James August Peregrin Pimplebottom személy

– (…) Mit bámulsz úgy?
Utóbbi megjegyzést a kis Robertnek szánta, aki elbűvölve meredt Xemeriusra. – Olyan aranyos. Megsimogathatom? – kérdezte tőlem.
– Nem, ha nem szeretnéd elveszíteni a kezedet, kisöreg – vágta rá Xemerius. – Nekem már az is bőven elég, hogy ez az illatosított kakas folyton összetéveszt egy macskával.
– Nahát, ezt kikérem magamnak! Egyetlen macskának sincsen szárnya, ezt még én is tudom – kiáltotta James, aki továbbra is csukva tartotta a szemét. – Te egy lázálombélimacska vagy. Egy elfajzott macska.
– Még egy szó, és felfallak – fenyegette Xemerius.

Valamivel hátrébb James ácsorgott, és a szeme elé tartotta csipkés zsebkendőjét. – Szólj, ha megint odanézhetek!
– Semmi esetre se most, különben rögtön megvakulsz! – közölte Xemerius, aki törökülésben foglalt helyet a lábamnál. – Ugyanis épp most esik ki a fél melle a fűzőből!

268. oldal

– Leslie szerint talán nem is olyan rossz, hogy James fiatalon halt meg. A Pimplebottom névvel valószínűleg kevés esélye lett volna megnősülni – jegyeztem meg, miután meggyőződtem róla, hogy James már nem hallhat minket. – Úgy értem, ki venné fel önként a Ragyáspopsi nevet?

23. oldal (Könyvmolyképző, 2010)

Ez az egész olyan felfoghatatlanul bonyolult, és borzasztóan könnyű elhibázni…
James nyomban gőgös hangnemre váltott. – Akkor nem, ha pontosan azt teszed, amit mondok. Elsőként azt fogom neked megtanítani, hogyan pukedlizik egy úrinő egy olyan úr előtt, aki a társadalmi ranglétra ugyanazon fokán áll, mint ő.
Szuper! – örvendezett Xemerius. – A kérdés már csak az, honnan ismeri fel egyáltalán Gwendolyn, hogy az adott úr a társadalmi ranglétra melyik fokán áll.

166. oldal

– Tudod egyáltalán, hogy mikor születtél?
– Most meg akarsz sérteni? Még szép, hogy tudom, mikor van a saját születésnapom. Március harmincegyedikén.
– Melyik évben?
– 1762-ben.

(…) Az első dolog, ami James száján kiszaladt, amikor megpillantotta, ez volt: – A teremburáját! Szegény gyermeknek annyi a szeplője, mint égen a csillag! Ha nem kezd el sürgősen valamilyen bőrfehérítőkrémet használni, sohasem megy férjhez!

20. oldal

Amikor Leslie végre eleget nevetett, kifejtette, hogy jobb lenne, ha James inkább valami mást tanítana nekem, és ezúttal kivételesen James is osztotta a véleményét. Azt mondta, a kardvívás és a párbaj a férfiak dolga, és szerinte a legveszélyesebb eszköz, amelyet a nőknek a kezükbe szabad venniük, az a kötőtű.

61. oldal

– Talán úgy nézek ki, mint egy macska? Ostoba szellem! – háborodott fel Xemerius.
– Valahogy úgy – felelte James anélkül, hogy ránézett volna a démonra. – Kivéve talán a füledet. És a szarvadat. És a szárnyadat. És azt a furcsa farkadat. Ah! Hogy én mennyire utálom ezeket a lázálmokat!
Xemerius szétterpesztett lábakkal odaállt James elé. Farkával dühödten csapkodott maga körül. – Én nem vagyok lázálom! Én démon vagyok – jelentette ki, és idegességében nagy adag vizet köpött a földre. – Egy hatalmas démon.

Azt mondta, a kardvívás és a párbaj a férfiak dolga, és szerinte a legveszélyesebb eszköz, amelyet a nőknek a kezükbe szabad venniük, az a kötőtű.

108. oldal

James a vízköpőre meredt. – Ez meg mi? Hess, hess! Tűnj el innen, cicamica!

96. oldal, 6. fejezet (Könyvmolyképző, 2011)