Jacques Chatelain (Zsák) személy
Idézetek
Pillanatok alatt meglettek a csoportok, úgyhogy a legtöbben megállás nélkül beszélgettek, amikor Jacques feltette a kezét, és jelezte a tanárnak, hogy neki nem jutott csoport. Mr O'Realy a naplót fürkészve bólintott, és mondta, hogy akkor Zsák a két hiányzó csoportjába kerül. Azaz Arnolddal és Cortezzel fog kiselőadást készíteni.
– Mon Dieu – kapott a fejéhez. Szegény.
– Na. Akkor az a csoport a „Renáta rajongói klub” – vigyorgott Kinga erőltetetten.
– Szörnyen vicces vagy. Már majdnem nevettem is – sziszegtem idegesen.
315-316. oldal, Április 16., péntek (Ciceró, 2011)
[…] Mr. O'Realy a naplót fürkészve bólintott, és mondta, hogy akkor Zsák a két hiányzó csoportjába kerül. Azaz Arnolddal és Cortezzel fog kiselőadást készíteni.
– Mon Dieu – kapott a fejéhez. Szegény. Az egészről Andris és Robi tehet, akik lenyúlták Gábort a saját előadásukhoz, remélve, hogy majd ő megcsinálja, nekik meg semmi dolguk…
– Na. Akkor az a csoport a „Renáta rajongói klub” – vigyorgott Kinga erőltetetten.
332. oldal, Április 16., péntek (Carta Teen, 2021)
124-125. oldal, Szeptember 17., péntek (Ciceró, 2011)
430. oldal, December 3., szombat (Ciceró, 2012)
98. oldal, Február 10., kedd (Ciceró, 2010)
Rejtélyes módon most meg Flóra esett ágynak, ma ő nem jött suliba…
– Mindenki üljön le a helyére – lépett be a terembe Vladár. Jaj, ne!!! Máris csütörtök van? Vagy mi??? – A tanárnő torokgyulladást kapott, így nem tudott jönni. – közölte Vladár.
– Nagy kujon ez a Zsák! Flöra, Gazdag… – jegyezte meg Zsolti, és kész. Szakadtunk a nevetéstől. Szegény Jacques égővörös fejjel hadarta, hogy neki semmi köze a tanárnő betegségéhez…
289. oldal, Március 12., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)
– Őszintén sajnálom, Jacques, hogy problémáid vannak – nézett rá az ofő szomorúan.
– Á, semmi gond. Már intézzük a papírokat. Örökbe fogadom Zsákot – kiáltotta Ricsi, […]
259. oldal, Október 14., péntek (Ciceró, 2012)
– […] Apropó Zsák. Miért öltözött bádogembernek? Ez Star Wars jelmezbál.
– Ő C-3PO-silver – világosítottam fel.
Ritka természeti jelenség, akár a napfogyatkozás, de Kinga olyat tett, amit ritkán. Elnevette magát.
– Hol van Virág?
– Szemben. Valamelyik katona – mutattam, Kinga pedig hunyorogva keresgélte.
– Amelyik vadul integet– segítettem ki. A sok komoran, fegyelmezetten ülő katona közül egy két kézzel csapkodott és integetett. Ő volt Virág.
65. oldal, Január 29., péntek (Ciceró, 2011)
– Nézd már, itt van Zsák! – röhögött Zsolti, ahogy belépett a terembe.
Jacques kedvesen mosolyogva intett nekik, aztán Zsolti megdobta egy összegyűrt alufólia labdával. Mindketten lehajtottuk a fejünket, pedig nem kellett volna, mert Zsolti véletlenül Virágot találta el, aki letette a magazint, és visszadobta, de célt tévesztett. Dave idegesen lefogta a headset mikrofonját, lehajolt, és visszahajította. A következő pillanatban már repkedtek az alufólia labdák, a tévé továbbra is üvöltött, Kingával együtt, Andris és Robi kergetőzött, én Jacques száját szuggeráltam, hátha le tudom olvasni, hogy mit mesél, merthogy folyamatosan mondott valamit, Ricsi a gördeszkájával próbált ugratni (a tanári asztalra!!!), Gábor pedig az ajtóban őrködött. Örömmel állapítottam meg, hogy komoly, érett és stabil tizedikesek lettünk.
22. oldal, Szeptember 1., kedd (Ciceró, 2010)
Duplamagyarra Kardos úgy érkezett, hogy filmet fogunk nézni. A többiek azonnal belelkesedtek, olyanokat ordítoztak, hogy „Paranormal Activity!!!!” vagy éppen Madagaszkááár. Az előbbit a rockerek szerették volna nézni, az utóbbit
természetesen Virág. Egyik sem nyert, a Sorstalanságot néztük.
– Aki röhög, telefonál, játszik, hülyül vagy bármivel zavarja az órát, az igazolatlant, szaktanárit és elégtelent kap! – nézett körbe Kardos.
– Nincs valakinél popcorn? – kérdezte Ricsi.
– Zsoltinál van tic-tac – vigyorgott Virág.
– Már nincs. Az volt a reggelim.
– Befejeznétek? – kiáltotta el magát Kardos.
Nagyjából elcsendesedtünk, úgyhogy a tanár elindította a filmet, mire a legtöbben lehajtották a fejüket a padra. Az első pár percben érkezett beszólás, a rockerektől pédául a „de jó nőőő” stílusú, de aztán valahogy abbamaradt a beszélgetés, és néztük a filmet. Olvastam Kertész Imre regényét, de a filmet még nem láttam, így teljesen döbbenten és megrökönyödve néztem végig, és ciki vagy sem, többször is megkönnyeztem. Ahogyan Virág is. Illetve ő inkább bőgött. Amúgy a többiekre is nagy hatással volt, Kinga összefont karral nézte végig (ő kemény lány, ritkán érzékenyül el), Dave totál kiakadt, és azonnal ment a tweet, hogy mennyire megfogták a látottak. Jacques párszor megkért, fordítsak neki, végül már úgy döntött, a képek magukért beszélnek, és nem is kell feltétlenül értenie, elég, ha látja. A rockerek bepunnyadtak, így ők sem zavarták a mozizást, Cortez már látta korábban (eszméletlen mennyiségű filmet ismer, így utólag tudom, mit csinált az elmúlt évek délutánjain, estéin, esetenként éjszakáin), Ricsi pedig Virágot vigasztalta, és szidta a második világháborút, amiért az kiakasztja a barátnőjét. Ez elég érdekes megközelítése a témának, de hát Ricsi ilyen, elsősorban azt nézi, Virággal mi van. Második csengetésnél úgy ültünk a helyünkön, mint akit fejbe vertek. A film hatott.
– Ne felejtsétek, a szünet utáni első órára kérem a beadandó házi dolgozatot a Sorstalanságból – csapta a hóna alá a naplót Kardos.
303-304. oldal, Október 25., kedd (Ciceró, 2012)
| → |
|---|
