!

Japán helyszín

Trevanian: Sibumi
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Charles Bukowski: Tótumfaktum
Erica James: Bella Italia
Shan Sa: A gójátékos
Borisz Akunyin: Leviathan
Alessandro Baricco: Selyem
James Clavell: A sógun
Sylvia Plath: Az üvegbura
Hidasi Judit: Vissza Japánba
Tony Parsons: Apa és fia
Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül
Karl Bruckner: Szadako élni akar
Torrente del Bosque: Japán shógunok titokzatos élete
Komacu Szakjo: A sárkány halála I-II.
Soós Viktória: Japán turistaszemmel
Kakehasi Kumiko: Szomorú hősi halál
Nacume Szószeki: Macska vagyok
Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Édes Anna
Okakura Kakudzó: Teáskönyv
Ivaki Tosiko: Ikebana
Martin Collcutt – Marius Jansen – Isao Kumakura: A japán világ atlasza
Ian Reader: A sintoizmus
Ian Fleming: James Bond – Csak kétszer élsz
Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Szántai F. Andrea (szerk.): 1000 japán vers
Buzinkay Géza: Kunyhók, paloták, lakóházak
Vszevolod Ovcsinnyikov: A cseresznyefa ága
Arthur Koestler: Japán
Kij Johnson: Kicune
Szántai Zsolt (szerk.): 500 zen és klasszikus haiku
Thomas Randall: Dreams of the Dead
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Lauren DeStefano: Hervadás
Radnai Tamás: Megtalálni Japánt
Murakami Rjú: Casting
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Lőrincz L. László: Haragos vizeken I-II.
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Holly Smale: A lány, aki mindig mindent félreért
Buglyó Gergely: Oni – A bábu és a Talizmán
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Paul Johnson: Az amerikai nép története
Tim Boltz – Jule Gölsdorf: Folyó ügyek – Tabuk nélkül
Farkas Ildikó: A japán modernizáció ideológiája
Min Jin Lee: Pacsinkó

Idézetek

>!
krlany I+SMP

– (…) a sibuminak a hétköznapi megjelenés mögött rejlő kifinomultsághoz van köze. Olyan találó, hogy nincs szüksége merészségre; olyan átütő, hogy szépnek sem kell lennie; olyan igaz, hogy már nem is valódi. A sibumi inkább megértés, mint tudás. Elegáns hallgatás. A viselkedésben szerénység szerénykedés nélkül. A művészetben, ahol a szabi (a népi énekesek átütő tiszta előadásmódja) alakját ölti, elegáns egyszerűség és velős megfogalmazás… A filozófiában, ahol vabiként (egyszerűség, szerénység, halkság) jelenik meg, olyan nem evilági nyugalom, amely nem passzív; olyan létezés, amelyet nem köt a levés nyűge. Az emberi személyiség viszonylatában… hogyan is mondjam? Tekintély nyugalom nélkül?
(…)
– Hogyan tehetünk szert erre a sibumira, uram?
– Az ember nem szert tesz rá, hanem… felfedezi magának. Csupán néhány végtelenül kifinomult férfiú képes erre.
(…)
– Ez azt jelenti, nagyon sokat kell valakinek tanulni, hogy elérje a sibumit?
– Inkább azt jelenti, hogy a tudást meghaladva kell eljutni az egyszerűségig.

93-94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Japán · sibumi
>!
krlany I+SMP

Az ősi legenda szerint Japán úszó sziget egy nagy macskahal hátán, amelynek minden mozdulata földrengést idéz elő. Megkísérlem magam elé képzelni ezt a macskaféle víz alatti szörnyeteget. A fájdalom megzavarja az elmét, akárcsak a láz. Ha már istent nem ölhetjük meg, támadjunk rá a kontinensre.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · Isten · Japán
>!
Szávitrí SP

