Jacques Chatelain (Zsák) személy
Idézetek
Egyébként viszonylag laza napunk volt, a legtöbb órán a szaktanárok a nyílt szakkörök hetével foglalkoztak, és az idei év tanmenetét ismertették. Virág a Corteztől kapott Jelly Belly cukrokat kóstolgatta, összekeverte a popcorn ízűt a fahéjassal és a cseresznyéssel (fúúj), aztán fintorogva nevetgélt azon, hogy milyen „undi” íze lett, közben mögötte Ricsi fingerboard akadálypályát épített tolltartókból meg könyvekből. Jacques Kázmér és Huba képregényt olvasott, és nagyon nevetett rajta (?), Zsolti a telefonján nézett videókat, és azon röhögött, ahogy egy filmjelenetben Bruce Lee kitépi Chuck Norris mellkasszőrét (???). Dave frissítéseket telepített a gépére, Macu a házirenden vihogott, Cortez pedig az időeltolódás miatt a padra hajtotta a fejét, és aludt. ☺ Andris és Robi PSP-vel játszott az asztala alatt, Kinga belemerült a jegyzeteibe. Gábor és én pedig a tanárra figyeltünk. Merthogy amikor ezek a dolgok történtek, éppen óra volt!
53-54. oldal, Szeptember 5., hétfő (Ciceró, 2012)
211-212. oldal, Május 2., szerda, 8/2. (Ciceró, 2013)
– Hű, akkor huszonöt perces előnnyel indulunk? – kérdezte Andris.
– Aha – bólintottam.
– Renáta, Arnold! – biccentett Kinga hűvösen. – Ezt vártam tőletek.
– Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
– Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi. Jacques mosolyogva bólintott.
370. oldal, Június 8., hétfő CIÓ! (Ciceró, 2010)
– Nagyszerű – dünnyögte Kinga. – Gondolom, a játékmotorral jöttök. Odataláltok? – nézett unottan a plafonra.
– Ühüm, majd csekkolom a neten. De asszem', az oroszlános hídon kell átmenni – mosolygott Virág.
– Emó, nem! Mondtam, hogy nem! – vágta rá Ricsi. – A zöld hídon megyünk.
Virág a vállát vonogatta, Ricsi pedig tovább érvelt, hogy márpedig ő pontosan tudja, hogy kell Gödöllőre menni. Csak azt vettem észre, hogy Kardos leesett állal bámul az osztályra.
– Miről beszéltek?
– Csak Kinga versenyéről, ami szombaton lesz – mosolygott Virág.
– Nem, nem – rázta a fejét a tanár. – Milyen oroszlános és zöld híd?
– Hát azok, vonogatta a vállát Zsolti.
– Mélyen tisztelt 10/b – csapta össze a kezét Kardos, pont a csengő megszólalásakor. – Nem mondhatjátok komolyan, hogy tizenhat évesen, ketten tizenhét – nézett Ricsire és Cortezre –, nem tudjátok a budapesti hidak nevét!!!
Mindenki mélyen hallgatott.
– Na tegye fel a kezét, aki fel tudja sorolni.
Gábor, Kinga, Arnold és én feltettük a kezünket, majd mindenki legnagyobb meglepetésére még Jacques jelentkezett.
– Szép – csóválta a fejét Kardos. – Mond nektek valamit az a kifejezés, hogy alapműveltség?
346. oldal, Április 22., csütörtök (Ciceró, 2011)
238-239. oldal, Március 3., szombat, 8/1. (Ciceró, 2013)
410-412. oldal, December 2., péntek (Ciceró, 2012)
Sulirádió:5/4 – szerelmes dalok, minden mennyiségben. Jacques komolyan vette, hogy Valentin-hét van, így segítség nélkül, saját elképzelése szerint rakott be számokat. Ricsi a harmadik szünetben rúgta rá a stúdió ajtaját és fenyegette meg, hogy ha nem nyomja ki Celine Diont, egyszerűen lefejeli. Zsák ért a szép szóból, többé nem szólt Celine. ☺
163-164. oldal, Február 13., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)
Cortezék csapata: 5/2 – hah, na persze. Elképzelem, ahogyan a másik suliból a lányok körbeugrálják az übermenő Cortezt, a francia akcentussal beszélő Zsákot, és a zakót hordó, headsetes Dave-et. Még jó, hogy Gábornak eszébe jutott, hogy palackokért mentek…
85. oldal, Szeptember 13., hétfő (Ciceró, 2011)
Ezek után a nap lazán telt, duplairodalmon Kardos megnézette velünk a Holt költők társaságát, mondván, néha lássunk értékes filmeket is. A film közben hárman kissé szipogtunk (Virág, Jacques, én), Kinga elfojtotta az érzelmeit, Andris és Robi a pad alatt PSP-zett, Cortez lehajtotta a fejét az asztalra, és zenét hallgatott, Ricsi szendvicset evett, a többieket nagyjából lekötötte. Óra végén Kardos összerakta a tanári asztalon a holmiját, és kifelé indult, amikor Zsolti hirtelen felállt a székére, aztán az asztalára.
– Kapitány! Kapitányom! – kiáltott a tanár után. Mindenkiből kitört a nevetés, Kardos pedig az orrnyergét dörzsölgetve megrázta a fejét.
– Nagy Zsolt, én egyszerűen nem tudom, milyen jelzővel illesselek – sóhajtott, és kiment.
148. oldal, Szeptember 23., csütörtök (Ciceró, 2011)