Jamie Roth személy

– Hogy te milyen vakmerő és rossz kisfiú vagy! És mindennek a tetejébe még hazudtál is a szüleinknek arról, hogy miért jössz New Yorkba? Le vagyok nyűgözve.
– Hát, valóban ellátogattam itt az egyik egyetemre – vigyorgott Daniel. – Szóval, részben igazat mondtam.
Jamie felnézett.
– Anyám mindig azt mondja: a féligazság teljes hazugság.
– Ez bizony így van – bólogattam.
– Akkor nincs mese, lázadó lett belőlem.

270. oldal

– Ami azt illeti, a múlt héten összefutottam Annával, amikor anyám elrángatott magával bevásárolni. A csaj meg sem ismert.
– Mondtál neki valamit?
– Udvariasan azt javasoltam, hogy hajtson szakadékba.

– Izé, azt hiszem a bátyád integet neked. Vagy talán egy repülőgép leszállását vezényli.

272. oldal

“Let me guess. A certain unkempt bastard with a panty-dropping smile?”

“Um, I think your brother might be waving at you. That, or trying to guide a plane to safety.”

– Boldogok a szörnyszülöttek, mert ők öröklik a földet.

436. oldal

6. fejezet

– De ismerek egy antikváriumot Coral Gablesben, ahol a világon minden megvan, ami pedig nincs, azt meg tudják szerezni.
[…]
Ha jobb a hangulatom, azt gondoltam volna, hogy a mennyországba kerültem. Gyönyörűséges hely volt, csillogó fapadlóval és több helyiséget megtöltő, plafonig érő, gondosan rendezett könyvespolcokkal.
– Hogyhogy én csak most járok itt először? – ámultam.
– Ugye, hogy ugye? – vigyorgott Jamie. Eszméletlen ez a hely!

172. oldal

– Mihez volna kedved? – kérdezte.
Lehunytam a szemem.
– Bármihez, amire táncolni lehet.
Öt perccel később megszólalt a Sympathy for the Devil intrója a Rolling Stonestól. Tökéletes: mi aztán tudtuk, milyen együttérezni az ördöggel.
[…]
Amikor az ajtó kinyílt, még csak meg sem hallottuk: teli tüdőből üvöltöttünk együtt Mick Jaggerrel. Jó érzés volt.

196. oldal

– Az összeset végig kell vennünk.
– Több száz van belőlük – mondta Stella.
Jamie a homlokát dörgölte.
– És ez a cucc nem éppen A gyűrűk ura.

279. oldal