Jack Finch személy
Idézetek
– És azt se feledd, hogy visszatekintve könnyű látni, milyenek voltunk tegnap vagy épp tíz évvel ezelőtt; mindig azt nehéz felismeri, hogy milyenek vagyunk most. Ha ezt a trükköt elsajátítod, már boldogulni fogsz.
284. oldal
– Mondd, Atticus, te még soha nem verted meg?
– Valóban nem. Eddig elég volt megfenyegetnem. Jack, ez a lány hallgat rám, amennyire tőle telik. Az esetek fele részében nem sikerül uralkodnia magán, de igyekszik.
– Ez azért nem megoldás.
– Nem, az a megoldás, hogy tudja: tudom, hogy igyekszik.
127. oldal (Geopen, 2003)
Egyik karácsonykor egy szálka mélyen belefúródott a talpamba, elbújtam, és senkit nem engedtem a közelembe. Amikor Jack bácsi az ölébe vett, megnevettetett meséjével egy tiszteletesről, aki végképp nem szeretett felmenni a szószékre prédikálni, inkább kiállt a parókia kapujába, és ötperces lelki fröccsöket adott minden arra menő hívének, aki lelki vigaszra vágyott. Nagyokat nevettem rajta, aztán félbeszakítottam Jack bácsi szavait, és kértem, mondja meg, mikor szedi ki a szálkát. Erre ő az orrom alá dugott egy véres szálkát, amit csipesszel fogott, és azt mondta, azalatt húzta ki, míg nevettem, és hogy ez az, amit úgy hívnak, relativitás…
114. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)
– Tudod, Jean Louise, mindenki egyedül él a lelkiismerete szigetén, minden ember számára a saját lelkiismerete szolgál őrszemül. Kollektív tudatosság nem létezik.
279. oldal
– Én soha nem nősülök meg, Atticus.
– Miért?
– Hátha gyerekeim lennének.
– Sokat kellene tanulnod, Jack – mondta Atticus.
– Tudom. Jean Louise-től kaptam az első leckét ma délután. Azt mondta, nem értem meg a gyerekeket, és meg is magyarázta, miért. Teljesen igaza volt. Képzeld, kioktatott, hogyan kellett volna bánnom vele. Drága kicsikém, úgy sajnálom, hogy megvertem.
Atticus kuncogva így szólt: – Megérdemelte, emiatt ne furdaljon a lelkiismeret.
126-127. oldal
Dr. Finch konyhájának közepén nagy asztal állt, az asztalon pedig apró tálka, rajta egy darab sós keksz, egy magányos szardíniával a tetején.
– Ez az ebéded? – tátotta el a száját Jean Louise. – Őszintén, Jack bácsi, lehetnél még ennél is bizarrabb?
197. oldal
Színvak vagy, Jean Louis – jelentette ki. – Mindig is az voltál, és mindig is az leszel. Csak az intelligencia, a jellem, és az ehhez hasonló tulajdonságok terén megnyilvánuló különbségeket veszed észre másokban. Soha senki nem ösztökélt arra, hogy faji alapon szelektálva tekints az emberekre, és hiába a faji kérdés napjaink legégetőbb problémája, továbbra sem vagy képes fajokban gondolkodni, csakis az egyes személyeket látod magad előtt.
285. oldal
Jean Louise senki mást nem ismert, aki képes volt egyetlen mondaton belül három szerzőtől is idézni úgy, hogy a végén még értelme is legyen annak, amit mond.
290. oldal
– Jézusom, ne kezdd nekem azt, hogy mit tesznek és mit nem tesznek a Finchek! Torkig vagyok azzal, hogy mit tesznek a Finchek, egy másodpercig sem vagyok képes tovább hallgatni ezt! Apámra egyszerűen nem találok szavakat, Jack bácsi meg olyan, mintha ő lenne Alice Csodaországban! Te pedig, te egy fellengzős, szűk látókörű, vén…
272. oldal
→ |
---|