Jane Bennet személy
Idézetek
– Látom, Lizzy – mondta neki egyszer, hogy a nővéred reménytelenül szerelmes. Gratulálok neki. Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá. Kíváncsi vagyok, mikor kerül rád sor?Nem fogod hagyni, hogy Jane sokáig lepipáljon. Rajta, itt az idő! Elég tiszt van Merytonban, hogy összetörje valamennyi lány szívét a környéken. Mit szólnál például Wickhamhez? Jóképű fickó, és úgy faképnél hagyna, mint a pinty.
125. oldal
– Hát Lydia mégis megesküszik – egy ilyen férfival!
– Igen, igen, mégis megesküszik, mást nem lehet tenni. De én két dologra vagyok kíváncsi: az egyik az, mennyi pénzt tett le a nagybátyátok, hogy ezt nyélbe üthesse; a másik pedig, hogyan fogom neki valaha visszafizetni.
– Pénzt! A bácsi! – kiáltotta Jane. – Hogy érti ezt, papa?
– Úgy értem, hogy épeszű ember nem venné feleségül Lydiát, ha csak azt ígérik neki, hogy halálomig száz fontot kap évente, halálom után meg ötvenet.
262. oldal, III. Könyv 7. fejezet
– Drága húgocskám, beszélj végre komolyan! Ilyen fontos dolgot nem szabad tréfával elütni. Mondj el mindent, amit tudnom kell, mégpedig rögtön. Mondd meg, mióta vagy szerelmes belé?
– Olyan lassan jött rám ez a szerelem, hogy azt sem tudom, mikor kezdődött. De talán onnan lehet keltezni, amikor megpillantottam az ő gyönyörű pemberleyi birtokát.
– Nagyon hízelgő volt rám nézve, hogy másodszor is felkért. Ilyen figyelmességre nem számítottam.
– Te nem, de annál jobban számítottam rá én, a te nevedben. De éppen ez az egyik nagyon különbség köztünk. Téged mindig meglep a bók és a figyelmesség, engem soha. Mi sem természetesebb, mint hogy újból felkért. Gondolod, nem látta, hogy legalább ötször olyan szép vagy, mint bármely más nő a teremben? Nincs semmi okod, hogy udvariasságáért hálás légy. Annyi bizonyos, hogy nagyon kellemes fiatalember. Neked adom. Tetszettek neked már ostobább emberek is.
– De kedves Lizzy!
– Tudod, te túlságosan hajlasz arra, hogy általában szeresd az embereket. Senkiben sem látsz hibát, az egész világ jó és kellemes a te szemedben. Soha életemben nem hallottam, hogy valakiről is rosszat mondtál volna.
– Nem akarok senkit sem elhamarkodva megítélni; de mindig csak azt mondom, amit gondolok.
– Tudom, hogy így van, s épp ezen csodálkozom. Benned annyi a józan ész – hogyan lehetsz hát ilyen őszintén vak mások ostobaságával, dőreségével szemben? A színlelt őszinteség elég gyakori, lépten-nyomon találkozunk vele. De őszintének lenni hivalkodás és minden mellékgondolat nélkül, meglátni a jót mindenki jellemében, és még jobbnak feltüntetni, elhallgatni a rosszat – ezt csak te tudod.
17. oldal (Európa, 1979)
– Elisabeth Mr. Darcy vagyonának élvezetéért hagy el bennünket, nővére, Jane pedig Mr. Bingley-éért. Megcsappant háztartásomban alkalmam nyílik majd rá, hogy többet élvezhessem két itthon maradt leányom társaságát.
– Valóban – helyeselt Mrs. Bennet. – Kényelmesen megleszünk.
– Én legalábbis még gyakrabban fogok menedéket találni könyvtárszobám nyugalmában, mivel a leányaimba szorult összes értelem egyszerre távozott a házból.
11. oldal
Mr. Bennet látta, hogy leánya egész lelkéből beszél; kedveskedve fogta meg hát a kezét, és így válaszolt:
– Ne gyötörd magad, szívem. Ahol te meg Jane megjelentek, mindenki tisztelni és becsülni fog benneteket: ezen az sem változtat semmit, hogy van még két, jobban mondva három nagyon ostoba húgotok. Addig úgysem lesz itthon nyugtunk, amíg Lydia el nem megy Brightonba. Menjen hát isten hírével.
202. oldal
– De drága Lizzy, […]: mondd, boldog lehetnék-e egy olyan férfival, akit nővérei és barátai más nőnek szántak?
108. oldal, Lazi Könyvkiadó