Jacques Chatelain (Zsák) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

Catnip>!

    Egyébként viszonylag laza napunk volt, a legtöbb órán a szaktanárok a nyílt szakkörök hetével foglalkoztak, és az idei év tanmenetét ismertették. Virág a Corteztől kapott Jelly Belly cukrokat kóstolgatta, összekeverte a popcorn ízűt a fahéjassal és a cseresznyéssel (fúúj), aztán fintorogva nevetgélt azon, hogy milyen „undi” íze lett, közben mögötte Ricsi fingerboard akadálypályát épített tolltartókból meg könyvekből. Jacques Kázmér és Huba képregényt olvasott, és nagyon nevetett rajta (?), Zsolti a telefonján nézett videókat, és azon röhögött, ahogy egy filmjelenetben Bruce Lee kitépi Chuck Norris mellkasszőrét (???). Dave frissítéseket telepített a gépére, Macu a házirenden vihogott, Cortez pedig az időeltolódás miatt a padra hajtotta a fejét, és aludt. ☺ Andris és Robi PSP-vel játszott az asztala alatt, Kinga belemerült a jegyzeteibe. Gábor és én pedig a tanárra figyeltünk. Merthogy amikor ezek a dolgok történtek, éppen óra volt!

53-54. oldal, Szeptember 5., hétfő (Ciceró, 2012)

4 hozzászólás
Csil>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Jó, jó! Én következem! – kért szót Dave. – Tegye fel a kezét, aki egyszer sem randizott Dinával.
    Cortez és a kérdező Dave felrakták a karjukat, majd Gábor is.
     – Jacques! – kaptam a szám elé a kezem.
     – Non, non! – kért szót vörös arccal, miközben mindenki szakadt a röhögéstől. Szegény Jacques megpróbálta elmagyarázni, hogy ez kilencedikben történt, még nem értette jól a nyelvet, és azt hitte, Dina csak barátkozni akar vele, úgyhogy elmentek sétálni suli után, de nem történt semmi.
     – Akkor is randi! – nevetgélt Virág.
     – Mon Dieu – sóhajtotta Jacques.
     – Üdv a klubban – nyúlt előre Zsolti, és összepacsizott a franciával, aki továbbra is azzal védte magát, hogy ő nem értett az egészből semmit, és nyomatékosan megkért minket, nehogy elmondjuk a barátnőjének.

211-212. oldal, Május 2., szerda, 8/2. (Ciceró, 2013)

Cheril>!

     – Hű, akkor huszonöt perces előnnyel indulunk? – kérdezte Andris.
     – Aha – bólintottam.
     – Renáta, Arnold! – biccentett Kinga hűvösen. – Ezt vártam tőletek.
     – Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
     – Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi. Jacques mosolyogva bólintott.

370. oldal, Június 8., hétfő CIÓ! (Ciceró, 2010)

Szelén>!

     – Nagyszerű – dünnyögte Kinga. – Gondolom, a játékmotorral jöttök. Odataláltok? – nézett unottan a plafonra.
     – Ühüm, majd csekkolom a neten. De asszem', az oroszlános hídon kell átmenni – mosolygott Virág.
     – Emó, nem! Mondtam, hogy nem! – vágta rá Ricsi. – A zöld hídon megyünk.
    Virág a vállát vonogatta, Ricsi pedig tovább érvelt, hogy márpedig ő pontosan tudja, hogy kell Gödöllőre menni. Csak azt vettem észre, hogy Kardos leesett állal bámul az osztályra.
     – Miről beszéltek?
     – Csak Kinga versenyéről, ami szombaton lesz – mosolygott Virág.
     – Nem, nem – rázta a fejét a tanár. – Milyen oroszlános és zöld híd?
     – Hát azok, vonogatta a vállát Zsolti.
     – Mélyen tisztelt 10/b – csapta össze a kezét Kardos, pont a csengő megszólalásakor. – Nem mondhatjátok komolyan, hogy tizenhat évesen, ketten tizenhét – nézett Ricsire és Cortezre –, nem tudjátok a budapesti hidak nevét!!!
    Mindenki mélyen hallgatott.
     – Na tegye fel a kezét, aki fel tudja sorolni.
    Gábor, Kinga, Arnold és én feltettük a kezünket, majd mindenki legnagyobb meglepetésére még Jacques jelentkezett.
     – Szép – csóválta a fejét Kardos. – Mond nektek valamit az a kifejezés, hogy alapműveltség?

