James Harte személy

– Emlékszel arra az éjszakára, amikor Christ csináltuk? – suttogta Gus.
James arcát a felesége hajába fúrva bólintott.
– Én akkor tudtam – suttogta Gus. – Éreztem, hogy az más volt, mint a többi alkalom. Olyan volt, mintha örökre átadnád magad nekem.

554. oldal

Legszívesebben még közelebb húzódott volna hozzá, bebújt volna a bőre alá, összeolvadt volna vele, hogy ne legyenek saját gondolatai, saját aggályai. Arra vágyott, hogy belé költözzön James ereje. De nem szólt semmit, csak felemelte a fejét, és csókjaival borította a férje nyakát, mire James csípője a csípőjéhez nyomult.

554. oldal

272. oldal

Az ügyvéd most Jamesre nézett, aki tisztes távolból, a saját rémülete fala mögül figyelte a feleségét. Jordan látott már ilyen arckifejezést, és tudta, hogy nem érdektelenséget tükröz, inkább nyugtalanságot: aki ilyen arcot vág, az attól fél, hogy a legkisebb érzelemnyilvánítás is megrepesztheti az önuralom gondosan őrizgetett maszkját, és ő darabokra hull.

200. oldal

James visszament az emeletre, bebújt az ágyba, és a fejére húzta a párnát. Órákkal később pedig, amikor Gus is visszamászott a takaró alá, igyekezett úgy tenni, mintha nem érezné a felesége bánatának sólyát, a bánatát, amely ott feküd kettejük között, mint egy hisztis gyerek, és olyan masszív volt, olyan szilárd, hogy James nem tudott tőle odanyúlni, és megérinteni a feleségét.

185. oldal