Jane Steele személy

Minden gyilkosságom közül, melyet szeretetből vagy annál is jobb okból követtem el, az első volt a legfontosabb.

(első mondat)

– […] Ám az emberek nem tehetnek arról, hogy milyen a természetük.
– Arról viszont tehetnek, hogy mit cselekszenek a természetük hatására, bármilyen legyen is.

364. oldal

Élj a lehető legtovább és legyen a lehető legkevesebb titkod!

531. oldal

[…] tevő, cselekvő emberek vagyunk, s ezzel óhatatlanul együtt jár, hogy elszenvedünk sérüléseket életünk során. Csakis azért fohászkodhatunk, hogy találjunk magunknak szerető társakat és barátokat, akik segítenek befoltozni a sebeinket, s akiknek cserébe mi is segíthetünk gyógyulni.

565. oldal

– Hol is tartottunk? Á, igen, David Lavellnél. A kutyának megtetszett Karman, mivel volt szeme, Szárdár húgának pedig ugyancsak megtetszett az a korcs, a természet azon perverz szabálya alapján, amitől a gyöngyök önként a disznók elé vetik magukat. Maga is nő, Jane, meg tudja magyarázni nekem ezt a furcsaságot?
– Bizonyos esetekben arról van szó, hogy a gyöngy a szíve mélyén valójában homoknak tartja saját magát

377. oldal

A magyarázat egy végtelenül lebilincselő könyvben rejlik, melyet újra és újra elolvastam. A címe Jane Eyre, és arra inspirált, hogy főhősnőjéhez hasonlóan én is megírjam életem történetét. […] Ez a történet úgy megragadott, akár egy barát, vagy szerető beszámolója. Néha legszívesebben minden betűjét magamba szívnám, ugyanakkor időnként kedvem volna áthajítani a kötetet a szobán. Ki hallott már olyat, hogy holmi titokzatos hang pont egy nevelőnőt szólongasson, mint ahogy ezzel a Jane-nel történik?
     Én Jane Steele ezennel szentül megesküszöm, hogy a nevelőnőként eltöltött napjaim során egyetlenegyszer sem hallottam, amint rejtélyes hangok repültek volna felém az északi szél erős szárnyán; és ha mégis ilyesmi ütötte volna meg a fülemet valaha, akkor is gondosan megtartottam volna magamnak ezt a titkot, attól rettegve, nehogy hóbortosnak bélyegezzenek.

12. oldal