Jacqueline Wallace személy

– Imádom, hogy pasi vagyok. Le kell adni két-három kilót? Pár hétig mellőzzük a ketchupot, és probléma egy szál se.
Vállunkra vetettük a hátizsákjainkat, és fölballagtunk a lépcsőn.
– Most már tényleg utállak.

122. oldal

A kijózanodás és a bocsánatkérés mind szép és jó, de előfordul, hogy már késő.

258. oldal

– Kegyed csupa ellentmondás, Ms. Wallace.
Ránéztem, és fölvontam fél szemöldökömet.
– Ez áll a munkaköri leírásomban. Elvégre én egy lány vagyok, Mr. Maxfield.

273. oldal

Ha valaki most azt kérdezné, milyen volt ez ahhoz képest, amikor Kennedy csókolt, visszakérdeztem volna: „Kicsoda?”
Lucas két kézzel megragadta a csuklómat, és átkaroltatta velem a nyakát. Ahogy valóra vált, amiről már nemegyszer álmodoztam, válaszul a hajába túrtam, még jobban összeziláltam. Fölemelt, az ölébe ültetett, hátát a keskeny ágy fejénél felhalmozott párnáknak vetette, egyik lábát a padlón hagyta, a másikat bakancsostul fölhúzta alám. Hátradöntött, fél kézzel alátámasztotta a fejemet, csókösvényt vágott a nyakamtól a pulóverem V kivágásába. Hátrahanyatlott a fejem, ahogy zihálva próbáltam összefüggően gondolkodni.

98. oldal

Fölkelni!

22. oldal

– Tudod, a lovagiasság még nem halt ki egészen.

44. oldal

Nyelt egyet, behunyta a szemét, és lassan belélegzett. Tudtam, hogy nagyon józanul és helyénvalóan fog viselkedni, és megint eltaszít magától, de eltökéltem magamat, hogy nem adok erre lehetőséget. De ekkor fölpattant a szeme – Bassza meg! –, az ajtónak lökött, kétfelől a fejem mellé csapta az alkarját, és olyan erővel csókolt meg, mint még soha senki, olyan határozottan, hogy éreztem, amint a szája szögletében ülő karika az ajkamba vágódik.

18. fejezet

Riadtan jöttem rá, mit jelez zsigeri reakcióm: féltékenységet. Egy srác miatt, akit alig ismerek, akivel több nyálat váltottam, mint szót.

108. oldal

…
Még szép, hogy agyas vagyok! Ez a minimum egy mindentudó
korrepetitornál. És mielőtt megkérdeznéd: igen, te vagy a
kedvencem. ;)
LM

4. fejezet