Jack Finch személy

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Idézetek

Briza>!

– És azt se feledd, hogy visszatekintve könnyű látni, milyenek voltunk tegnap vagy épp tíz évvel ezelőtt; mindig azt nehéz felismeri, hogy milyenek vagyunk most. Ha ezt a trükköt elsajátítod, már boldogulni fogsz.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Finch
ArkagyijSztavrogin>!

– Mondd, Atticus, te még soha nem verted meg?
– Valóban nem. Eddig elég volt megfenyegetnem. Jack, ez a lány hallgat rám, amennyire tőle telik. Az esetek fele részében nem sikerül uralkodnia magán, de igyekszik.
– Ez azért nem megoldás.
– Nem, az a megoldás, hogy tudja: tudom, hogy igyekszik.

127. oldal (Geopen, 2003)

annicsku>!

Egyik karácsonykor egy szálka mélyen belefúródott a talpamba, elbújtam, és senkit nem engedtem a közelembe. Amikor Jack bácsi az ölébe vett, megnevettetett meséjével egy tiszteletesről, aki végképp nem szeretett felmenni a szószékre prédikálni, inkább kiállt a parókia kapujába, és ötperces lelki fröccsöket adott minden arra menő hívének, aki lelki vigaszra vágyott. Nagyokat nevettem rajta, aztán félbeszakítottam Jack bácsi szavait, és kértem, mondja meg, mikor szedi ki a szálkát. Erre ő az orrom alá dugott egy véres szálkát, amit csipesszel fogott, és azt mondta, azalatt húzta ki, míg nevettem, és hogy ez az, amit úgy hívnak, relativitás…

114. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)

Briza>!

– Tudod, Jean Louise, mindenki egyedül él a lelkiismerete szigetén, minden ember számára a saját lelkiismerete szolgál őrszemül. Kollektív tudatosság nem létezik.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Finch
Ildó>!

     – Én soha nem nősülök meg, Atticus.
     – Miért?
     – Hátha gyerekeim lennének.
     – Sokat kellene tanulnod, Jack – mondta Atticus.
     – Tudom. Jean Louise-től kaptam az első leckét ma délután. Azt mondta, nem értem meg a gyerekeket, és meg is magyarázta, miért. Teljesen igaza volt. Képzeld, kioktatott, hogyan kellett volna bánnom vele. Drága kicsikém, úgy sajnálom, hogy megvertem.
     Atticus kuncogva így szólt: – Megérdemelte, emiatt ne furdaljon a lelkiismeret.

126-127. oldal

gybarbii>!

Dr. Finch konyhájának közepén nagy asztal állt, az asztalon pedig apró tálka, rajta egy darab sós keksz, egy magányos szardíniával a tetején.
– Ez az ebéded? – tátotta el a száját Jean Louise. – Őszintén, Jack bácsi, lehetnél még ennél is bizarrabb?

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Finch
Zsó917>!

Színvak vagy, Jean Louis – jelentette ki. – Mindig is az voltál, és mindig is az leszel. Csak az intelligencia, a jellem, és az ehhez hasonló tulajdonságok terén megnyilvánuló különbségeket veszed észre másokban. Soha senki nem ösztökélt arra, hogy faji alapon szelektálva tekints az emberekre, és hiába a faji kérdés napjaink legégetőbb problémája, továbbra sem vagy képes fajokban gondolkodni, csakis az egyes személyeket látod magad előtt.

285. oldal

gybarbii>!

Jean Louise senki mást nem ismert, aki képes volt egyetlen mondaton belül három szerzőtől is idézni úgy, hogy a végén még értelme is legyen annak, amit mond.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Finch
atyamadár>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Rose Aylmernek hívták Jack bácsi macskáját. Gyönyörű, sárga nősténymacska volt, és Jack bácsi azt mondta, ő az egyetlen nőszemély, akit megtűr a házában. A kabátja zsebébe nyúlt, és néhány fényképet vett elő, ezeket sorra mind megcsodáltuk.
– Meghízott – mondtam.
– Persze, hogy meghízott. Ő eszik meg minden leoperált ujjat és fület a kórházban.

93. oldal - I. rész 9. fejezet (Sierra, 1992)

gybarbii>!

– Jézusom, ne kezdd nekem azt, hogy mit tesznek és mit nem tesznek a Finchek! Torkig vagyok azzal, hogy mit tesznek a Finchek, egy másodpercig sem vagyok képes tovább hallgatni ezt! Apámra egyszerűen nem találok szavakat, Jack bácsi meg olyan, mintha ő lenne Alice Csodaországban! Te pedig, te egy fellengzős, szűk látókörű, vén…

272. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Finch