Olyan igényes irodalmi műveket adtak ki magyar nyelven, és csempésztek át a határon, amelyek kiadását a magyar cenzúra nem engedélyezte. Szüleink természetesen megvették a Švejk határon átcsempészett első kiadását, s így később én is Frici fordításában olvastam Jaroslav Hašek művét először.

90. oldal, II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: 1938 · Bölöni György · Jaroslav Hašek · Károlyi Mihály · Moszkva
latinta P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Az író több mint két órát szónokolt a közönség heves tetszésnyilvánítása mellett. Politikai karrierjének csúcsán már az asztalon állt. A kortesbeszéd alatt tizenhét sört fogyasztott – H. Zvěřina számolta. A tizennyolcadiknál zuhant le az asztalról. Belekortyolt, majd elnyúlt a padlón. Két lelkes párttag a lábánál megragadta, és a raktárba húzta. Az emberek hőbörögtek, az írót követelték, de ekkor ő már a ládákon heverve horkolt.
    Mikor hajnalban felébredt, a Kravín már üres volt, a gyűlésről mindenki hazament, még F. Kafka tisztviselő és E. E. Kisch hírlapíró is. J. Hašek úgy érezte, folytatnia kell a hűhót, sört és konyakot rendelt.
    „Szép napot, jelölt úr!” – mosolygott másnap délben F. Brabec, miután sört öntött – tölcsér segítségével – az íróba.
    A tokás író végignézett magán, anyaszült meztelen volt.
    „Csak ne kedélyeskedjen nekem itt, maga kétszínű hullarabló! Mondja, milyen emberek maguk? Hogy őfelsége, a császár képéről leég a bőr szégyenében. Hol a kesztyűm, František? Tán lába kélt?” – kérdezte szemrehányó tekintettel.

A jelölt (Helikon, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Egon Erwin Kisch · Franz Kafka · Jaroslav Hašek