
Jared Trent személy
Idézetek




During my time away, I’d thought about Jared, but I hadn’t dwelled on him, figuring that time and distance would cool him off.
Perhaps that prediction was too hopeful.
And maybe I wasn’t as bothered by his shit anymore.




“I want to touch you.” His words were against my lips now. “I want to feel what’s mine. What’s always been mine.”




– Én hoztam a lufit tegnap anyukádnak – vallotta be Jared, mintha olvasott volna a gondolataimban.
– Miért? – Remegett a hangom. Nagyon rendes volt tőle, hogy ezt tette.
– Mert a lányok szeretik a rózsaszínt. – Megvonta a vállát, hogy elbagatellizálja a gesztusát. Nem akart figyelmet. Soha.
– Jared! – korholtam, és vártam az igazi válaszra.
Elmosolyodott.
– Mert életet adott neked. – Egyik csontos karját a nyakam köré fonta, és magához húzott. – Te vagy a legjobb barátom, és köszönetet akartam mondani neki.
309. oldal





– Nézz rá erre a helyre, Tate! Zöld és csendes. – Sóvár tekintettel nézett körbe a területen, és féltékeny voltam, amiért ő látott benne valamit, amit én nem. – Virágok meg angyalszobrok vannak itt. Nézz rá arra a sírkőre! – Rámutatott az egyikre. – Alfred Mclntyre 1922-ben született és 1942-ben halt meg. Csak húszéves volt. Emlékszel, hogy Mrs. Sullivan azt mondta, a második világháború 1939 és 1945 között volt? Lehet, hogy a háborúban halt meg. Az összes embernek, aki itt nyugszik, volt élete, Tate. Volt családjuk, és voltak álmaik. Nem akarják, hogy félj tőlük. Csak azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk.