!

Jacques Chatelain (Zsák) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

>!
zsálya P

Név: Jacques Chatelain (Zsák)
Kor: 14
Beszélt nyelv: francia, magyar
Magamról: Tanulok magyarul, mais c'est difficille. C'est la vie.

7. oldal (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Jacques Chatelain (Zsák)
>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Mikor benyomtam a lejátszás gombot, reméltem, hogy azért nem lett túl durva. Reméltem? Ugyan már. Tudtam, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, hiszen rólunk van szó! A videó elindult, a legeslegelső kép Ricsi, ahogyan belefejel a kamerába, majd rögtön azután elindul a Papa Roach Last Resort című dala, és egyszerűen mindenki megőrül a felvételen. Andris és Robi ugrál, Kinga vörös fejjel ordít, Gábor idegesen csapkod Dave felé, aki a szabad kezével (amelyikkel nem kamerázik) a fülét pöckölgeti. Én a padomon ülve olvasok, majd visszadobom az ölembe esett szendvicset (?), Virág a székén ugrál (eredetileg egy Kispál és a Borz számra, de, ugye, ez ezen a felvételen nem hallatszik), Cortez lesöpri a padjára rakott papírokat, Ricsi meg páros lábbal tapos rajta. Zsolti a terem végéből nekifut, és kitartott karral leveri a csontváz fejét, majd pankrátor módjára rá is ugrik a földön heverő Carlosra. Ezután bevágások kajacsatáról, üdítőköpködésről, mutogatásról a kamerának (cenzúra, Dave kikockázta), metálvillák és kinyújtott nyelvek (Andris és Robi), lökdösődés (Karcsi a termünkben járt), Macu a felmosórongyot lóbálva próbál ninjitsuzni (valami japán harcművészet), Zsolti azonnal felveszi vele szemben a harci pózt, majd vágóképek következtek arról, hogy milyen sora van nálunk Carlosnak, a csontváznak. Virág megöleli, én kezet fogok vele (nálam maradt a karja), Zsolti belenyúl a szemébe, Andris és Robi bordán csapják, Kinga megpróbálja visszatenni a fejét, Cortez napszemüveget ad rá, Ricsi lefejeli, Jacques és Gábor pedig két oldalról átkarolják, amolyan „haveri” stílusban. A zene véget ért, az utolsó kép, immáron hanggal, hogy felröhögünk valamin a teremben, aztán elsötétül a jelenet. Itt azt hittem, vége, és már ki akartam nyomni, amikor még egyszer kivilágosodott a képernyőm, és Máday jelent meg, ahogyan a termünkben áll a tanári asztal mellett.
     – Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek! – mondja idegesen. És ekkor tényleg véget ér a felvétel.

207-208. oldal, Február 27., vasárnap (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
Cheril

     – Hű, akkor huszonöt perces előnnyel indulunk? – kérdezte Andris.
     – Aha – bólintottam.
     – Renáta, Arnold! – biccentett Kinga hűvösen. – Ezt vártam tőletek.
     – Jacques is velünk volt – szóltam, mire a többiek röhögve legyintettek.
     – Zsák azt se tudja, mi van. Ugye, Zsák? – veregette vállba Ricsi. Jacques mosolyogva bólintott.

370. oldal, Június 8., hétfő CIÓ! (Ciceró, 2010)

>!
Cheril

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Óriási, gondoltam. Ezután azzal voltam elfoglalva, hogy néha arrébb szenvedtem magam a székkel és asztallal együtt, néha pedig írtam a válaszokat. Óra vége felé Jacques már nem előttem ült, én meg szinte Virág mellé érkeztem. Furán nézett rám, én meg csak megvontam a vállam.
(…)
     – Renáta, megtudhatnám, hogy mit keresel ott? – ráncolta össze a szemöldökét tanárnő. Az osztályban mindenki felém nézett, néhányan pedig jót röhögtek rajtam.
     – Ez a padom – hebegtem, és igyekeztem nyugodt maradni.
     – Igen, azt tudom, de mit keresel Virág mellett?
     – Én… – kezdtem, de hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Mit lehet arra mondani, ha tézé alatt a padoddal és a székeddel együtt addig ugrálsz, míg el nem érsz egy másik helyre? Mert azon túl, hogy igen jó tornagyakorlat és Korponay simán adna rá egy kisötöst, ezt úgy hívják, hogy csalás! Jaj nekem.
     – Renáta, komolyan mondom, nem hiszem el! – támaszkodott Baranyai a tanári asztalra, és ezzel a fenyegető mozdulattal emelkedett fel.
     – Tanárnő – lóbálta meg a kezét Cortez.
     – Tessék? – szólította fel idegesen.
     – Miattam van – közölte lazán. Baranyai csípőre tette a kezét, ez volt a másik fenyegető póz.
     – Hogy érted?
     – Egész órán rugdostam Reni székét… – kezdte, mire hátrafordultam és megráztam a fejem, jelezve, hogy hagyja abba.
     – Miért tennél ilyet? – kérdezte a tanárnő.
     – Mert ilyen elcsépelt humorom van – felelte Cortez, én meg akaratlanul elmosolyodtam.
     – Nos, ez valóban nem vicces. Te pedig – fordult felém – legközelebb szólj, ha zavarnak, majd én elintézem. Mielőtt a büféig levarázsolod magad asztallal és székkel együtt – közölte. Alig tudtam visszatartani a nevetésem, úgy bólintottam.