346. oldal, Április 22., csütörtök (Ciceró, 2011)

basim>!

Jacques a Zsoltitól kapott, feliratos pólóban (Szeretnél befogadni egy kedves francia srácot? Nem beszél, szobatiszta. Hívd ezt a számot…) ücsörgött Gábor mellett, és sudokut fejtettek, ügyet sem vetve a lármára, ami körbevette őket.

204. oldal, Szeptember 30., péntek (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jacques Chatelain (Zsák) · Nagy Zsolt · Zsidák Gábor
bella00>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Alig fél óra múlva Cortezék visszaértek.
     – Megjött a kaja! – ordította Ricsi, felmutatva a tortát.
    A következő pillanatban Robi bikaviadalt imitálva dobogni kezdett a lábával, majd két mutatóujját szarvként tartva rohanni kezdett Ricsi felé, aki a tortát továbbra is maga előtt tartva nézte a rockert, aki viszont arra számított, hogy mielőtt odaér, Ricsi felkapja a süteményt. Hát nem így történt, úgyhogy mindannyian szemtanúi lehettünk annak, ahogy Robi szalad a torta felé, majd egyszerűen fejjel belerohan.
     – Non! Non! – üvöltötte Jacques, és odaszaladt a szétbarmolt tortájához, amit Ricsi továbbra is tartott, nem mellesleg közben fuldoklott a röhögéstől. Robi felnézett, tiszta tejszínhab volt a feje, és pislogás közben piskótadarabok potyogtak a szemhéjáról.
     – Hülye. Azt hittem, felkapod – vihogta, de mielőtt még Ricsi reagálhatott volna, Jacques fékezett le nagy lendülettel előttük, és olyan gyorsan kezdett el franciául hadarni, hogy mindenki csak pislogott. Jacques csak mondta a magáét, végül egy „idiot!” kijelentéssel belenyúlt a széttrancsírozott tortájába, megmarkolta és a rocker amúgy is sütis arcába nyomta.
     – Ember, mi van veled? Nyugodj meg, szívrohamot kapsz – röhögött Ricsi megállás nélkül, de közben ő tűnt úgy, mint aki mindjárt rosszul lesz a neveléstől. Jacques minden francia mondata után Robira dobott egy marék sütit, aki a döbbenettől megszólalni sem tudott, mert a higgadt francia osztálytársunkat még senki nem látta ilyen dühösnek.
     – Állj, állj! – kiáltotta Kinga. – Beletapossátok a szőnyegbe! – lépett Robi és Jacques közé, mire Jacques Kingának is magyarázni kezdett, aztán megmarkolva a sütit, egyszerűen az arcába dobott egy tetemes adagot. Na, ekkor megállt az élet, még levegőt sem vett senki. Kingát megdobták sütivel??? Ráadásul Jacques?
     – Ezt, ugye, nem gondoltad komolyan?? – pislogott Kinga, és egy határozott mozdulattal megragadta Jacques tarkóját, és erőből beleverte a tortába, amit még mindig Ricsi tartott.
    Dave végül fel tudta venni, ahogyan a barátnője balhézik, igaz, nem azokkal és nem olyan komolyan, ahogyan gondoltuk. Azonban amikor Jacques röhögve felnézett a tortából, és az ujjában egy csíkban belenyúlt az arcán lévő cukormázba, elszabadult a pokol, mert Zsolti elüvöltötte magát.
     – Kajacsataaaa!
     – Nem! Nee! – kiáltotta Kinga, de arra már senki nem figyelt, mindenki beszaladt a konyhába munícióért.
     Üvöltött a Smooth Criminal, Dave az IPhone-ját féltve menekült, Virágra valaki spagettit dobott, amitől megijedt, és sikoltva ugrált, hogy „szedjék le róla a kukacokat”.

