Jackson Emerson személy
Idézetek
– Nem felejtettél el valamit?
– Mégis micsodát? -kérdezem.
– A jó reggelt puszimat – ránt magához és máris az ajkamon a szája. A nyelvével utat tör a nyelvemhez, de nem kell nagyon erőlködnie, készségesen nyílnak szét az ajkaim, megadva magam annak, amire én is vágyok. Mire elenged, alig kapok levegőt.
– Ez neked jó reggelt puszi? Bele se merek gondolni, milyen amikor jó éjszakát kívánsz – nyögöm.
– Ne vigyél kísértésbe, Tündérem. Még megmutatom – vigyorogja.
80. oldal
– Olyan lettél nekem, mint a levegő, amit belélegzek. Teljesen elvarázsoltál, még azt is imádom, ha duzzogsz valamiért, vagy tárgyakat dobálsz hozzám. Miattad érdemes léteznem. Nagyon szeretlek.
162-163. oldal
– Figyeld meg, hogy ma összejönnek – súgom vigyorogva Jacksonnak.
– Hiszek neked, Tündérke – mosolyog vissza. – Wes-nek innentől kezdve annyi. Már tudom is a karácsonyi ajándékát. Papucsot veszünk neki.
117. oldal
Ha a barátnőd vagyok, akkor te vagy az életem mazsolája, a pikáns része a nappaloknak és az éjszakáknak – búgom oda neki. – De csak hogy tudd, nem szeretem a mazsolát – fejezem be elégedetten. Nesze, seggfej.
Teljes meglepetésemre elneveti magát. Szokatlan tőle ez a reakció, nem is emlékszem, hallottam-e már nevetni, mióta ismerjük egymást. Csinálhatná gyakrabban is, mert kellemesen simogatja a hangja a fülemet. Majdnem én is elmosolyodok, de akkor megszólal.
– Akkor készülj fel, Picinyem, mert nem csak szeretni fogod, de nem kell sok idő, és egyenesen mazsolafüggő leszel.
54. oldal
– Azt a mindenit! Jackson Emerson viccelődik velem. Végünk van – kuncogok.
– Inkább veszekedjek veled? Úgy érzem, abból nem lesz hiányunk a jövőre nézve. Becsüld meg az ilyen pillanataimat.
– Ó, köszönöm, uram, a nagylelkűségedet, mellyel értelmet adtál a létezésem hátralévő részének – pukkad ki belőlem a nevetés.
34. oldal