Jan Žižka személy

Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Katus László: Európa története a középkorban
!

Jan Žižka (magyarosan Zsizska János) (Trocnov, 1360. – Přibyslav, 1424. október 11.) huszita hadvezér.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_%C5%BDi%C5%BEka


Idézetek

NB14>!

Luxemburgi IV. Károly (1346-78, 1355-től császár), a késő középkor legjelentősebb német uralkodója, műveltségével is kiemelkedett a kortárs fejedelmek közül. Ifjúkorában éveket töltött a francia udvarban, és székvárosát, Prágát a korabeli Európa egyik vezető kulturális és művészeti központjává tette. Prágában alapította 1348-ban az első német egyetemet (Prága lakossága akkoriban jórészt német nyelvű volt), amelyet 1365-ben követett a bécsi, majd a század végén az erfurti, heidelbergi és a kölni egyetem. Károly minden téren ügyes, hajlékony, a konfliktusokat kerülő politikát folytatott. Jó viszonyt tartott a pápákkal, az itáliai ügyekbe nem avatkozott bele. A koronázáson kívül csak azért ment 1368- 69-ben Itáliába, hogy támogassa a pápa hazatérését Avignonból.
A birodalom politikai konszolidációját célozta a királyválasztást szabályozó Aranybulla kiadása 1356-ban. A családi birtokállományt Szilézia egy részével, Lausitzcal és a Brandenburgi őrgrófsággal gyarapította. Kisebb fiát, Zsigmondot összeházasította Lajos magyar király leányával, s ezzel megszerezte számára a magyar koronát. Az idősebbik fiút, Vencelt, aki a cseh koronát is örökölte, még apja életében megválasztották római királynak. Az egyre jobban elharapódzó belháborúkon és feszültségeken azonban Vencel nem tudott úrrá lenni, ezért négy választófejedelem 1400-ban letette őt (a cseh királyságot megtartotta), és Ruprecht rajnai palotagrófot választotta királlyá. Az ő halála után, 1410-ben ismét visszatértek a Luxemburgok, de nem Vencel, hanem öccse, Zsigmond, aki egyúttal brandenburgi őrgróf és magyar, majd cseh király is volt.
Zsigmondnak (1410-37) több mint két évtizedet kellett várnia, míg római királyból császárrá lehetett 1433-ban. Őt erősen lekötötték a Magyar és a Cseh Királyság, majd pedig a pápaság problémái, ezért uralkodása nagy részében nem tudott elég figyelmet szentelni a németországi ügyeknek. A Német Királyság és a császárság tekintélyét azonban sikeres nemzetközi politikai szereplésével helyreállította. Ügyes diplomata volt, s jelentősen hozzájárult a kor európai problémáinak rendezéséhez. Legnagyobb sikere a konstanzi zsinat összehívása és lebonyolítása volt 1414 és 1418 között, ahol megszüntették a nyugati egyházszakadást, s megkezdték az egyház belső reformját. Nehezen boldogult viszont Csehországban a huszitákkal, akik 1419-ben nyíltan felkeltek, s a következő években Jan Zízka és Nagy Prokop vezetésével többször súlyos vereséget mértek az ellenük vonuló birodalmi „keresztes” seregekre, majd hadműveleteiket a szomszédos országokra is kiterjesztették. Végül is 1433-ban bizonyos engedmények árán sikerült megegyezni a husziták mérsékelt szárnyával, a kelyhesekkel (Prágai Kompaktátumok), akik a következő évben Lipanynál legyőzték a radikális táboritákat.

Kapcsolódó szócikkek: 1348 · 1356 · 1365 · 1433 · Csehország · Jan Žižka · Prága
M_Milán>!

Az 1421-ben kezdődő második szakaszban a városi középpolgárság és a kisnemesség lett a vezető erő. Ez védelmi erőket állított ki az ismétlődő keresztes hadak ellen. Jan Zizka lovag és Nagy Prokop kiváló hadvezérek irányították őket. így az európai katolicizmus és a császári hatalom 1431-től tárgyalásra kényszerült.
A háború harmadik szakaszában 1434-től az urak szövetsége kerekedett felül, amely a lipanyi ütközetben leverte az ellenálló erőket (1434. május 30.) és kompromisszumot kötött a bázeli zsinattal (1436).

259

Kapcsolódó szócikkek: 1421 · 1431 · 1436 · bázeli zsinat · Jan Žižka