325-326. oldal, November 24., kedd (Ciceró, 2010)

1 hozzászólás
>!
Doresz

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     Gábor üzenete: (…) És Jacques azt mondja, adjam át, hogy üdvözöl.
     Reni üzenete: Miért van nálad Jacques?
     Gábor üzenete: Ma nálunk alszik.
     Reni üzenete: Uh. Még mindig haragszanak a szülei?
     Gábor üzenete: Hát. Nem beszélnek vele.
     Reni üzenete: És hogy van Jacques?
     Gábor üzenete: Most éppen jól. Bánatában csinált egy citromtortát. Baromi jó lett. Ha dühös, sokkal krémesebb lesz az állaga.
     Reni üzenete: :D Hé! A citromtortájából nekem is jár. Megállapodtunk.
     Gábor üzenete: Hagyunk egy szeletet.
     Reni üzenete: Rendben. Akkor sziasztok. És mondd meg Jacques-nak, hogy fel a fejjel.
     Gábor üzenete: Itt olvassa, amit írsz. És most nekem magyaráz. Most még jobban magyaráz. Most megkért, hogy ne írjam, amit mond. Most már lökdös. Most rám szólt, hogy ne mondjam el, hogy lökdös. Most azzal fenyegetőzik, hogy kinyomja a gépem. Most már franciául hadar, egy szavát sem értem.
    Gábor kijelentkezett. ☺

272. oldal, Október 17., hétfő (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
Hyacinth

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Már egy ideje a suli előtt ácsorogtunk, amikor a többiek döbbenten felröhögtek, mire én is odakaptam a fejem.
     – Hallod! Zsák húzta, ezt nem hiszem el! – kapott a szája elé Zsolti.
     – Mit? – forgolódtam. Aztán megláttam.
    Francia osztálytársunk lassan sétált a suli felé a napsütésben, és visszamosolygott az őt néző emberekre. Nem fogok hazudni. Csupán egy térdig érő fürdősortot viselt, nyakában pedig színes törülköző lógott. Szemét napszemüveg takarta, kezében focilabda.
     – Oké, valaki mondja el, hogy pontosan mi történik – kértem riadtan, mert attól tartottam, Jacques egyszerűen megőrült.
     – Úgy látszik, Zsák barátunk mára szánta a saját balhéját – röhögött Ricsi, majd ujjait a szájába dugta, és őrült füttyögésbe kezdett. És akkor megértettem. Jacques borítékjában minden bizonnyal az volt, hogy jöjjön így suliba, és mivel az időjárás kezd romlani, az utolsó nyári napokon szerette volna véghezvinni a tervét. A döbbenetből fel kellett ocsúdnom, merthogy én vagyok a fotós. Egy pillanat alatt kirántottam a táskámból a fényképezőgépem (na, nem mintha nem készült volna ezer kép mobilokkal), és készítettem a fotókat.
    Jacques mosolyogva intett nekünk, aztán felsétált a lépcsőn, és belépett a suliba. Mi pedig azonnal követtük, mert erről nem akartunk lemaradni.
    A portás pislogás nélkül nézte, ahogyan a sortot viselő diák átmegy az aulába. Máday a Jeanne d'Arc-szobor mellett állva éppen az egyik kilencedikes lányt (Gabit) osztotta, amiért lila körömlakkal volt kifestve a körme, amikor a bejárat felé pillantott. És tátva maradt a szája. Mádayt nehéz meglepni, de erre azért ő sem számított.
     – Bonjour! – köszönt kedvesen Jacques, és ügyet sem vetve az őt bámuló diákokra, továbbsétált.
     – Chatelain! – ordította Máday, amikor némileg magához tért a sokkból, de addigra Jacques már elérte az udvarra vezető ajtót, és kilépett. A diákoknak több se kellett, mindenki utánaindult, így Máday is csak tolongott a nagy tömegben, pedig gyanítom, ő elsőként szeretett volna a nyomába eredni. Az udvarra kiérve még mindig folyamatosan fényképeztem, Jacques pedig a pad mellé lépve egy megfelelő helyet választott a füvön, ráérősen leterítette a törülközőjét, és kifeküdt napozni. Mindenki szakadt a röhögéstől, az ablakokban megjelentek azok a diákok, akik egyébként a termekben voltak, de a hangzavarra felfigyeltek, úgyhogy ők is „húúú”-ztak meg tapsoltak. Jacques pedig csak napozott.
     – Mi a bánat folyik itt? – tört utat magának Máday – Chatelain, ez nem a francia Riviéra, mégis mit képzelsz magadról? – lépett mellé az ig. helyettes, és totál kiakadva nézett le rá.
    Jacques napellenzőként a homlokára tette a kezét, és kissé megemelte a fejét, hogy lássa, ki takarja el a napot. Aztán megkérte Mádayt, hogy álljon kicsit arrébb.
     – Ebből elég lesz! Jacques Chatelein! Neked teljesen elment az eszed??? – ordította – Kelj fel!
     – Non – rázta meg a fejét Jacques.
     – Nem mondom még egyszer – hajolt le Máday, megragadta a törülköző sarkát, és elkezdte kirángatni alóla. Erre Jacques utánakapott, és elkezdték rángatni a strandtörölközőt.
     – Mi a… – lépett mellém Kinga – Ah. A küldetés – jött rá egy pillanat alatt. – Vajon ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta? – Mindketten Zsolti felé felé néztünk.
     – A fenébe, lánynak szántam ezt a feladatot. Mindegy, így se rossz. Nézd, Máday hogy rángatja. Muhahaa! – magyarázta Davenek.
    Miért nem lepődtünk meg, hogy Zsolti volt az ötletgazda? Az egész suli az udvarra koncentrált, és óriási röhögéstől meg füttyögéstől zengett az egész környék. Végül Máday nyert, aki egy határozott mozdulattal kirántotta Jacques kezéből a törölközőt. Gondolván, ezennel vége a bulinak. Csakhogy ekkor Jacques felkapta a focilabdát, és dekázni kezdett vele.
     – Ez őrület! – tárta szét a karját tanácstalanul Máday. – Chatelain, kihúzod a gyufát! Azonnal menj az irodámba!
     – Non! – rázta meg a fejét, és tovább labdázott.
     – Ebből baj lesz – suttogtam, és kezdtem kicsit megrémülni.
     – Mi folyik itt? – ért ki az udvarra Vladár.

