Jane Smart személy

Jane Smartban is volt némi művészi hajlam – ő muzsikált. Zongoraleckéket adott, abból élt; néhanapján vezényelt is a helyi templomok valamelyikében, helyettesítette az énekkar vezetőjét, de igazi szerelme a cselló volt; a hangszer mélabús, a fa sejtjeinek szomorúságával és a fák árnyékos nagyságával terhes vibratói olykor meleg éjszakék kései holdvilágos óráiban ömlöttek ki az ötvenes években parcellázott Öböl-telep kanyargós utcáin épült sok hasonló ház közt észrevétlen meghúzódó alacsony kis tanyaházak befüggönyzött ablakain. Szomszédjai, a maguk háromszáz négyszögöles telkein, férj és feleség, gyermek és kutya, ilyenkor mocorogtak, fölriadtak, s arról vitatkoztak, hogy fölhívják-e a rendőrséget, vagy sem. Ritkán tették meg, zavarban voltak, s még az is lehet, elbátortalanította őket az a meztelen valami, az a nagyság és fájdalom Jane játékában.

27. oldal (21. század, 2019)