J. R. R. Tolkien személy
Idézetek
Mélységes vággyal kívántam sárkányokat. Persze, gyenge kis testemmel nem nagyon szerettem volna őket a közelben tudni, hogy betolakodjanak az én viszonylagos biztonságot nyújtó világomba, ahol például lehetséges volt békességben történeteket olvasgatni, félelemtől mentesen. De egy olyan világ, amely akár egy képzeletbeli Fáfnirt tartalmaz, mérhetetlenül gazdagabbnak és szépségesebbnek tűnt, bármilyen árat is kell érte fizetni.
Néhány idézet a sárkányok kapcsán Tolkien tudós értekezéseiből (Studium Plusz, 2017)
Caroline McAlister: John Ronald sárkányai 93% J. R. R. Tolkien története
Amúgy nem én lettem volna az első híresség, akit gyomor-bél perforáció visz el. Ebbe halt bele ötvennyolc évesen James Joyce író, harmincöt évesen Charlie Parker szaxofonos, nyolcvanegy évesen J. R. R. Tolkien író, és hetvenegy évesen Rudyard Kipling író-költő is. Nem is olyan rossz társaság!
26. oldal, Bevezető — Sürgősségi hívás (2018, Konkrét Könyvek)
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry 94% Al Jourgensen elveszett evangéliuma
Felismertem a jeleket, nem északi rúnák voltak.
– Ez tündeírás – jelentettem ki.
– Erősen kétlem – mondta Nightingale.
– Nem igazi tündék – magyaráztam, bár átfutott a fejemen, hátha léteznek. – A Gyűrűk Ura tündéi, Tolkiené. Saját nyelvet és ábécét talált ki a könyvhöz.
180. oldal
→ |
---|
J. R. R. Tolkien (1958-ból) – Ő az a sok keresztneves, varázsvilágos szerző. Viszont semmi szükségünk sárkányokra, varázslókra és nagy, szőrős lábú manókra.
50. oldal
Ekkor kicsapódott az ajtó, és Dresden asszony csörtetett be feldúltan; biztosan azért, mert nem hétfő volt.
– Muszáj segítenie, hogy megértsek valamit, de most rögtön – lihegte kivörösödött fejjel, kócos, lilás hajjal. – Zsákos Frodó nem hal meg, ugye? Nem halhat meg, mert az bizony keresztülhúzná a számításaimat!
Agnesnek egy szempillantás alatt vagy fél tucat szörnyűségesebb irodalmi katasztrófa jutott eszébe annál, mint hogy valami keresztülhúzza Dresden asszony számításait, ám egy mosollyal igyekezett leplezni a gondolatait. A nő kíméletlenül meglobogtatta Agnes orra előtt A Gyűrű Szövetsége puha fedeles példányát.
– Megsebesítette egy Morgul-tőr Széltetőn. Azt hiszem, a nazgúlok vezére, az angmari boszorkánykirály a bűnös.
– Lenyűgöző felfedezés, Dresden asszony.
– Szerintem is. Ez a fajta sérülés mérgezéses halált okoz. Gondolja, hogy Tolkien olyan kegyetlen író volt, hogy meggyilkolja Zsákos Frodót?
– Nem hinném, hogy a cselekménynek bármi köze volna egy-egy író kegyetlenségéhez – jegyezte meg Agnes. – Gondoljon csak a krimiírókra, akik elbűvölő emberek. Legalábbis többnyire.
A nő kissé közelebb lépett hozzá, hogy egyfajta vallomást tegyen.
– De Tolkiennek orkjai voltak – suttogta. – Orkjai!
– Miért nem olvassa még egy kicsit tovább a könyvet? Akkor eloszlanak majd a Zsákos Frodóval kapcsolatos kétségei. Hétfőn pedig elviheti a következő kötetet; Livingstone úr kikészíti önnek A két torony címűt.
– De ebből már nem sok van hátra – panaszkodott a nő. – És ha nem oldódik meg ebben a kötetben a Frodó-rejtély?
Agnes, aki kamaszkorában olvasta A Gyűrűk Urá-t, az emlékezetében kutatott.
– Szinte biztos vagyok benne, hogy Frodó sebesülésének kérdése még ebben a kötetben megoldódik. De mindjárt megnézem a raktárban, megérkezett-e már a második kötet. Várjon, kérem!
Mire Agnes visszatért, a nő egyfajta katatóniás állapotba került. Meg kellett győznie őt, hogy bár még nem érkezett meg a második kötet, hétfőre feltétlenül ott lesz. A nő bizalmatlanul fürkészte Agnest, de a lány határozottsága végül meggyőzte őt, hogy a legjobb, amit tehet, ha hazamegy és kiolvassa a könyvet. Sóhajtott egyet, megtörölte verejtékező homlokát, majd egyszeriben megtört az olvasmánya varázsa.
– Nem is tudom, miért jöttem – dünnyögte, és búcsút intett –, nincs is hétfő.
66-67. oldal
→ |
---|
Tolkien két évvel felesége halála után, 1973-ban halt meg. A végrendeletében azt kérte, közös sírjukra írják rá a Beren nevet is a Lúthien mellé.
179. oldal, Gondolin
Később kijelentette: „A hobbitok egész egyszerűen vidéki angolok.”
185. oldal, Epilógus
Tolkien össze volt zavarodva, időnként azt várta, hogy a bloemfonteini verandát találja a suffieldi otthon előtt. Évekkel később így fogalmazott: „még mindig emlékszem, ahogy végigmegyek Birmingham utcáján, és azon gondolkodom, hova lett a nagy veranda és az erkély”. A „sivatagi forróság” után elsőre furcsa volt a karácsonyfa látványa is.
15. oldal
Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis 81% Egy híres barátság története
Karcsú alakjával, délceg könyvtámasz-tartásával, térde alá omló hajzuhatagával úgy festett, mint egy tünde Tolkien meséiből. És a legegyügyűbb hangszerelésben is úgy húzta az állami himnuszt, mintha az első dallamot játszaná, ami Apolló hárfájáról fakadt.
37-38. oldal