Jace Wayland személy
6 hozzászólásIdézetek
– A tündérek népe semmi olyan kegyetlent nem művelt a testemmel vagy az elmémmel, ami fogható lett volna ahhoz a pillanathoz, amikor megtudtam, hogy a Klávé nem jön értem, nem próbál megtalálni. Hogy nem küldenek értem mentőosztagot. Amikor Jace rám bukkant Tündérföldén, azt mondta, hogy mutassam meg nekik, milyen fából faragták az árnyvadászokat. De hát mégis miféle fából faragták az árnyvadászokat, ha magukra hagyják az övéiket?
201. oldal, 8. Jött felhőből éjjel (Könyvmolyképző, 2017)
Nem csoda, hogy Jace Herondale egy pillanatig sem habozott, amikor lehetősége nyílt repülő motort vezetni – gondolta Emma.
210. oldal, 9. Csillag ha ragyog (Könyvmolyképző, 2017)
Emma tizenkét évesen halálosan bele volt zúgva Jace-be, és még mindig feszengett kissé a jelenlétében. A srác már majdnem tizenkilenc éves volt, és jobban nézett ki, mint valaha: magasabb, szélesebb és napbarnítottabb lett, a haját kiszívta a nap, de leginkább sokkal boldogabbnak tűnt. Emma egy feszült, csodaszép fiúra emlékezett, akiben bosszúvágy és mennyei tűz lángolt, most viszont látszott Jace-en, hogy békében van magával.
És a lány szívből örült ennek. Örült Jace boldogságának, ahogy Claryének is, aki mosolyogva integetett neki a terem túlsó végéből. De Emma már nem borzongott bele tetőtől talpig, amikor Jace rámosolygott, és nem akart a föld alá süllyedni, amikor a fiú megölelte, aztán bókolt neki, hogy milyen csinos az új ruhájában.
411. oldal, Idris, 2009 (Könyvmolyképző, 2017)
– Pizzafüggőségi mágia? – hitetlenkedett Jace. – Hát, nem is kérdés, hogy ez a legfurább… – Elhallgatott, miután Clary a lábára taposott. – Komolynak hangzik – váltott gyorsan hangnemet. – Elvégre démoni addiktív mágiával van dolgunk, meg minden.
Emma elrejtette a mosolyát. Tizenkét éves korában iszonyatosan bele volt zúgva Jace-be. Később ebből aztán az lett, hogy mindenáron Jace akart lenni: azaz mindenből a legjobb. A legjobb ugró, a legjobb túlélő, a legjobb árnyvadász.
77. oldal, 4. Világtalan vidék
Simon régi bandája játszott a Pandemoniumban, és Simon beugrott basszusgitározni, ahogy az néha előfordult. Alec, Magnus, Jace, Clary és Isabelle mind elmentek, hogy meghallgassák. Simon barátja, Eric írt egy dalt azzal a címmel, hogy A szívem egy túlérett dinnye, és meghasad érted – na, most ez a szám volt a legrosszabb mind közül.
[…]
– Jó ez – mondta Clary, és merészen bólintott.
– Rettenetes – helyesbített Alec. – Menjünk tacót enni.
Amikor viszaértek, Simon épp lejött a színpadról, egy üveg vizet kortyolgatott, és azt kérdezte, mit gondoltak a fellépésről.
– Nagyon szexi voltál a színpadon – mondta Isabelle, csillogó tekintetét Simonra függesztve.
– Tényleg? – kérdezte hamiskás mosollyal Simon.
– Nem – felelte Jace.
– Nagyon jók voltatok! – kiáltotta Clary, és odaszaladt Simonhoz. – Azta, hát, nem is találom a szavakat! Nagyon jó voltál! A banda is nagyon jó volt!
Clary igaz és nemes parabatai volt, Simon azonban elég régóta ismerte hozzá, hogy átlásson rajta. A tekintete Clary bűntudatos arcáról Alecre vándorolt.
– Megint elmentetek tacót enni? – találgatott.
Alec elvigyorodott.
– Nagyon jó volt.
[…]
– Legközelebb megint elmegyünk tacót enni? – kérdezte súgva Alec, amikor elmentek, Clary pedig bólintott Simon háta mögött.
421-423. oldal, Az elveszett ország