Jared Trent személy

Olyanná fog válni, mint én, és legszívesebben ezeknek az embereknek a képébe ordítottam volna, hogy én mindenki másnál jobban szeretem őt. Egy gyereknek nem csak kajára van szüksége, meg egy fedélre a feje fölé. Biztonság kell neki, és hogy érezze, akarják őt. Bizalomra van szüksége.

Ő látott engem, az igazi énemet, és ez volt az egyetlen alkalom, amikor tényleg úgy éreztem, hogy élek.

Tate hátrafordult, hogy megnézze, mi történt, és az egész világ megdermedt körülöttem, amikor a tekintete összefonódott az enyémmel.
Ebben különbözött más lányoktól.
Azt szerettem, amikor ő rám nézett.

– Nézz rá erre a helyre, Tate! Zöld és csendes. – Sóvár tekintettel nézett körbe a területen, és féltékeny voltam, amiért ő látott benne valamit, amit én nem. – Virágok meg angyalszobrok vannak itt. Nézz rá arra a sírkőre! – Rámutatott az egyikre. – Alfred Mclntyre 1922-ben született és 1942-ben halt meg. Csak húszéves volt. Emlékszel, hogy Mrs. Sullivan azt mondta, a második világháború 1939 és 1945 között volt? Lehet, hogy a háborúban halt meg. Az összes embernek, aki itt nyugszik, volt élete, Tate. Volt családjuk, és voltak álmaik. Nem akarják, hogy félj tőlük. Csak azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk.

– Na, álljunk csak meg egy percre! Már nagyon elegem van abból, hogy mindenki az ő oldalán áll. Ő fordított hátat nekem. – Fújtatva hátradőltem a székemben, és összefontam a karomat a mellkasom előtt.
– És te hagytad neki, Tate.
– Mi a fenét kellett volna csinálnom? Nem beszélt velem. Én próbáltam ott lenni neki.
[…]
– Nyugodj meg! Nem azt mondom, hogy nem voltál jó barát. Igenis az voltál. Az ő problémái kezdték ezt az egészet. De könnyű azt mondani, hogy próbálkoztál, és azután egyszerűen elsétálni. Könnyű azt mondani, hogy nem kényszerítheted rá valakire a segítséget, ha az illető nem akarja elfogadni, és azután elsétálni. Azt hiszed, nemes és erős vagy, ha odafordítod neki a másik arcodat, vagy meglapulsz, amíg az iskolának vége. De a teher, amit nem engedsz el, gyengít téged. Néha a sebezhetőség a legjobb gyógyszer; ha mindent kiadsz magadból, és engeded, hogy meglássa, mennyire megbántott téged. Azután mondhatod, hogy te megpróbáltad.

Abban a pillanatban mindent akartam Tate-től. Mindent. A haragját és a szenvedélyét,a gyűlöletét és a vágyát, a testét és a lelkét. Mindegyiket irányítani akartam.

A bámulásának külön sportágnak kellene lennie. Az nyer, aki a leghamarabb képes levenni róla a tekintetét.

40. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A nedves ösvény, amit a szája hagyott a bőrömön, olyan volt, mint az égő kanóc egy dinamitrúdon. És a dinamit a combjaim között volt.
– Ó! – Kipattant a szemem és összerándult a testem, amikor megéreztem, hogy végighúzza a nyelvét az ágyékomon. – Mit csinálsz?
– Ó, istenem. Elképesztő volt. Ha nem lettem volna annyira zavarban, a hajánál fogva ragadom meg, hogy ott tartsam.
Jared oldalra döntötte a fejét, miközben magában rájött valamire.
– Szűz vagy – jelentette ki halkan.
Ja, azt hiszem, ezt mostanra már elég nyilvánvalóvá tettem.
De mielőtt feszélyezve érezhettem volna magam a tapasztalatlanságom miatt, Jared megcsókolta a belső combomat, és ezzel újra elszédített.
– Fogalmad sincs, hogy ez mennyire boldoggá tesz. – És visszatapasztotta a száját a csiklómra.
Ó… édes… istenem! Minden annyira fantasztikus érzés volt. Alig bírtam elviselni. A nyelvével végignyalta az ágyékomat, és megszívta a csiklómat. A testemben minden csepp energia és vágy a lábaim közé gyűlt, és tudtam, hogy valami épül bennem. A mellbimbóim merevek voltak, és Jared az egyik kezével a mellemet masszírozta, miközben a lábaim között dolgozott.
– Jézus Krisztus, ha látnád magad az én szemszögemből! Kibaszottul gyönyörű – súgta az ágyékomra.
A nyelvével körkörösen simogatott, és hirtelen úgy éreztem, vissza kell tartanom a lélegzetemet. Arra gondoltam, ha megfosztanám magam a levegőtől, az növelné a lent érzett nyomást. És igazam volt. Így összpontosítani tudtam mindenre, amii csinál. A lüktetés egyre hevesebbé vált bennem, és hihetetlenül nedves voltam.
Jared belém hatolt a nyelvével, én pedig hátravetett fejjel ívbe hajlítottam a testemet, még többért könyörögve. Orgazmus közben visszatartottam a lélegzetemet, amíg a gyönyör hullámai fölforrósították a testemet, és a nevét kiáltottam. Jared nem hagyta abba, amíg az utolsó remegések is el nem hagyták a testemet.
– A francba, Tate! – Felemelkedett, hogy a szemembe nézzen, és a merevedése hozzám ért. – A szépséged semmi összehasonlítva azzal, hogy milyen vagy, amikor elélvezel.
– Ez… – Nem tudtam gondolkodni. A testem még soha nem tapasztalt ilyen csodálatosat, és azt akartam, hogy ő is ugyanezt érezze.
Jared mélyen a szemembe nézett, és a csípőjét az enyémnek szorította. Az izmaim megfeszültek, és szenvedtem a lassú dörzsölésétől. Készen állt.
Egyik kezét az arcomra tette.
– Olyan régóta akarlak!

Még a bő, fekete Nine Inch Nails-es pólójától is beindulok. Mert az enyém. Egyszer kölcsönvette, és soha nem adta vissza. Pontosabban, az hiszem, én mondtam neki, hogy tartsa csak meg. Egy este ugyanis észrevettem, hogy abban alszik, és többé már nem akartam visszakapni. A gondolat, hogy az én pólóm van rajta alvás közben, azt az érzést kelti bennem, hogy Tate az enyém. Tetszik, hogy akkor is közel vagyok hozzá, amikor ténylegesen nem vagyok vele.

Te birtoklod a testemet és a lelkemet, és ezt mindenki meg fogja tudni.