Jamie személy
Idézetek
Kilencedikben Jamie szerelmes volt egy évfolyamtársába. Sosem beszéltek egymással, de amikor a fiú kiment az udvarra a szünetben, Jamie mindig utánament, és magával cipelte a barátnőit is. Kívülről tudta az órarendjét. Még most is emlékszik a hétfő reggelekre, amikor Jamie-nek a második órája rajz volt, és a folyosón mindig összefutott a fiúval, aki épp matekról jött. Ezek az apró dolgok töltötték ki az életét akkoriban. A vizsgahéten az egész évfolyam a tornateremben írta a dolgozatokat, és Jamie minden egyes tantárgynál külön izgulhatott, hogy a fiú milyen messze fog tőle ülni. Ugyanabban az oszlopban, éppen csak néhány asztallal előrébb, vagy számára láthatatlanul, a terem leghátsó részében. Amikor a biológiát írták, Jamie tökéletesen rálátott a fiúra, és felfigyelt rá, hogy nem víz van nála, hanem egy literes csokis tej. Meg egy pohár. Egy egyszerű üvegpohár. És ott, a tornateremben Jamie-t teljesen elgyengítette valamiféle totális ellágyulás: hogy ennek a fiúnak – aki amúgy mindig mindenhonnan elkésik, és sokszor nem csinálja meg a leckéjét –, hogy ennek a fiúnak eszébe jutott, hogy elvegyen egy poharat a szülei konyhaszekrényéből, és bekészítse a hátizsákjába. Ügyelt arra, hogy ne törjön össze, amíg az iskolába ér. És ebből az üvegpohárból itta a csokis tejet a biológiavizsga alatt. Jamie még most is érzett valamit abból az ellágyulásból, ahogy eszébe jutott az emlék.
97-98. oldal
