!

James Joyce személy

Joseph O'Connor (szerk.): Yeats halott!
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes
Darvasi László: A titokzatos világválogatott
Ronald J. Comer: A lélek betegségei
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Edna O'Brien: Vidéki lányok
Oliver Sacks: Ébredések
Esterházy Péter: Termelési-regény
Anthony Burgess: Beteg a doktor
Julian Barnes: Flaubert papagája
Sinclair Lewis: Királyi vér
Massimo Polidoro: A nagy Houdini
Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
Kéry László: Angol írók
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Egedy Gergely: Ausztrália története
Margitay Zsolt: 1000 + 21 humor Aranyköpések hírességektől
Ken Bruen: London Boulevard
Szerb Antal: Szerb Antal válogatott levelei
Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé
Paula Mclain: A párizsi feleség
Don DeLillo: Libra
Tom Stoppard: The Real Thing
Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
Cecelia Ahern: Love, Rosie
Jack Kerouac: Hazajáró lélek és egyéb írások
Kurt Vonnegut: Éden a folyónál
Kurt Vonnegut: Palm Sunday
Blake Crouch: A pokol kapujában
David Szalay: All That Man Is
Hendrik Groen: Lesz ez még így se
Roddy Doyle: Oh, Play That Thing
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Philip K. Dick: Jones kezében a világ
Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem

Idézetek

>!
hetcsillagkozt

James Joyce mindig hordott magával egy női bundabugyit, amivel elismerően integetett, ha valami elnyerte a tetszését.

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
1 hozzászólás
>!
ddani P

Branch is stuck all right. He has abandoned his life to understanding that moment in Dallas, the seven seconds that broke the back of the American century. He has his forensic pathology rundown, his neutron activation analysis. There is also the Warren Report, of course, with its twenty-six accompanying volumes of testimony and exhibits, its millions of words. Branch thinks this is the megaton novel James Joyce would have written if he'd moved to Iowa City and lived to be a hundred.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
>!
Kkatja P

James Joyce szerint „a történelem lidércnyomás, iparkodom felébredni belőle”. Voltaire úgy vélte, hogy „a történelem nem egyéb, mint bűnök és csapások lajstroma”, satöbbi, satöbbi.

158. oldal Az utolsó tasmán

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · történelem · Voltaire
>!
Algernon +SP

James Joyce-nak egyszer azt mondta a lánya, Lucia, hogy azért lett elmebeteg, mert semmiféle tartást nem kapott tőle. – Hogy adhatnék neked olyasmit, ami nincs meg bennem sem? – kérdezte válaszul Joyce szomorúan.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
>!
sophie P

Értelem és értelmetlenség, szenzus és nonszenzus egyensúlya csak ilyen régi (ott is elsősorban tizenhetedik századi) szövegekben található meg tökéletesen (Browne Joyce-abb és Joyce-ibb Joyce-nál): minden mondat az orvosi szakkönyvek élet-halál precíziója, aggályos naturalizmusa és a számunkra érthetetlen babonák, zengő ürességektől kongó humbugszavak között mozog. Az mellékes, hogy ami nekem nonszensz, éppen az a tudomány benne, s amit értek, az a haszontalan sallang – a fontos, hogy a kettőt mindig egyszerre érzem, s lehet-e mű igazán megragadó, ha a két elem közül csak az egyik van benne – lehet-e például érteni olyan művet, mely egészen és folyton érthető? Nem. Értelem és nonszensz ezen ideális keveredése természetes ott, ahol minden-ről van szó: a „sok” egyformán kísérleti talaja a realitásnak és mesebelinek.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
>!
Carmilla 

    Komolyan és örömtelin írok, mert nem érzem, hogy kétkednék vagy okoskodnék ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és mert hiszem, hogy ez egy amerikai érzés. (Sem Joyce-nak, sem Audennek, sem Kafkának nincs semmi mondanivalója egy igazi amerikai számára.)

179. oldal, A kisváros és nagyváros további részeinek vázlata (1948) - (Helikon, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · James Joyce
Hirdetés
>!
mrsp

Katie:
Our neighbor Rupert says, “Mistakes are the portals of discovery.”

Rosie:
Rupert doesn’t say that. James Joyce did.

Katie:
James who? Do I no him?

Rosie:
He’s dead.

Katie:
Oh sorry, did you no him well?

Rosie:
What on earth are they teaching you at school?

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
>!
Életveszélyes_és_Tilos

Egyik éjszaka, miután lekezeltem a művésznőt, elkezdtem neki sorolni, mi mindent olvastam. Nem tudom, milyen késztetésre, de teljesen belemelegedtem, felsoroltam, milyen különböző területekről szoktam olvasni.
Mikor befejeztem, azt mondta:
– Egy önművelő ember könyvtára, egy munkásé. Jól tudjuk, milyenek, mind lehangoló… önimádó… konok… nyers… megdöbbentő… és végül hányingert keltő.
– Te sznob liba!
Nevetett, és azt mondta: – Ó, jaj, ne engem kárhoztass, ez Virginia Woolf jellemzése James Joyce-ról. Ismered Virginiát?
– Hármat találhatsz.

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · Virginia Woolf
>!
csartak MP

Ethan otthagyta őket, és odalépett a szakadt kanapé mellett álló könyvespolchoz.
Végigsimított ujjával a könyvek gerincén. A nagy klasszikusok. Faulkner. Dickens.
Tolkien. Hugo. Joyce. Bradbury. Melville. Hawthorne. Poe. Austen. Fitzgerald.
Shakespeare. Első látásra csak egy-két szakadt, ócska, puha fedeles könyv. Levett egy vékonyka kötetet. Fiesta: A nap is felkel. A borító egy heves bikaviadal egyik jelenetét ábrázolta. Ethan nagyot nyelt, hogy elmulassza a torkába nőtt gombócot.
Hemingway első regényének elporló, ponyvakiadású kötete minden bizonnyal az utolsó megmaradt példány. Végigfutott a hátán a hideg a gondolatra – milyen elképesztő és egyben tragikus, hogy a kezében tarthatja.

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A pocakos Kenilworth a külügyből egyszer elpanaszolta, hogy merő kíváncsiságból „benézett” James Joyce-hoz, és fájdalmas meglepetéssel tapasztalta, hogy az író gorombánfölényesen, foghegyről beszélt vele. „Az Istenért! – mondtam neki. – Joyce azzal váltotta meg a szabadságát, hogy másfél shillinges órabérért hülyéket tanított! Igazán jogos kívánságnak érezhette, hogy nyugta legyen az olyan pasasoktól, mint maga, akik azt képzelik, hogy a jó nevelés automatikusan feljogosít a művészetre, mert ez a társadalmi jómodor vagy az osztályillem része, mint a porcelánfestés volt a Viktória-korabeli úridámák számárra. Átérzem csüggedését, amikor meglátta az ön arcán az elnéző leereszkedés kifejezését, a feneketlen önérzetet, melyet alkalomadtán grófi rangú aranyhalak pofáján lát felvillanni az ember!” Ezek után Kenilworth nem állt többé szóba velem, s ezzel leghőbb kívánságomat teljesítette. Az embernek szüksége van ellenségekre!

II. kötet- 439. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce