Jarlaxle személy
Idézetek
– Felejsd el azt, ami elmúlt! – mondta Jarlaxle. […] – Kivéve persze azt, ami hasznodra lehet a jövőben.
331. oldal
– Ez itt a pókok városa. A teremtményeké, melyek párzás után ölnek. A teremtményeké, melyek lassú kínhalálra kárhoztatják áldozataikat. Ha Zaknafein nem harcol elég jól, akkor meghal. És ez mindenkire igaz. Ez a dolgok rendje.
85. oldal
– Sértésnek veszem, amikor azok a nők, akiket lefektetek, ilyen dühödten támadnak rám.
– Ha ez gyakran megesik, talán nem ártana javítanod a technikádon.
Jarlaxle újabb arannyal teli erszényt vetett oda Valas Hunenak, akit ez szemlátomást váratlanul ért. A drow felderítő leplezetlen kíváncsisággal nézett vissza a zsoldosra.
– A további hírekért – magyarázta Jarlaxle. – És kérlek, vegyél Kimmurielnek egy üveg jó minőségű brandyt, hálából, amiért rendelkezésemre bocsátotta legkiválóbb felderítőjét és tolvaját!
– Az övét? – kérdezett vissza Valas Hune sunyi vigyor kíséretében.
– Jelenleg az övét – felelte Jarlaxle.
– Tudod, ki vagyok én? – kérdezte a nő.
– Ahogy kérdezed, az alapján tudnom kellene.
A nő a drow mögött álló elf nőre nézett.
– Ellery parancsnok, a Vérkőseregből, Vaasa Kapujában – hadarta az elf gondolkodás nélkül.
– A teljes nevemet!
Az elf hebegett és úgy tűnt, a szavakat keresi.
– Én Tranth Dopray Kierney Sárkányölő Peidopare Ellery parancsnok vagyok – mondta a nő, és hangja még erélyesebb lett.
– Az ingóságaid felcímkézése nagy munka lehet – jegyzete meg a drow szárazon, de a lovag elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést.
A „Jarlaxle” és a „barát” szavak rettentően ütötték egymást ugyanabban a mondatban, és egy régi aranymondást juttattak Entreri eszébe, miszerint a legveszedelmesebb és legfenyegetőbb szavak, amelyek egy calimshani utcai árus szájából elhangozhatnak, a következők: „Bízzon bennem!”
192. oldal
– Vagy talán arról van szó, amit Menzoberranzanban tapasztaltál? – érdeklődött.
Entreri tudta, hogy ez valóban fontos tényező, és arckifejezése mutatta, hogy Jarlaxle az elevenébe talált.
– Meghunyászkodtál? – kérdezte a drow. – Magadba szálltál Menzoberranzantól?
– Inkább elképedtem – válaszolta Entreri maró gúnnyal. – Hogy ennyi ostobaságot látok, ilyen nagy méretekben.
– De tudtad, hogy ez az ostobaság a saját életed tükre – szólt Jarlaxle.
285. oldal (Delta Vision, 2009)
– Mit akartok itten? – vakkantott rájuk a csapos. – Kik vagytok és mi dó'gotok errefelé?
– Utazók – felelte Entreri –, akik megfáradtak az úton és némi pihenőre vágynak.
– Nohát, már pedig itten nem fogtok taná'ni, de nem ám! – mordult rájuk a csapos. – Tegyétek vissza a kalpagotokat arra a ronda fejetekre és vonszoljátok ki a valagatokat az ajtómon kívülre!