Jane Asher személy
Idézetek
– […] Azt mondogatja, maga az ő fiús kislánya. És maga – nézett Charlie-ra – Maga aranyos volt, de valami történt.
– Megtanultam beszélni – felelte Charlie.
– Azóta nem szeretjük – bólintott Jane.
175. oldal, 17. fejezet
Csináld, amit szerinted tenned kell, de a fájdalom elég jól bírja a távolságot.
36. oldal
Te is ugyanazt csinálod, mint ő, próbálod összeegyeztetni az összes anyát, aki anya volt: azt, akit akartál, azt aki volt, amikor szükséged volt rá, és azt, aki nem értett meg. Legtöbbünk nem egyetlen, integrált énként éli a világát, hanem egy csomó énünk van. Amikor valaki meghal, ezek mind a lelkévé állnak össze, annak esszenciájává, akik valóban vagyunk az álarcok mögött, amiket életünkben viselünk. Azokat az éneket utálod, akiket mindig is, és azokat szereted, akiket mindig is. Nem csoda, hogy összezavarodsz.
177. oldal
Egy hete Jane lejött kölcsönkérni némi mézet, és a hűtő mélyén, zöld szőrrel borítva ott találta a szilvadzsemet, amit Rachel annyira szeretett.
– Öcsike, ennek menni kell – mondta pofát vágva.
– Nem. Rachelé volt.
– Tudom, kölyök, de nem jön vissza érte. Mi van még…? Istenem! – Jane hátrahőkölt a hűtőtől. – Az meg mi volt?
– Lasagna. Rachel csinálta.
– Ez egy éve itt van?
– Nem bírtam kidobni.
111. oldal
– Halló?
– Cassie néni antiszemita – közölte Sophie.
– Drágám, hajnali hat van. Megbeszélhetnénk Cassie néni politikai nézeteit később?
– Nem, apu, este hat van. Fürdési idő, és Cassie néni nem engedi, hogy bevigyem a fürdőbe Alvint és Mohamedet, mert antiszemita.
Charlie az órájára nézett. Tulajdonképpen örült, hogy este van és a lányával beszél. Akármi is történt, erre nem hatott.
– Cassie nem antiszemita – szólt bele Jane a másik készülékbe.
– De az – erősködött Sophie. – Vigyázz, apu. Jane néni antiszemita szimpatizáns.
– Nem vagyok.
– Milyen okos lányom van – sóhajtott Charlie. – Az ő korában én nem ismertem olyan szavakat, hogy „antiszemita” meg „szimpatizáns”, ugye?
– A gojokban nem bízhatsz, apu – figyelmeztette suttogva Sophie. – Utálják a fürdést.
– Apu is goj, kicsim.
– Istenem, mindenütt ott vannak!
Charlie hallotta, hogy lánya elejti a kagylót, sikolt, majd ajtó csapódik.
– Sophie! Azonnal nyisd ki! – hallatszott Cassie hangja a háttérből.
– Honnan szedi ezeket, Charlie? – kérdezte Jane. – Te tanítod neki?
– Mrs. Korjev lehet. Kozák leszármazott, az ő visszamaradt bűntudata munkálhat, amiért az ősei lemészárolták a zsidókat.
284. oldal
– Valaki szórakozik velem.
– És ebben mi az újdonság, Charlie? Nyolcéves korod óta a rögeszméd, hogy valaki szórakozik veled.
– Mert így is volt. Valószínűleg. De most már biztos. Majdnem.
– Hé, ez a virsli marhából van. Akkor Sophie mégse lett sikkes.
– Siksze!
– Ha te mondod.
– Jane, nem segítesz a problémámon.
– Milyen problémán? Van valami problémád?
33. oldal, 4. fejezet
Sophie Asher hét éves volt. San Franciscóban élt Jane nénikéjével és Cassie nénikéjével, egy olyan épület második emeletén North Beachben, amely a függővasútra nézett. Sophienak sötét haja és kék szeme volt, mint az anyjának, túlfűtött képzelete, mint az apjának, noha már egyik szülője sem élt, ezért nevelték a nénikéi, meg a házban lakó két özvegyasszony, Mrs. Ling és Mrs. Korjev, meg két hatalmas véreb, Alvin és Mohammed, melyek egyszerűen csak megjelentek a szobájában, még totyogó korában. Sophie szeretett hercegnőnek öltözni, műanyag pónikkal játszani, Ropogós Sajtospufit enni és grandiózus kijelentéseket tenni az Alvilág feletti hatalmáról meg a Halál feletti uralmáról, és ezért is volt éppen büntiben a szobájában, miközben Jane néni a telefonba hadart a nagyszobában.
3. VALAMI SOPHIERÓL