Jake Sharp személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
“I’m working on it. I’ve called Abbie.”
“Fuck me, Jake.”
“Thanks, but you’ve never been my cup of tea.”
“Fuck you.”
I smile. “Original.”
293. oldal
People feared me. The unknown, unseen threat. I never broke a sweat. I never let anger possess me.
328. oldal
“Where are we going?” I ask.
“Home.”
“Where’s home?”
“Where do you want it to be?” He looks across at me, keeping his face blank, waiting for my reply.
“You’re my home now,” I tell him. “Wherever you are, that’s my home.”
341. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Mihelyt az ajtó elé érek, meghallom bentről a mocorgást. Camille Logan vetkőzik. Az égiekhez fordulok segítségért. Az ajtó résnyire kinyílik, megjelenik mögötte a karja. Homlokráncolva meredek a kezére. Soha életemben nem láttam még olyan apró, vörös csipkés bugyit, mint amilyen a mutatóujján lóg.
– Ez kell – közli velem önelégülten.
Mély levegőt veszek, lehunyom a szememet, nyugalmat erőltetek magamra, és kikapom a kezéből a bugyit. Újabb két percig matat, aztán az ajtó ismét kinyílik, és ezúttal a bugyihoz tartozó melltartó jelenik meg az orrom előtt.
– Ez is.
Hagyom, hogy lóbálja a karját a levegőben, és azon tűnődöm, milyen remekül be lehetne tömni a száját ezzel a melltartóval. Magam is meglepődöm. A gondolat mentes mindenféle szexuális tartalomtól. Minden vágyam, hogy betömjem ezt a szexi fehérneműt a szájába, hogy ne tudjon beszélni. Ekkor kicsit szélesebbre tárja az ajtót, és kikukucskál. Találkozik a tekintetünk, és az előbbi gondolat képpé alakul. Szexuális tartalmú képpé. Camille Loganről, ahogy négykézláb áll, az a melltartó lehúzva a melle alá, én pedig hátulról döngetem.
– Sharp!
Ugrom egyet, és reflexszerűen kikapom a kezéből a melltartót. A franc essen belém, muszáj összeszednem magam.
– Odakinn várok. – Kirobogok, szakad rólam az izzadság, úgy érzem, mindjárt megfulladok. A falnak támaszkodom, és mély lélegzetet veszek, miközben minden erőmmel próbálom elhessegetni az előző képet.
Az ajkamba harapok, és lepillantok a körömlakkos dobozra. Megkeresem a legrikítóbb
rózsaszínt, felemelkedem, és lassan odasétálok hozzá, de igyekszem nem nagyon tántorogni a bortól. Jó pár másodperce ácsorgok már előtte, mire végre úgy dönt, hogy rám néz.
– Akarja, hogy kifessem a lábkörmeit?
A szeme határozottan elkerekedik, és eleget ittam ahhoz, hogy úgy gondoljam, illik vigyorogni a reakcióján.
– Nem – vágja rá kereken, és visszafordul a laptophoz, mintha ott sem lennék.
A szám már a fülemig ér, ahogy térdre vetem magam a lába előtt. A pucér lába előtt. Szép lábfeje van. Kinyújtom a kezemet, és próbálom az ölembe venni a lábát.
– Azt hiszem, ez a szín pont illik magához.
Kirántja a lábát a kezemből.
– Camille – szól rám figyelmeztetőn, de rá se hederítek, próbálom visszaszerezni a lábát. – Camille, mi a fenét művel?
– Engedje meg! – erősködöm nevetve, és még jobb kedvem kerekedik, amikor Heather csatlakozik, és már együtt próbáljuk Jake
lábát megkaparintani. Még ketten együtt sem érünk el semmit. Leráz mindkettőnket, feláll, mi pedig a padlóra huppanunk.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A keze megjelenik Camille mögül, és visszafojtott lélegzettel lesem,
hol fog landolni.
Kérlek, ne! Ne merészeld megérinteni!
A keze elegánsan landol Camille mellein.
Ó, bassza meg!
Felpattanok a kanapéról, hatalmas lábfejem beleakad a kávézóasztal
lábába, megbotlom, és megtántorodom.
– A kurva anyádat! – üvöltöm, és nagy nehezen megtalálom egyensúlyomat, mielőtt pofára esnék. Megpördülök, és látom, hogy
bizony nem maradt észrevétlen az előadásom. Mindenki engem néz
– Camille döbbent tekintettel, Mr. Csillogóbugyi pedig a kezével még
mindig az én melleimen.