James Joyce személy

Joseph O'Connor (szerk.): Yeats halott!
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes
Darvasi László: A titokzatos világválogatott
Ronald J. Comer: A lélek betegségei
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Edna O'Brien: Vidéki lányok
Oliver Sacks: Ébredések
Esterházy Péter: Termelési-regény
Anthony Burgess: Beteg a doktor
Julian Barnes: Flaubert papagája
Sinclair Lewis: Királyi vér
Massimo Polidoro: A nagy Houdini
Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
Kéry László: Angol írók
Csernus Mariann: Eszterlánc
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Egedy Gergely: Ausztrália története
Ken Bruen: London Boulevard
Szerb Antal: Szerb Antal válogatott levelei
Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé
Paula Mclain: A párizsi feleség
Don DeLillo: Libra
Tom Stoppard: The Real Thing
Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
Cecelia Ahern: Love, Rosie
Jack Kerouac: Hazajáró lélek és egyéb írások
Kurt Vonnegut: Éden a folyónál
Kurt Vonnegut: Palm Sunday
Blake Crouch: A pokol kapujában
Edward Rutherfurd: Párizs
David Szalay: All That Man Is
Hendrik Groen: Lesz ez még így se
Roddy Doyle: Oh, Play That Thing
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Philip K. Dick: Jones kezében a világ
Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem
Takis Würger: Stella

Idézetek

Frank_Spielmann I>!

„Nézd. Nagyon érdekes, amit csinálsz, de hidd el, hogy én magam is már megtapasztaltam némely zsákutcát.” A mester ezt szó nélkül elhitte (olvasott ember ő végül is). „Mert amit csinálsz, zsákutca. UGYANAZ AZ ÖNCÉLÚ ZSÁKUTCA, AMIT A JOYCE, SZENTKUTHY ÉS A GYULA, A HERNÁDI, CSINÁL.” A mester elpirult, mert nem számított ekkora dicséretre. De aztán az derült ki, hogy az szidás volt.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · Szentkuthy Miklós
3 hozzászólás
sünmalac>!

Egy nap Zürichben az utcán odalépett hozzá egy fiatalember. „Megcsókolhatnám azt a kezet, amely az Ulyssest írta?” – kérdezte. „Dehogy csókolhatja! – felelte Joyce. – Ugyanis azonkívül még jó pár más dolgot is csinált az a kéz. ”

James Joyce

Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete Amit tanáraink soha nem meséltek el

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
Annamarie P>!

Ezen az estemen csak két férfira van szükségem: szerény vagyok. A többi asszony. A két férfi: Joyce és Nagy László.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · Nagy László
latinta P>!

    A bonyolulttól nem kell félni, a zavarostól kell félni.

    Newton is bonyolult, nemcsak Einstein. De Einstein nehezebben bonyolult, mindenesetre hamarabb értjük, hogy nem értjük. Einstein és Joyce és Bartók és Picasso ugyanannak a világnak a szülötte, ugyanazt a világot látják (csak a szemük más), ugyanazt a világot írják le (csak a tolluk más), ugyanazokba a problémákba ütköznek (csak az anyaguk más).

sophie P>!

„Az ember megszületik, meghal, közben meg eltölti a szabadidejét valahogy” – mondta James Joyce.

392. oldal

Hendrik Groen: Lesz ez még így se A 83 és 1/4 éves Hendrik Groen titkos naplója

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
csartak P>!

– Istenem… – nyögte Cussick. Látott sakk-készletet, villanyborotvát, nadrágtartót és a falra felrajzszögezett csajos naptárat. A komódon James Joyce Ulyssese hevert. – Mutánsok, ugye? Háború alatt született deviánsok.
– Nem, a gyerekeim – felelte Rafferty.

111-112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doug Cussick · dr. Rafferty · James Joyce
Hirdetés
shadowhunter1975 P>!

1922-ben egy bíró államellenes izgatásért három hónap börtönre ítélte Adolf Hitlert, egy angol régész feltárta Tutanhamon sírját, James Joyce megjelentette Ulysses című regényét, Sztálint választották a szovjet Kommunista Párt főtitkárává, és megszülettem én.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1922 · Adolf Hitler · James Joyce · Sztálin · Tutanhamon/Tutankhamon
Kkatja P>!

James Joyce szerint „a történelem lidércnyomás, iparkodom felébredni belőle”. Voltaire úgy vélte, hogy „a történelem nem egyéb, mint bűnök és csapások lajstroma”, satöbbi, satöbbi.

158. oldal Az utolsó tasmán

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce · történelem · Voltaire
SDániel P>!

Noha a Szajna és a Latin negyed közötti terület évszázadokon át otthont adott a könyvárusoknak, a környék csak azután vált a világ irodalmi fővárosává, hogy a Rue l'Odéonon megjelent két különc könyvesbolt – mindkettő egy-egy asszony kezében. Az elsőt, a francia üzletet a melegszívű Adrienne Monnier nyitotta. A másodikat, szinte éppen átellenben, tulajdonosa, Sylvia Beach a Shakespeare és Társai névre keresztelte.
Claire messze jobban ismerte a könyvesboltokat.
– A francia szerzők Monnierhez járnak, azután átkelnek az utca túloldalára, Sylvia Beachhez, míg az angolok és amerikaiak Sylviánál kezdenek, de ugyanúgy felfedezik Monniert is. Mindketten nagyon kedvesek, s ami a legjobb, egymásba szerettek. Már együtt is élnek.
– Ó! Nem botránkozott meg senki?
– Nem hinném, hogy bárkit érdekelne. – Elmosolyodott. – A Shakespeare és Társai afféle könyvklub. Sylvia nem csupán elad, kölcsönöz is. Támogatja az írókat. Úgy egy éve a saját költségére kiadta az ír James Joyce Ulysseét, amit Írországban és Angliában jószerével betiltottak. Vannak, akik még nála is alszanak. Őt mindenki szereti.

Huszonkettedik fejezet - 1924, 535. oldal

Edward Rutherfurd: Párizs Egy város fényei és árnyai

Algernon P>!

James Joyce-nak egyszer azt mondta a lánya, Lucia, hogy azért lett elmebeteg, mert semmiféle tartást nem kapott tőle. – Hogy adhatnék neked olyasmit, ami nincs meg bennem sem? – kérdezte válaszul Joyce szomorúan.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce