Jared Trent személy

– Jobban szeretlek, mint magamat, az isten szerelmére, jobban, mint a saját családomat. Nem akarok még egy lépést tenni ebben a világban, ha nem vagy mellettem – mondta lágyan.
Édes szavai megszállták a gondolataimat, de olyanok voltak, mint egy felém nyújtott kéz, amit nem tudtam elérni. Láttam. El akartam fogadni. De képtelen voltam rá.
(…)
– Minden jogod megvan rá, hogy ne bízz bennem, Tate. Tudom. A rohadt szívem ebben a pillanatban is veszettül fáj. Ki nem állhatom, ahogy rám nézel. Soha többé nem tudnálak bántani. Kérlek… próbáljuk meg együtt rendbe hozni a dolgokat. – A hangja megtört, a szeme vörös volt.
Százszor elmondtam már magamnak ezen a napon, hogy nem lehet megbízni benne. Hiszen hazug. Egy zsarnok. De a szavai elértek hozzám. Zaklatottnak látszott. Vagy nagyon jó színész… vagy az igazat mondja.

– Tudjuk, hogy mindketten kivételesen jó sofőrök vagytok. A verseny elég szoros volt ahhoz, hogy ezt bizonyítsa. Lássuk, kinek van jobb kocsija.
– Szóval kik fognak vezetni? – kiáltotta Jared, és az arca elsápadt. A versenybíró arca felragyogott, miközben elvigyorodott.
– A barátnőitek.
(…)
– Hé, ember. Én vezethetek helyetted – szólt közbe Madoc. – Csak szólnunk kell nekik a titkos kapcsolatunkról.

– Most nevetsz? – néztem fel rá összezavarodva.
– Hát, meglehetősen nyugtalanított a dühkezelési problémám, de most már inkább a tiéd aggaszt. Szereted megütni az embereket. – Tökéletes szája büszke vigyorra húzódott.
(…)
– Ez a te hibád, tudod?
– Mi? – kérdezte. Lélegzete forrón érte a fülemet.
– Aljassá tettél. És most a szegény, védtelen lányokat, meg fiúkat püfölöm. – Próbáltam vádlónak és ártatlannak hangzani egyszerre.
Erősebben megszorított.
– Ha elég sokáig vered a fémet, acéllá válik.
A hajába temettem az orromat, csókokat hintettem a fülére, és viccesen megjegyeztem:
– Mondogasd csak magadnak, ha ez segít elaludni éjszakánként, te nagy zsarnok.