!

Jade személy

Vavyan Fable: Jégtánc

Idézetek

>!
whiskas

Ezt a követ úgy hívják, mint téged – mondta, s az asztal lapjára koppantott valamit. – Jade. Kemény, konok drágakő, nagyon nehéz megmunkálni.

Kapcsolódó szócikkek: Jade
>!
whiskas

…Hozzád képest még egy hóember is parázslik. Igyál egy whiskyt, verj meg egy polgárt, és menj a francba, tetű zsaru.
– Tudsz bánni a férfiakkal – bólintott Bárd, majd székét a pódium felé fordítva, átadta magát a műélvezetnek.

Kapcsolódó szócikkek: Bárd · Jade
>!
Darolyn 

– (…) És ha megint szembejönne valaki, a láthatatlanná válás másik módját választjuk: te ütemesen verni kezdesz engem. Ez esetben sem fogunk feltűnést kelteni.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jade · láthatatlanság
>!
Andrée P

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Jade-nek nem jelentett újságot a fickónép tolakodása, egy ideje hozzászokott, hogy némelyik pasas utánaszól, gorombaságát szellemességnek vélvén. Ez az egyén iparművésznek látszott, a vakoló-iparban jártasnak.
Hosszas, megfontolt fogalmazgatás után megszólította a lányt.
– Úgy kinyalnálak – mondta.
– Miért, dugni nem tudsz? – kérdezte Jade.
A fickó tetőtől talpig felcsillant.
– Dehogynem!
– Akkor vitézül dugd meg otthon a bakkecskét!

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jade
Hirdetés
>!
Kiskópé P

    – Mi a válaszod? – kérdezte Nazir, hosszas locsogás végeztével.    
    A lány rádöbbent, hogy talán figyelnie kellett volna. De hát a madámnak csak az izomzata volt érdekes, azzal meg már régen eltelt.    
    – Mi volt a kérdés?    

209. oldal, (Fabyen, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Jade
>!
Kiskópé P

    Jade fel nem foghatta, minek örül Nazir. A madám vigyorgott, mint egy koponya. Hellyel kínálta a lányt, majd leült vele szemközt, és egy marék bankjegyet dobott kettőjük közé az asztalra.    
    – A tiszteletdíjad – mondta. – Költsd el. A megbízóm elégedett a munkáddal.    
    – A kedves illető lehet elégedett, én nem vagyok az. Elfelejtetted megemlíteni, hogy bonyodalmak várhatók.    
    – Ugyan már, miféle bonyodalmak!? Igaz, a zsaruk kicsődültek a raktárhoz, de annyira lekötötték őket a kocsironcs körül heverő ipsék, hogy a furgonra rá se köptek. A küldemény megérkezett a címzetthez. Beszéljünk másról. Egy úr szeretne megismerkedni veled.    
    Jade az információ első felén rágódott. Bárd teljesen kockás lesz, amikor megtudja, hogy a furgon nem került zsarukézre.    
    – Mi a válaszod? – kérdezte Nazir, hosszas locsogás végeztével.    
    A lány rádöbbent, hogy talán figyelnie kellett volna. De hát a madámnak csak az izomzata volt érdekes, azzal meg már régen eltelt.    
    – Mi volt a kérdés?    
    – Ha van kérdés, majd Montana teszi fel. Tizenegykor vár az irodájában.    
    – Türelmes a pasas? Jó, ha igen, ugyanis még tizenöt órakor sem leszek ott. Nehogy megüsse a szél, vagy valami más.    
    – Montanának nem szoktak nemet mondani.    
    – Hát ha majd egyszer-kétszer mégis ezt hallja: nem, kénytelen lesz megszokni, nem gondolod!?    
    – El kell menned hozzá!    
    – Meg kell verni?    
    – Isten őrizz!    
    – Akkor talán lőjem le? Boldogan lelövöm, ha jól megfizeted.    
    – Pipikém, ilyet még mókából se ejts ki a szádon!    
    Jade felemelkedett. Nadrágja farzsebébe gyűrte a pénzt. S ha már úgyis az asztal fölé hajolt, ott is maradt, Nazirhoz közel.    
    – Micsodácskádnak neveztél? Tényleg lepipikédeztél? Jegyezd meg a nevemet, okos pacák vagy te, néhány órácskát gyakorolgatod, és menni fog.    
    – Komolyan halcsali akarsz lenni?! Mert te szólíthatsz engem Nazir madámnak?! Te kijelentheted, hogy nem mész el Montanához?! Ki vagy te?!    
    – Nazir madám, anélkül higgy nekem, hogy a diliflepnit mutogatnám: ha azt hallom, „halcsali”, kényszeresen ütnöm kell. És ha megütöttelek, utána nem fogsz vigyorogni, mint Hamlet tenyerén a kis halálfej, mert nem lesz mivel. Jegyezd meg: dolgozom neked, de nem kedvellek, a barátaidat nem látogatom, a becézgetést rosszul tűröm, a fenyegetést pláne.    
    Nazir elsötétült. Néhányszor balról jobbra rázta a fejét, de nem chorea-roham okán, csupán egy zavaró hajtincs lógott a homlokába.    
    – Oké – mondta sziklaridegen. – Megmondom Montanának.    
    – Köszi, kedves vagy. Mehetek gyakorolni?    
    – Mehetsz. Adok egy tanácsot: gyakorolgasd, hogyan lehet sikkesen összeesni, miután hátulról beléd eresztettek egy tár ólmot.    
    – Begyakorlom – bólintott Jade. – Tüchtigen fogok lerogyni, akárcsak egy úrinő. Viszont-tanácsot adok: még ma menj el a fogászodhoz, és készíttess tartalék fogsort, hogy kéznél legyen, amikor legközelebb kiejted a szádon a halcsalit.
    A lány az öltözőbe viharzott. Pár perc múlva megjelent az edzőterem a ajtajában, végignézte az izzadó pacákokat, és összevont szemöldökkel rájuk förmedt:    
    – Szidtátok az anyámat?!    
    Mivel beléjük kötött, jól megverték.    
    Azután köré ültek, orra vérét törölgették, egyiküktől kapott egy szelet csokit, s midőn már nevetgéltek, Jade megállapította, hogy azért nem lát közöttük szóba jöhető pasast, mert túl fiatalok, egyikük sem idősebb huszonötnél.    
    A lány felnyögött.    
    Istenem, gerontofil vagyok!    
    Ezen újra feldühödve talpra szökkent, és folytatta a gyakorlást.    

209-211. oldal, (Fabyen, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Jade