James Malory személy
Idézetek
— A korkülönbség ezúttal csak másodlagos és nem számottevő probléma, amin egyébként sem lehet változtatni. Én inkább Warren számos hibájára összpontosítanék, amiken viszont segíteni lehet.
— Te észrevetted ezeket a hibákat?
— Nem vagyok vak.
— Akkor miért van ilyen hatással rád az az ember?
— A boldog jövőm záloga.
— Hol találtad a kristálygömbödet?
– Kétlem, hogy ez a kínai uraság megtartja a szavát. A vázát csupán Amyért cserében akarta megszerezni. Amit ő valójában akar, az a váza és a vérbosszú.
– Nem kaphatja meg mindkettőt.
James felhúzta a szemöldökét ezen a rendíthetetlen naivitáson.
– Biztos vagyok benne, nagyon le lesz sújtva, hogy te nem engeded, drágám.
James a fejét a kezébe temetve, meztelenül ült az ágya szélén. Anthony legszívesebben elnevette volna magát, de még idejében becsukta a száját. A gondolattól is megfájdult a feje.
James fel sem nézett, mintha nem érdekelné, hogy ki hatolt be a hálószobájába.
– Egy hangos szó, és vége az életednek – szólalt meg halkan, de fenyegetően.
– Neked is egy kisember kalapál a fejedben, öregfiú?
James lassan felemelte a fejét. A pillantásával ölni lehetett volna.
– Legalább egy tucat, és mindegyikről te tehetsz, te nyomorult…
– Még mit nem! Te ajánlottad fel, hogy meghívsz egy italra, ezért csak nekem lehet okom…
– Egy italra, és nem több üvegre, te tökfilkó!
A hangos megjegyzés hallatán mindketten megrándultak a hasogató fájdalomtól.
– Mit vigyorogtok itt? – lépett oda hozzájuk Regina, Nicholas kíséretében.
James megölelte az unokahúgát.
– A férfiak gyarlóságán, édesem. Néha olya ostobák tudunk lenni.
– Lehet, hogy te igen, barátom! – csattant fel Nicholas.
– Pedig magamat ki akartam hagyni ebből a megállapításból – válaszolta James mosolyogva, és tekintetét unokahúga férjére emelte. – Te viszont tökéletes példa vagy, Montieth.
– Hát ez szörnyű! – sóhajtott fel Regina kétségbeesetten, és haragos pillantást vetett a két férfira, majd Conradba karolt. – Kérlek, szabadíts meg ezektől, Connie. Menjünk táncolni, mert nem bírom tovább elviselni, ahogy hasogatják egymást.
– Ezer örömmel, kislány – vigyorgott Connie.
James utánuk nézett, és Nicholashoz fordult.
– Elég egyértelműen kifejezte a nemtetszését.
– És ez még semmi – morogta maga elé Nicholas. – Próbáld ki, milyen a szófán aludni, amikor a feleséged haragszik rád.
James nem tudta visszatartani a nevetését.
– Nocsak! Hát te is? Ez remek. Mivel érdemelted ki ezt a…
– Azzal, hogy nem bocsátottam meg neked! – vetette oda Nicholas, mert nagyon bosszantotta, hogy James ilyen jól mulat a rovására. – Mert sajnos, ezt nagyon jól tudja. Amikor beszélgetünk, később mindig nekem esik. Mikor akarsz már eltűnni Londonból?
– Elképesztő, hogy ezt milyen sokan szeretnék tudni! – vihogott jókedvűen James. – Ha miattam kénytelen vagy a szófán aludni, akkor soha nem állok odébb.
– Csupa szív vagy, Malory.
– Ilyen hamar visszajöttél? Már kezdtem reménykedni, hogy a tenger fenekére süllyedtél, vagy valami hasonló csapás ért.
James felnevetett.
– Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked, kölyök. A mostani utamon olyan értékes rakományt szállítottam, hogy még a szokásosnál is óvatosabb voltam. És neked hogy megy a sorod? Most is a heverőn alszol?
Nicholas elkomorodott.
– Amióta eltűntél, már nem. Most viszont megint veszélybe került a családi életem miattad, te senkiházi – morogta.
– Abban biztos lehetsz, kedves fiam – mondta
James gonosz mosollyal. – Örömmel segédkezünk minden nemes ügyben.
– Csupa szív vagy, Malory.
– Elmondtad neki, Tony bácsi?
Anthony jót nevetett.
– Dehogy mondtam, kölyök – felelte jókedvűen. – Ha én azonnal észrevettem, akkor szerinted ő nem? Amikor James még nálam is sokkal bujább és élvetegebb volt?
James felvont szemöldökkel fordult az öccse felé.
– Tessék? Buja és élveteg?
Anthony szemöldöke is felszaladt a homlokára.
– Nem így volt?
– Lehet, de nekem jobban tetszik Reggie megfogalmazása. A „nők nagy tisztelője” sokkal jobban hangzik.
237-238. oldal