    De a teaivásnak is megvannak a maga illemszabályai. Ilyen előírás például, hogy nemcsak a magamfajta hórihorgas európainak, hanem a kistermetű japánoknak is kissé meghajolva kell az ajtón benyitnia. A bejárat melletti követ figyelmen kívül lehet hagyni: az csak azért van ott, mert valamikor arra helyezte kardját a belépő szamuráj. Miután a vendég leguggolt, kötelező a vele szemben levő falra akasztott képet megnézni és megdicsérni: azt a házigazda egyenesen az ő tiszteletére választotta ki úgy, hogy valamilyen összefüggésben álljon a látogató foglalkozásával. hobbyjával, esetleg származási helyével.
    A kézbe kapott csészét szemmagasságig emelni és forgatni illik; néhány szóval méltatni a falainak vékonyságát, formáját, mintáját. A teát szürcsölni csak az utolsó kortynál kell, akkor viszont okvetlenül, mert ezzel jelzi a vendég, hogy ízlett és még egy csészével kér belőle. Ha nem kér, akkor „mó kekkó desu” – „már nagyszerű!” – kiáltással illik közölni, hogy teaivási kapacitása kimerült. Mindez része az ideális japán magatartásnak, a „shibui”-nak, vagyis a tartózkodó eleganciának.

184-185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Japán · tea
1 hozzászólás
>!
Nikkincs

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Japán régimódi ország, tudja? Régimódi a törvénye: úgy szól, hogy tizenkét bűn miatt lehet halálos ítélettel sújtani egy embert. És az egyik: ha úrnője szerelmi üzenetét viszi valaki.
Hervé Joncour állhatatosan a meggyilkolt fiúcska szemét nézte.
– Nem volt nála szerelmi üzenet.
Maga volt a szerelmi üzenet.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hervé Joncour · Japán
>!
Cicu

A „sintó” japán szó, jelentése: az „istenek útja”; a Japánhoz és a japán emberekhez köthető vallási hagyományok megjelölésére szolgál. A sintó meghatározó színfoltja az ország vallási és természeti térképének, mivel a sintó szentélyek igen szembetűnőek mind a nagyvárosokban, mind vidéken vagy akár a hegyek között.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Japán · sintoizmus · vallás
>!
Leah

Az utolsó szamuráj című film – Tom Cruise-zal a főszerepben – bizony meghódította a japán szíveket, hiszen egy olyan tükröt tartott eléjük, melyben ők annak láthatták magukat, aminek szeretnék: erkölcsösnek, tisztelettudónak és őseik tisztelőjének, hazájukért önmagukat feláldozóknak, és egy nagyszerű kultúra letéteményeseinek. Ráadásul a film alaptémája – hiába játszódik több, mint száz évvel ezelőtt – jelenleg is ugyancsak aktuális kérdéseket vet fel, a japán társadalom egy nagy dilemmáját, méghozzá: átvegyünk-e mindent feltétlenül Nyugattól (…), és ha már átveszünk dolgokat, hogyan tartsuk meg a saját kultúránkat?

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: film · Japán · kultúra
3 hozzászólás
>!
Leah

Ahogy körbenéztem a csöndes, véges-végig lombos fákkal övezett, gyönyörű kék tengerrel szegélyezett hegyes-völgyes szigeten, majd a tokiói zajos forgatag képe villant előttem, arra gondoltam, hogy japán életút, és életélmény között milyen óriási különbség lehetséges: míg az egyiknek szinte mindig nyár van a trópusi klímájú Okinawán, addig a másik fél évig térdig hóban fagyoskodik odafönt Hokkaidón. Nem is csoda hogy a japán nyelvnek számtalan dialektusa alakult ki, úgyhogy a helyi nyelvjárást és szavakat messziről jött japán sem érti, nemhogy a turisták.

81. - 82. old

Kapcsolódó szócikkek: Japán · Tokió
>!
krlany I+SMP

Japánban értenek a spirituális dolgokhoz. Ha az életük csődbe jut, felmetszik a hasukat, és kész.

Kapcsolódó szócikkek: harakiri · Japán
>!
krlany I+SMP

És a két kultúra is egészen más: a japán nők ösztönszerűen értik a tegnapot, a mát és a holnapot. Ezt akár bölcsességnek is hívhatjuk. És kitartóak. Az amerikai nők ezzel szemben csak a mát ismerik, s ha egyetlen nap nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, azonnal atomjaikra esnek szét.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerika · Japán · nők
>!
Nusii

– És ki a fene ez? Valami japán bérből-fizetésből élő, aki a nyugati nőkre bukik? Ne bízz meg a japánokban, Gina! Azt hiszed, mindent tudsz róluk, pedig egyáltalán nem ismered őket. Más az értékrendszerük, mint a tied vagy az enyém. A japán alattomos,kétszínű népség.
– Amerikai.
– Miért nem ezzel kezdted?! Az még rosszabb!

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Japán