238-239. oldal, Március 3., szombat, 8/1. (Ciceró, 2013)

Destinee>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    A teremben lévő valamennyi diák, technikus, tanár, szervező és dekoráló a kivetítő felé nézett, ahol megjelent a legelső osztályképünk, ezzel együtt pedig felcsendült a Supergrass Alright című dala. A szám elé kaptam a kezem, és azonnal könnyes lett a szemem, ahogy megláttam az ősrégi felvételeket, amik a zene pörgős ütemére váltakoztak. Az emós Virág a padra hajtott fejjel alszik, Ricsi „normál” hajjal int, Andris és Robi még kockaként az infóteremben ülnek a gépek előtt, és egymás ellen játszanak. Istenem, Jacques de kicsi volt még, megszeppenten ücsörög a helyén a fotón, és kölyökfejjel mosolyog. Gábor a táblát törli le valami béna kockás ingben… Kinga fájdalmasan szoros copffal, mogorván néz, és így, utólag inkább vicces az elszántsága, mint ijesztő, pedig akkor nagyon tartottunk tőle. A dagi Zsolti két kézzel töm magába valami csokit, és az egész fogsora barna tőle. Én Arnolddal ülök az udvari padon, és olvasunk. Menthetetlenül ciki voltam, seszínű, szőkésbarna hajjal, smink nélkül, zöld garbóban, amire emlékszem, mert nagyon szerettem. Cortez szanaszét álló, gondosan beállított hajjal, menő deszkás cuccban, a társaság középpontjában, aztán Dave, ahogyan a teremben telefonál.
    Az utolsó kép elsötétült, a zene elhalkult, és váltott. A Nirvánától Smells Like Teen Spirit kezdődött, mire a kivetítőn megjelentek az első tizedikes képek. Egymás után ugrottak be őrült, randalírozós képsorok, mindenki változott, mindenki nőtt, de a viselkedés alapján nem lettünk kifejezetten felnőttek. Feltartott középső ujjak kikockázva, Zsolti szájából kiömlő, habzó szénsavas üdítő, Ricsi és Virág első közös képei, Kinga egyre csinosabb, Cortez brutálhelyes, Jacques és Gábor minden fotón közösen, egymást átkarolva állnak, a balhés négyesről egy halom kép, mi, Virággal szintén mindig egy képen, összeölelkezve, folyamatosan vigyorogva… A váltakozó, kapkodó képsorokon osztálykirándulás, Jalapeno, iskolai bulik, kifestett arcok halloweenkor, hippik a nyárköszöntő bulin és az utolsó közös fotó Arnolddal.
    A Nirvana szám elhalkult, elhalványodtak a képek, és már át is váltottunk tizenegyedikre. Az OK GO-tól a Here It Goes Again csendült fel, és igen, ez már a tizenegyedik. Mindenki megváltozott az előző fotók óta. Virág vidáman, természetes, hullámos hajjal ölelgeti a piercinges raszta Ricsit, előbbi színes cuccban, az utóbbi adidasban. Cortez a homlokába lógó tincsekkel, ledobva a deszkás imidzset, farmer-póló-tornacipő srác lett, pilóta fazonú szemüveggel és a világ legszebb mosolyával. Én kiszőkültem, Kinga kiengedte a haját, Andris és Robi kemény metálosok lettek, Dave zakóban ☺, Zsolti kigyúrva… Az első közös képek Macuval, Karcsival, aki mindig túszul esett az osztályunkban, feltűnt Carlos, a csontváz, akinek kalandos élete volt nálunk. Ideges arcú tanárok, vihogás az összes fotón, a kezelhetetlen évünk minden pillanata fájdalmasan szúrt a szívembe, és csak az a gondolat ismétlődött bennem, hogy újra ott akarok lenni, akkor. Virág és Ricsi, aztán Kinga és Zsolti, végül pedig megérkezett a téli szünet előtti kép, amikor Cortez megcsókolt az udvaron. Ezután még több csoportkép, fetrengés a padokon, szétdobált füzetek, metálvillák és békejelek mutogatása, és annyi röhögős kép, hogy úgy tűnik, semmi mást nem csináltunk tizenegyedikben, csak szórakoztunk.
    A zene és a képek is eltűntek, én pedig vadul dobogó szívvel vártam az utolsó évről készült anyagot. Dave nem hazudtolta meg önmagát, a vidám, szívmelengető emlékek után meghúzta azt, amitől tartottam. Amikor a Fastball The Way című dala elindult, a fájdalom belefacsart a szívembe, és döbbentem néztem a képeket. Szinte felnőttünk, mindenki megváltozott, nyoma sem volt a kölyköknek… Táncpróbák fotói, érettségi tételek lefényképezve, többen pályaválasztási könyvet bújva, fiúk öltönyben, lányok keringőruhában, végül pedig Zsoltiék garázsában, mindannyian, éneklés közben. Azt hittem, ezzel fogja zárni Dave, mert így is nagyon hatásos lett volna, nekem legalábbis óriási gombóc volt a torkomban, de a zárás még inkább hatással volt rám. Az elsötétült képek után ugyanis a zene folytatódott, és beugráltak feliratok. Egyetemek, főiskolák, tanfolyamok nevei, ahová majd szétszéledünk…
     – Te jó ég – motyogtam halkan. Mellettem Virág is a szemét törölgette, és megállapítottuk, hogy először megöleljük, utána pedig kinyírjuk Dave-et, amiért szem nem marad majd szárazon holnap. Mire bevonulunk, mindenki bőgni fog. Ez tuti.
    A sokkoló videó után úgy ültem a lelátón, mint akit fejbe vertek. Életem legszebb emlékei villantak be pár perc alatt és úsztak el, mintha meg sem történtek volna. A teremben lévő összes diák tapsolt és füttyögött, az a-sok pedig kínosan elhúzták a szájukat, mert az ő videójuk egy Lady Gaga-számmal nem igazán ezt a hatást váltotta ki az emberekből. Hát, nekik nincs egy Dave-ük. Nekünk van. ☺

