Jalló személy

– Könyvből akarsz megtanulni varázsolni? – Jalló döbbenten bámult, aztán lekezelően felnevetett. – Fiúk, halljátok ezt?
Vaskos röhögés felelt körülöttem.
– A könyv híd az időben, ami rég meghalt emberek tudását hozza közel – magyaráztam elveszetten. Ez volt felírva a könyvtárunk falára.
– Híd a miben? Mi ez a zagyvaság? Sírsz egy toronynak, mintha hallaná, meg könyvből akarsz varázsolni! A katonák azt mesélik, bilit tennél a fejedre a harcmezőn! Az alma nem esett messze a fájától, buggyant vagy, ahogy az apád! Mindig jó móka, amikor a városba jön.

177-178. oldal