James Cavendish személy

R. K. Lilley: Felpörgetve

Idézetek

Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Gyere ide! – mondta.
Vagy másfél méter volt köztünk. Még azelőtt odaléptem, hogy eszembe jutott volna ellenállni. Nagyon, nagyon finoman megmarkolta a hajam, és kicsit hátrahúzta a fejem. Odahajolt a fülemhez:
– Szét foglak baszni! – suttogta lihegve. – Én leszek az első; és olyan alaposan csinálom, hogy egyben az utolsó is! Nem akarsz majd senki mást, ha egyszer rád teszem a kezem. Minden egyes porcikádra.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bianca 'Boglárka' Karlsson · James Cavendish
Cicu>!

Mondtam már ma, hogy milyen tökéletes vagy?

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Cavendish
Cicu>!

Nem először jutott eszembe, hogy milyen igazságtalan az élet: itt van huszon-egynéhány évesen, és nemcsak szörnyen jól néz ki, hanem még milliárdos is. Aki ilyen előnyökkel születik, nyilván borzalmas ember. Valószínűleg egyetlen rossz napja sem volt még életében. Valószínűleg mindent megkapott, olyan könnyen, hogy ettől léha és arrogáns lett, mert őt már untatja mindaz, amikért mások küzdenek. Nem láttam ugyan ennek semmi nyilvánvaló jelét, de hogyan értékelhettem volna másképp a kábítóan nyílt viselkedését, amivel szinte leütött a lábamról?

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bianca 'Boglárka' Karlsson · James Cavendish
Cicu>!

– Jó reggelt, gyönyörűm! Fantasztikusan nézel ki ma –

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Cavendish
2 hozzászólás
Cicu>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mr. Cavendish volt az egyetlen éber utas a kabinomban.
Furcsán éreztem magam, hogy így egyedül maradtunk. A függöny el volt húzva a fő kabin felé, és az egész gépen elhalványodtak a fények.
A laptopján dolgozott csendben, és ébernek tűnt, mint akinek esze ágában sincs aludni. Átdolgozza az éjszakát? Elcsodálkoztam. Nem úgy nézett ki, mint aki szunyókálni fog, ha New Yorkba értünk. Nyilván állandóan dolgozott. A repülési időnk négy óra negyvenhárom perc volt, és most jártunk éjfél felé. Biztos valami sürgős elintéznivalója van, ha még csak nem is szunyókál egy kicsit a gépen.
Odamentem hozzá, és kissé lehajolva szólítottam meg, hogy ne zavarjam a többi utast, bár ők mind mögötte ültek, míg ő az első sorhoz közel.
– Hozhatok még valamit önnek, uram?
Felszállás óta most először figyelt rám igazán.
– Kérdezhetek valamit, Bianca? – mondta kimért hangon. Kérdően néztem rá..
– Igen, uram. Mit tehetek önért?
Felsóhajtott, és a maga mellett lévő ülésre pillantott.
– Leülne egy percre, hogy beszélhessünk?
Idegesen pillantottam körbe, és nem tudtam, mit csináljak ebben a helyzetben. Szakmailag nem volt elfogadható, hogy leüljek mellé, de megkért rá; és valószínűleg ő az egyetlen, aki tudni fog erről.
– Üljön le, Bianca! Senki sem törődik velünk.
– Szerettem, ahogy kimondta a nevemet. Szerettem, és nyugtalan is lettem emiatt. Nem tudtam volna semmit felhozni ellene, de volt valami a hangjában, amitől túlságosan intimnek tűnt ez az egész.
Végül vettem egy nagy levegőt, és leültem mellé. Egy kicsit felé hajoltam, kezem az ölemben, majd idegesen lesimítottam valamit a sötétszürke szoknyámról. Mikor végre felnéztem rá, nyíltan megkérdezte:
– Együtt jár Stephannal?
Csak pislogtam néhány pillanatig, dermedten. Nem vártam ezt az érdeklődést, nem beszélve erről a nyers kérdésről. Aztán arra gondoltam, hogy az ilyen emberek olyan elfoglaltak, hogy nem jut idejük a köntörfalazásra.
– Nem, uram – válaszoltam, mielőtt még meggondoltam volna a dolgot.
Miért mondom el ezt neki? – kérdeztem magamtól, még akkor is, amikor a szavak már elhagyták a számat.
Mohó bűvölettel néztem, ahogy elegáns kezével felém nyúlt, és hosszú ujjával a csuklómat kezdte simogatni, körbe-körbe. Ránéztem az arcára, és már mosolygott. A mellem úgy hullámzott fel-le, hogy a szemem sarkából még én is érzékeltem a mozgását. A mellkasom erős volt, talán túlságosan is az, és kissé aránytalannak tűnt, ha kritikus szemmel néztem magam. Most hirtelen tudatára ébredtem telt melleimnek, ahogy látványosan föl-le mozogtak. A mellbimbóim szépen megkeményedtek, a lélegzetem elakadt.
Mintha csak olvasna a gondolataimban, a pillantása most először a mellemre esett. Voltak férfiak, akik csak a mellemet nézték és ahhoz beszéltek, de eddig ő pont az ellenkezőjét tette, amit nagyon üdítőnek találtam.

18-19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bianca 'Boglárka' Karlsson · James Cavendish · Stephan
Cicu>!

Hamar meg fogod tanulni, hogy én mindig azt mondom, amit gondolok.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Cavendish
Cicu>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Simogatni kezdtem a kezemmel, és ő nem állított le. Laza szürke nadrág volt rajta, kék futócipővel. Kifejezetten ennivaló volt.
– Nemsokára kikötözlek, és úgy meg foglak gyötörni, ahogy te gyötörsz most engem, és nem engedlek el legalább egy estén át. – A hangja lágy volt és őszinte. Szavaitól azonnal megállt a kezem. Láthatóan nem sikerült elijesztenem magamtól.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bianca 'Boglárka' Karlsson · James Cavendish
Cicu>!

Nyomot akarok hagyni rajtad. Birtokolni akarlak. Büntetni akarlak. Ki akarlak nyitni, és meg akarok tudni minden részletet rólad.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Cavendish
Cicu>!

– Megvadítasz az érintéseddel – súgta reszelős hangon. – Ez jusson eszedbe, ha legközelebb mások előtt megfogsz. Sem a társaság, de még a nézőközönség sem tartana vissza attól, hogy én is megfogjalak. Figyelmeztettelek!
Hátradőlt, de szorosan magához húzott.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Cavendish
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ha bárki kérdezné, foglalt vagy! Azt hittem, ez már kezdettől fogva világos volt – mondta hidegen, és mint a gép, baszott tovább.
– Én… csak… – próbáltam mondani valamit, de nem tudtam. Most a csiklómat kezdte dörzsölni, és éreztem, hogy még egy eszeveszett élvezés következik. – Én csak a… – aztán feladtam az egészet.
Könyörtelen volt; orgazmusból orgazmusba vitt, és vég nélkül lökött.
Gyönyörrel büntet – gondoltam ködös aggyal.
– Kérem, elég már! – mondtam végül, mikor egy újabb kör után kissé magamhoz tértem.
– Mondd meg, kihez tartozol! – parancsolta, és egy csepp kedvesség sem volt a hangjában.
James nem volt jelen. Csak Mr. Cavendish lehetett ilyen érzéketlenül önző.
– Az öné vagyok, Mr. Cavendish!

248. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bianca 'Boglárka' Karlsson · James Cavendish