410-412. oldal, December 2., péntek (Ciceró, 2012)

mazsolafa>!

Sulirádió:5/4 – szerelmes dalok, minden mennyiségben. Jacques komolyan vette, hogy Valentin-hét van, így segítség nélkül, saját elképzelése szerint rakott be számokat. Ricsi a harmadik szünetben rúgta rá a stúdió ajtaját és fenyegette meg, hogy ha nem nyomja ki Celine Diont, egyszerűen lefejeli. Zsák ért a szép szóból, többé nem szólt Celine. ☺

163-164. oldal, Február 13., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)

blankaveronika I>!

Cortezék csapata: 5/2 – hah, na persze. Elképzelem, ahogyan a másik suliból a lányok körbeugrálják az übermenő Cortezt, a francia akcentussal beszélő Zsákot, és a zakót hordó, headsetes Dave-et. Még jó, hogy Gábornak eszébe jutott, hogy palackokért mentek…

85. oldal, Szeptember 13., hétfő (Ciceró, 2011)

Anó P>!

Ezek után a nap lazán telt, duplairodalmon Kardos megnézette velünk a Holt költők társaságát, mondván, néha lássunk értékes filmeket is. A film közben hárman kissé szipogtunk (Virág, Jacques, én), Kinga elfojtotta az érzelmeit, Andris és Robi a pad alatt PSP-zett, Cortez lehajtotta a fejét az asztalra, és zenét hallgatott, Ricsi szendvicset evett, a többieket nagyjából lekötötte. Óra végén Kardos összerakta a tanári asztalon a holmiját, és kifelé indult, amikor Zsolti hirtelen felállt a székére, aztán az asztalára.
     – Kapitány! Kapitányom! – kiáltott a tanár után. Mindenkiből kitört a nevetés, Kardos pedig az orrnyergét dörzsölgetve megrázta a fejét.
     – Nagy Zsolt, én egyszerűen nem tudom, milyen jelzővel illesselek – sóhajtott, és kiment.

148. oldal, Szeptember 23., csütörtök (Ciceró, 2011)