113-115. oldal, Szeptember 19., hétfő (Ciceró, 2012)

Hirdetés
>!
viky0222

(…) Robi azonban félreértette a segítségem, és amikor Barka az első világháborúról kérdezte, hogy ki üzent hadat a monarchiának, én a fejemmel biccentgettem az előttem ülő felé. Robi határozottan bólintott, afféle „értem, kösz” stílusban, és közölte, hogy „Jacques”. Én úgy értettem, hogy a franciák… Na, mindegy. Óriási egyest kapott, viszont a pozitívum, hogy egész nap ezen röhögtünk.

192. oldal, Szeptember 29., csütörtök (Ciceró, 2012)

2 hozzászólás
>!
Aranymag

Mivel Arnold nem akart segíteni, mert épp olyanja volt, Jacques fordított nekünk, mert a tanár csak angolul beszél. Igen ám, de Jacques meg magyarul nem nagyon ezért angolról franciára fordított, a franciát meg már végre le tudtuk fordítani, és akkor így kicsit bonyolultan, de kinyitottuk a könyvünket. Érdekes óra volt.

49. oldal, Szeptember 3., szerda (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Jacques Chatelain (Zsák) · Neményi Arnold
>!
encus625 P

Természetesen a hétvége volt a téma. Szinte mindenkinek volt valami klassz terve, Andris és Robi Band Hero-maratonra készül, Jacques Egerbe megy a szüleivel kirándulni, Kinga a jövő heti díjugrató-versenyére edz (még nem hívott meg mindenkit, de mindegy), Cortezék próbálnak meg deszkáznak, Gábor meg még nem tudja.

193. oldal, Október 2., péntek (Ciceró, 2010)

>!
bzsolti10

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Cserélni szeretnék! – csattantam fel.
     – Nincs csere – röhögött ki Zsolti.
     – De én nagyon szeretnék – toporzékoltam kétségbeesve.
     – Sajnos ez egy ilyen játék – veregette meg a vállam Dave. – Ha ez megnyugtat, kihúztam az egyik legrosszabbat.
     – Nem nyugtat meg, de azért köszi.
     – Réni – fordult felém Jacques és nevetgélve arról magyarázott, hogy ez mennyire vicces dolog. Aha. Tényleg az.
    És hogy mi volt a lapomon? Nos. Khm. „Bónusz szerenád saját költeménnyel annak a tanárnak, akivel a legrosszabb a kapcsolatom”.

100. oldal, Szeptember 12., hétfő (Ciceró, 2012)

5 hozzászólás