Jake Green személy
Idézetek




Mindig röhögnöm kell az embereken, akik elsőre ítélnek.
7. oldal




– Te hogyan lettél ilyen bölcs? Komolyan, olyan vagy, mint egy 80 éves öregember egy fiatal, tetkós, szexi testben.
Mi a francot mondtam?
A tekintete áthatolt rajtam, és az arcára kiülő vidám mosoly elárulta, hogy a vallomásomat tisztán hallotta.
– Szóval szexinek tartasz? – a mosolya ördögire váltott. Ezért megkínoz majd.
Nem tudtam, mit mondjak, így olyan választ adtam, aminek nem volt értelme.
– Tudod, hogy értem.
– Van a szexinek más jelentése is?
– Jake…
– Kezdesz elpirulni… Nyugi, csak piszkálódom. Néha túlságosan könnyű dolgom van veled – mondta nevetve.
184-185. oldal




– Ha az életben néha hajlandó vagy elviselni egy kis fájdalmat, felfedezhetsz olyan örömöket, amiknek a létezéséről azelőtt fogalmad sem volt.
54. oldal




Felismerem, ha látok egy földre szállt angyalt? Az biztos, hogy nem arra számítottam, hogy pofán vágással indít.
342. oldal




– Mindannyian tettünk olyan dolgokat, amiket bánunk és hoztunk olyan döntéseket, amelyekkel együtt kell élnünk. De nem szabad ezeken rágódni és hibáztatni magadat miattuk. Ettől semmi nem fog változni.
183. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Most már nincs mese. Be kell vallanom a szüleimnek, hogy beleestem a kocka lakótársamba.
– Hogy mi van?
– A rólad adott leírásom nem egészen fedte a valóságot, mert nem akartam, hogy tudják, olyasvalakivel élek, akihez vonzódom.
A szeme tágra nyílt, miközben vigyorgott.
– Szóval azt gondolják, hogy kocka vagyok?
– Igen, egy kocka mérnök – nevettem.
– Tudod, hogy mi lenne tök vicces?
– Mi?
– Ha konkrétan eljátszanám a szerepet, mikor hazaviszel. Szemüveget vennék fel, és teleraknám az ingem zsebét tollakkal, kivenném a piercingjeimet és elfedném a tetkóimat. Mókázhatnánk egyet.
Örülnének, és megbíznának bennem annyira, hogy beengedjenek a szobádba. Azt mondhatnánk, hogy tanulunk. Ekkor bezárnám az ajtót, levenném a jelmezt és megdugnálak az ágyadon.
244-245. oldal




– Várj csak, mielőtt elfelejtem… – azzal előkapta a mobilját, és fényképező módra állította. – Húzd ki magad, és feszítsd meg az izmaidat!
– Hogy mi?
– Csak csináld! Tűrd fel az ingujjad, hogy lássam a tetkóid… és mosolyogj!
Azt tettem, amit mondott, ő pedig lőtt egy fotót rólam.
– Csak, hogy legyen mit nézegetni az úton – kacsintott.
342. oldal