Jakab személy

Denis Diderot: Mindenmindegy Jakab meg a gazdája

Idézetek

Lélle P>!

[…] a megfontoltság korántsem biztosítja számunkra a sikert, csak vigasztal és felment bennünket, ha kudarcot vallunk […]

23. oldal (Kriterion, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Jakab · kudarc · megfontoltság · siker
Lélle P>!

Nincs ember, aki úgy szeretné a beszédet, mint a dadogó, nincs ember, aki úgy szeretné a jövés-menést, mint a sánta.

97. oldal (Kriterion, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · Jakab
Lélle P>!

[…] Reggeltől estig szidjuk az életet, és mégsem szánjuk rá magunkat, hogy megváljunk tőle. Talán azért, mert mindent fontolóra véve, mégsem olyan rossz e földi élet, vagy talán azért, mert az eljövendő rosszabbtól félünk.
AZ ÚR. Egyik is igaz, meg a másik is. Mondd csak, Jakab, hiszel te az eljövendő életben?
JAKAB. Se nem hiszem, se nem tagadom, nem gondolkozom rajta. Élvezem, amennyire csak tudom azt, amit örökrészünkből előre megkapunk.

170. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jakab
Lélle P>!

Nem szeretek élőkről beszélni, mert az ember néha kénytelen pirulni a jó, meg a rossz miatt, amit mondott róluk, mert a jót elrontják, a rosszat meg jóváteszik.

50. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Jakab
Lélle P>!

Bizony ilyen az élet, az egyik sebtében átvághat tüskés bozóton, még csak karcolás sem esik rajta, a másik meg hiába nézi hova lép, tövist lel a legsimább úton is, és véresre karmolva érkezik haza.

210. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jakab
Lélle P>!

JAKAB. […] az ember életének nagyobbik fele azzal múlik el, hogy akar és nem cselekszik.
AZ ÚR. Ez bizony így van.
JAKAB. És cselekszik, holott nem akar.

228-229. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: akarat · cselekvés · Jakab
Lélle P>!

Mindenkinek más a természete, az ízlése, mások az érdekei és szenvedélyei, s eszerint túloz vagy enyhít, ha valamiről beszél. Mondd el úgy, ahogy volt. Ez napjában kétszer sem esik meg, még egy egész nagy városban sem. És aki hallgatja az embert, az talán különb? Dehogy. Hát ezért van, hogy egy egész nagy városban napjában kétszer sem esik meg, hogy az embert úgy értsék, ahogyan beszél.

50. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · Jakab
Lélle P>!

A FOGADÓSNÉ: Ez a két ember, két derék nemes; Párizsból jön, és mindketten az idősebbik birtokára mennek.
JAKAB: Ki tudhatja, hova mennek?
A FOGADÓSNÉ: Ők maguk; mondták is.
JAKAB: Ez még nem érv!…
Az úr intett a fogadósnénak, aki ebből megértette, hogy Jakab kicsit kótyagos. Szánakozó vállrándítással felelt az úr intésére, s még hozzátette: – Ilyen fiatalon! Ez igazán szomorú.
JAKAB: Igazán szomorú, hogy az ember sohasem tudhatja, hova megy.

127-128. oldal (Kriterion, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Jakab
Lélle P>!

Azt szokta mondani, hogy ostoba aki ismétli önmagát, és a hallgatóját is ostobának tartja.

102-103. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Jakab
Lélle P>!

A kapitányom úgy vélekedett, hogy az óvatosság valamiféle puhatolózás; a tapasztalat arra késztet bennünket, hogy jelenlegi körülményeinket a jövőben remélhető vagy fenyegető okozatok okaiként latolgassuk.

16. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Jakab · óvatosság